Csipkebogyó - a természetes C-vitamin

A téli erdőt járva gyakran megállok a vadrózsa bokrok mellett, hogy a fagyoktól megcsípett bogyókból csipegessek. A csipkebogyó szedéséhez azonban nem kell várni a fagyokig, szeptember végén, október elején már elkezdhetjük gyűjtését.

 

A növényről:

A vadrózsa, népies nevén csipkerózsa vagy ebrózsa termése (mely valójában áltermés – húsos vacok) a csipkebogyó, amit sok helyen csak csipkének, csitkenyének hívnak, de akad olyan tájegység is, ahol hecsedlinek nevezik. A rózsabokor rendkívül sok helyen megnő, hazánkban legkedveltebb élőhelye Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Heves megye és Veszprém megye. Erdőszéleken, ligetes helyeken, vízparton de gyakran út mentén is találkozhatunk vele.

 

Felhasználása:

A rózsabokor bár a leveleit ősszel elhullajtja, szúrós tövisei megmaradnak és bizony rendkívül kellemetlen tud lenni, ha beleakadunk. Ezért öltözékünket ehhez válasszuk meg, ha elhatározzuk magunkat a csipkebogyó begyűjtésére. Érdemes kesztyűt húzni és a szatyrok helyett kosarat vagy vödröt vinni. Szedéskor gondoljunk arra is, hogy a feldolgozása időigényes, nem érdemes magunkat túlvállalni. A csipkebogyó felhasználása rendkívül változatos. A szárított termést főleg teának használjuk: ízes önmagában is, de szinte minden immunerősítő gyógytea alkotóelemeként megtaláljuk. Az érettebb bogyó hazánkban leginkább elterjedt felhasználási módja a befőzés: készíthetünk belőle lekvárt, szörpöt. A túlérett termést bornak is felhasználják egyes helyeken, de alkohol formájában talán a pálinka ismertebb. Ehhez már túlérett, dértől megcsípett termést kell begyűjteni. Más nemzetek a csipkebogyóból levest is főznek, vagy  saláták ízesítésére használják. A csipkének már a szedése sem egy leányálom, feldolgozása viszont még további kellemetlenségeket tartogat. A bogyóban ugyanis sok apró szőrös, szúrós mag található (ez az ún. aszmagtermés), amit csak többszöri passzírozással lehet eltávolítani. De ne szegje kedvünket a fáradságos munka! Szervezzük be a családtagokat, barátokat, szomszédokat. A közös munka során, vidám beszélgetés mellett gyorsabban szalad az idő. Az emlékek később aztán úgyis megszépülnek. És amiért még érdemes vele küzdeni, az a sok-sok gyógyító hatása.

Csipkebogyó, a természetes C-vitamin:

A hazánkban előforduló kert és vadon termő gyümölcsök közül a csipkének a legmagasabb a természetes C-vitamin tartalma. Sőt, magasabb még a citroménál is. Ezen kívűl még tartalmaz A-, B1-, B2-, K-vitaminokat, valamint számos olyan anyagot mely jótékony hatással van szervezetünkre pl.: almasav, citromsav, pektin, flavonoidok. Jótékony hatása közismert meghűléses megbetegedéseknél, immunerősítő, gyulladásgátló, ezért influenzás időszakokban érdemes teáját már megelőzés céljából is fogyasztani. A hétköznapokban talán kevésbé, de a gyógyászatban ismeretes kedvező hatása különböző szervi bántalmakra (pl.: vese- és hólyagbántalmak), valamint hurutos megbetegedéseknél.

 

Csipkelekvár:

Ha túléltük a csipkeszedés borzalmait, szusszanjunk egyet, mielőtt a lekvár készítésébe fognánk. Aki még nem próbálkozott az elkészítésével, szerezzen be ismerőstől vagy a piacról egy kis üveggel és kanalazzon belőle jóízűen – kelleni fog az energia! Érdemes kisebb mennyiséggel próbálkozni először, rutinosak, vagy ahol sok kéz tudja váltani egymást, nagyobb adaggal is megbírkózhatnak.

Hozzávalók:

csipkebogyó, ízlés szerint cukor, sűrű lyukú szűrő vagy passzírozó, selyem-, vagy tüllszita, kupakos üvegek

Elkészítés:

A bogyókat alaposan, többször mossuk át, végeiket vágjuk le. A megmosott termést tegyük föl főni annyi vízzel, amennyi ellepi. Közepes lángon addig főzzük, míg megpuhul. Ekkor kedvesen mosolyoghatunk a közelünkben tartózkodó férfiakra, vagy a segítőkész barátokra, családtagokra, mert jön a munka neheze! A csipkebogyó ugyanis telis-tele van szőrszálakkal, melyeket úgy tudunk eltávolítnai, hogy nagyon sűrű szitán átpasszírozzuk. Hogy könnyebb dolgunk legyen, érdemes két lépésben elvégezni ezt a műveletet: először egy sűrű, de nagobb lukú szűrőn nyomkodjuk át, hogy a magoktól szétválasszuk a bogyó húsát, másodszor pedig jöhet a sűrű szövésű szita, amin a szőrös rész fennmarad. (Ha ezt a második lépést kihagyjuk, akkor sincs baj, az íz ugyanaz marad, csak a csipkelekvárunkat fogják Szúrós Lekvárnak hívni!)

Ezután újra föltesszük főni ízlés szerinti cukorral. Ha félünk, hogy az ízlés szerinti mennyiséget nem találjuk el, használhatunk dzsemfixet is – ettől picit sűrűbb lesz a lekvár. Ha felforrt és kellőképp besűrűsödött, kigőzölt üvegekbe töltjük, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tipp: aki szereti megbolondítani az ízeket, tehet bele almát, citromot, vagy akár gyömbérrel is fűszerezheti!