Csigatészta - ahogyan nagyszüleink készítették

A tél lassan enged szorításából. Bár a napok egyre hosszabbak, hóból és fagyból még kapunk bőven. A falusi embernek a téli hónapok jelentették az év nyugodt időszakát, ám ez nem jentette azt, hogy tétlenül múlatták az időt. Tennivaló így is akadt bőven, csak valahogy máshogy “esett”. Az embernek beosztóan kell bánnia az idejével, s az, aki mezőgazdasággal, állattartással és növénytermesztéssel foglalkozik, ezt különösen meg kell hogy tanulja. Nyáron sok a munka a földeken, így amivel lehet “el kell végződni” előre. S ha már azt is tudták, hogy valami ünnep vagy nagyobb esemény is, például lakodalom várható a tavaszi, nyári időszakban, amikor a nagy rokonság összejön, az előkészületeket nem lehetett az utolsó pillanatra hagyni. Meg kellett varrni a kötényeket: csipkés szélű, hímzett kötényt kapott minden asszony és lány, aki a felszolgálásban segített. A lagzi elképzelhetetlen mifelénk húsleves nélkül. S ha már húsleves, akkor ahhoz bizony csigatészta dukált. De nem csak lagziba készítettek csigatésztát, ünnepekkor gyakorta került az asztalra.

Az asszonyok összeültek, szomszédok, rokonok – mikor ki gyúrta be a tésztát. Vitték a “csigacsinálót” azaz, a bordázott fadeszkát és a hozzá tartozó orsót, s míg a kezük sebesen járt, beszélgetésre is jutott idő. Úgy is mondhatnám, ment a terefere! Nagymamámnak egészen különleges deszkája van, mart üveglap van fakeretbe fogva, az orsó sem akármilyen pálca, rézből készült fémrúd! Nem tudom, hogy ezeken múlik, vagy a sok éves tapasztalat, de nekünk sosem sikerült még olyan csigát csinálnunk, mint amilyet neki. Ugyanis azok a bizonyos csigák roppant különleges tulajdonsággal bírnak: a húslevesbe téve egytől-egyig mind vigyázzba állnak és sorba rendeződnek – függőlegesen!

A csigatészta készítése nem szapora munka, türelem kell hozzá és sok idő, de kedves emberek között az idő gyorsabban telik. Így aztán, mielőtt a csigatészta készítéséhez hozzáfognánk, hívjuk át a szomszédasszonyt, szóljunk a kedves kománknak, jöjjön ő is, hozza a lányát is, meg persze barátosnénk se maradjon otthon, készítsünk együtt csigát!

Hozzávalók: 1kg rétesliszt, 8db nagy vagy 10db normál méretű házi tojás – ebből a mennyiségből kb. másfél kiló csigatészta készíthető. Ekkora mennyiséghez egyedül ne fogjon hozzá az ember lánya egyedül! 4-8 fő tudja egyszerre elkészíteni. Ha valaki mégis hozzákezd, 10-20 dkg liszttel számoljon. A csigakészítés legfontosabb kelléke a deszka és az orsófa.

Elkészítés: A lisztet és a tojásokat dolgozzuk össze, gyúrjunk kemény tésztát belőle. A jól megdolgozott tésztacipót nyújtsuk vékonyra,

érdemes nyújtógépet használni hozzá. A levestészta vékonyságú lapot lisztezett nyújtófára óvatosan hajtsuk föl, a tésztát is jól lisztezzük be előtte, hogy ne ragadjon össze. A tekercset óvatosan húzzuk le a fáról majd kb. 1cm széles csíkokra vágjuk föl éles késsel. Ennél a lépésnél eltérő szokások alakultak ki. Valahol kockára vágják a tésztát, mifelénk így, csíkban hagyják és a csíkból annyit tépnek le, amennyi egy tekeréshez elég. A fapálcára föltekert tésztát a bordázott deszkára nyomva készre pödörjük. Terítőn hagyjuk kiszáradni, majd vászon zsákba téve tegyük hűvös, szellős kamrába. Felhasználása a többi levestésztához hasonló, sós vízben kifőzzük és levesekhez tálaljuk, elsősorban húsleveshez, de egy egyszerű zöldségleveshez is kiváló. Egyes vidékeken a csigatésztát pörkölthöz is kínálják, erre a célra nagyobb szemű csigát készítenek.

Tipp! Ha szereted a hagyományőrzésről szóló írásokat, ajánljuk Neked Markó Dávid írásait. Elolvashatod itt és itt.

Tipp! Népi életről, szokásokról, hagyományőrzésről szóló könyveket találsz a Vidéki Élet Könyváruházban!

Fotó: Vidéki Élet Magazin