Karácsonyi illatok

Fahéj – szegfűszeg – szerecsendió

Mi a közös e három fűszerben?

Egzotikus tájakról kerültek Európába., kezdetben szárazföldi útvonalon arab kereskedők révén, majd tengereket átszelő portugál, holland, francia, spanyol, angol hajósok által. A tengeri kereskedőflottával bíró országok hosszú évtizedeken keresztül harcoltak a különleges fűszerek beszállítási monopóliumáért. Áruk drágakövek, arany, ezüst árával vetekedett. Sokan emelkedtek magasra és sokan buktak mélyre általuk. Kiváltságnak számított birtoklásuk.

Mára már a konyhák alap fűszerei közé tartoznak. Használjuk süteményekhez, húsokhoz, gyümölcs és zöldségfélékhez, pácokhoz és fűszeres italokhoz. Jellegzetes aromájuk, számomra mégis, az év bármely szakaszában egyet jelent a karácsony-illattal. Ezzel biztosan sokan vagyunk így, talán nem véletlenül.

Sokáig hagyomány volt nálunk, hogy mi, gyerekek, karácsonykor a „fenyőfás szobában” (azaz a nappaliban) aludjunk. Micsoda boldogság volt a fenyőfa illatú szobában aludni! S még annál is nagyobb a fáról lefekvés után lecsenni a fahéjas-szegfűszeges mézeskalácsot! Talán ez a boldogság-illat az, amit mindig megérzek, ha valahol ezek a fűszerek kerülnek az asztalra. Csöndben bekúszik bensőmbe…

Fahéj

Tejbegríz, igen. És persze a mézeskalács. Aszaltmeggyes csirke és néhány indiai étel. Számomra mind nagy kedvenc. Egyikből sem hiányozhat a fahéj.

Az édes illatú, enyhén csípős aromájú fűszer valójában egy Ázsiában őshonos örökzöld fa kérge. Két legismertebb fajtája a valódi vagy ceyloni (Sri Lanka) fahéj és a kínai fahéj. Európában a ceyloni terjedt el jobban, ennek az ízvilága épült be a magyar konyhába is. A kínai fajtához képest kevésbé markáns az íze, lágyabb és összetettebb. Megjelenésben is eltérőek, a ceyloni fajta vékonyabb, könnyebben törik. Mindkettőt lehet őrölt, vagy darabos formában kapni. Jómagam ételekbe a ceyloni, dekorációkhoz viszont a kínai fajtát részesítem előnyben.

A fahéj élvezeti értéke mellett gyógyhatással is bír. Illóolaját a szépségiparban is használják. Gyógyászatban a fahéj, mint görcsoldó ismert. Emésztési panaszokra alkalmazzák, szélhajtó és gyomorgörcs oldó. A kínai gyógyászatban meghűléses betegség, lázcsillapítás hatásos szereként ismert. A fenti jótékony hatások ellenére a fahéjat mértékkel fogyasszuk. Magas kumarin tartalma miatt nagy mennyiségben káros lehet szervezetünkre (bővebben a témáról dietetikusnál kérhetünk tájékoztatást), terhes nőknek és kisgyermekeknek fogyasztása nem ajánlott.

Szegfűszeg

Forralt bor, természetesen. Szegecselt narancshoz is ezt használom szeg gyanánt. Ezek nélkül nincs tél, nincs karácsony. El nem tudom képzelni, milyen gazdagnak kellett volna lennem a 16-17. században, hogy narancs szegecselő szenvedélyemnek hódolhassak! A szegfűszeg ára akkoriban magasan verte az aranyét.

A Maluku- avagy Fűszer-szigeteken őshonos növényt már az ókorban is ismerték. Legalábbis erről tanúskodnak a fennmaradt írások Kínából és Indiából. Hosszú, háborúskodásokkal tarkított századok után sikerült a növényt Afrikában meghonosítani, ma Zanzibár a legfőbb exportőr. Európához közelebb kerülve, a pikáns fűszer megfizethető lett, főleg gyógyhatásai miatt használták, de végül egyre jobban elterjedt a konyhákban is. Ma már elképzelhetetlen a háztartás nélküle.

A trópusi örökzöld fa virágából készül ez a rendkívül intenzív illattal bíró fűszer. Egyszerre csípős és friss, édes, markáns ízű. Leginkább egészben használjuk, de őrölt változatban is lehet kapni. Erős fűszer, óvatosan kell vele bánni. Viszont, gyakorlatilag bármilyen ételhez használhatjuk, legyen szó édes süteményről, vadételekről, húslevesről, vagy akár a télire elrakott körtebefőttről.

Gyógyhatásai közül talán fájdalomcsillapító és fertőtlenítő tulajdonsága a legismertebb. Fogfájáskor 1-2 szemet szétrágva és szánkban tartva, enyhíti a gyulladás okozta fájdalmat. Ezen kívül jó hatással van az emésztésre, olaj formájában köhögéscsillapító hatású, megszünteti a kellemetlen szájszagot, enyhíti a rovarcsípések viszkető, égő tüneteit. Erős illatát a rovarok nem kedvelik, ezért hasonlóan a levendulához, lakásunkban kitéve használhatjuk a rovarok elűzésére is.

Szerecsendió – muskátdió

Elsőre úgy tűnhet, a szerecsendió kakukktojás a sorban. Számomra pikáns illata miatt viszont mindenképp ide tartozik. Legfőképp azért, mert az ünnepi asztalra gyakran került valami új, különleges étel, amihez szerecsendió is kellett, s aminek felelősségteljes reszelési feladatát gyakran megkaptam.

A muskátdió története összefonódik a szegfűszegével. A Maluku-szigetekről származó trópusi fűszer a fentihez hasonló kalandos és sokszor véres csatákkal tűzdelt tengeri utakon került Európába a középkorban. A hazánkban ismert dióhoz nincs sok köze, egyedül különleges formáját tekintve hasonlatos. A trópusi fa barackszínű termésének a magja. A húst lefejtve, piros színű csipkével szőtt magot találunk. A kissé bizarr kinézete ellenére ez a „csipke”, azaz szerecsendió virág (mácisz) is ehető, leszárítva szintén fűszerként használják. A diókat szárítás után mésztejbe mártják, ezzel védik a rovarok ellen és így garantálják a minőséget.

A szerecsendió rendkívül magas illóolaj tartalmú, éppen ezért manapság a szépségiparban is népszerű. Intenzív, aromás fűszer; süteményekbe, húsokhoz kiváló, indiai fűszerkeverékek egyik összetevője. Jómagam leginkább sült, párolt zöldségekhez szeretem használni – a rakott kelbimbó elképzelhetetlen szerecsendió nélkül! De sajtokhoz, sajtmártásokhoz és persze a besamelhez sem árt használni belőle. A szerecsendió-virágot a sáfrányhoz hasonlóan, ételek színezésére használhatjuk. Óvatosan bánjunk a dióval és a virággal is. Egyrészt csípőssé teheti az ételt, másrészt nagy adagban hallucinogén hatású.

A fahéjhoz és a szegfűszeghez hasonlóan a szerecsendiónak is ismert gyógyhatása. Teában használva enyhíti a gyomor panaszait, görcsoldó hatású. Kis mennyiségben oldja a stresszt, jó hatással van a vérnyomásra. Ízületi panaszokra kenőcsként alkalmazzák, a dióból sajtolt olajat pedig masszázsokhoz használják.

Fotó: Szőke József, sxc.hu