Őszi erdő kincsei - gomba

Míg nyáron a haszonkerteké a főszerep, addig ősszel az erdőké, mezőké, ligeteké. A színpompás táj, a nyári hőség után felfrissült levegő jól esik testnek és léleknek egyaránt. Ilyenkor kezdődik a csendesedés időszaka. Minden kicsit lelassul körülöttünk, megkezdődik a télre való felkészülés.

Az erdőjárás, a természettel való szoros kapcsolat családunkban mindig is nagyon fontos szerepet töltött be. Az őszi erdő fölfedezése minden évben nagy örömöt okozott. Gyerekként ilyenkor gesztenyével, makkal megtömött zsebekkel, óriás csokor színes falevelekkel tértünk haza az erdei sétákról. Édesapám vadászember, második otthona az erdő. Ismeri minden szegletét és tudja, kincseit mikor és hol lehet megtalálni. Épp ezért a gombászás nekem éppolyan elfoglaltságnak számít, mint például a cseresznyeszedés. Le kell szedni, meg kell mosni és el kell tenni télire. A különbség csak annyi, hogy nem a saját kertünkben, hanem az erdőn, mezőn történik a szüret.

Az idei nyár nem kedvezett a gombatermésnek. A nyári gomba szereti a meleg, párás klímát, de ezen a nyáron vagy forróság volt, vagy megfagytunk a hidegtől. Az ősz viszont eddig igazán szépen alakul, reméljük, a napsütés sokáig megmarad és a természetnek szükséges csapadékot is meghozza, és sikerül majd néhány kosár gombát begyűjteni. A teljesség igénye nélkül kiválogattam néhány fajtát, amit most ősszel is szedhetünk, nem egy közülük még késő ősszel, november végéig megterem. Ezek a fajták a legismertebbek hazánkban és tájegységektől függetlenül, szinte bárhol az országban fellelhetők. Fontos megjegyeznem, hogy rendkívül sok mérgező gomba van! Sokszor alig megkülönböztethető az ehető fajtától, ezért felhasználás előtt mindig vigyük el a piacra, ahol ingyen bevizsgálják szakértők. Nem érdemes kockáztatni és a gombaszedés élményét mérgezéssel fölváltani.

Ízletes tőkegomba

Koratavasztól későőszig terem, jómagam eddig inkább csak ősszel szedtem, nem egyszer novemberben, mikor már itt-ott a fagy is megcsípte a telepeket. A gomba lombos fák tövében, vagy elhalt fatönkökön, mohás tuskókon nő telepekben. Barnás színű, tönkje vékony, hosszúkás (5-12cm). Gallérja barna, a gallér fölött a tönk világosabb, alatta sötétülő. Kalapja sárgásbarnás, kissé nyálkás tapintású, átlagosan 2-5 cm nagy, de előfordulhat ettől nagyobb egyed is. Főleg akkor, ha kissé távolabb a teleptől, magányosan nő. Ezt nevezzük egyes gombának is, vagy népiesen potypinkának. Illatos gomba és igen jó ízű. Levesnek, salátának kiváló. Mi leginkább svéd gombasalátát készítünk belőle.

Szegfűgomba

Mezők, ligetek legismertebb gomba fajtája. Világosbarna, egyszínű gomba, fő ismertetőjele a jellegzetes illata. Vékony, hosszúkás tönkje van (kb. fél cm vastag), mely 4-10 cm-re nő meg, a tönk színe hasonló a kalapjához. A kisebb, fiatalabb gomba kalapja púpos, az öregebb példányoké lapos. Jellegzetessége, hogy a lemezei ritkán állók és barnás színűek, spórája pedig fehér. Rendkívűl illatos, nevét is innen kapta. Fű között, kora tavasztól késő őszig terem nagy tömegben, gyakran ún. boszorkánykörben, vagy “kötélen kihúzva” – hosszú vonalban találjuk. Az egész országban megtalálható, kedvelt és keresett gombaféle. Elsősorban kalapját érdemes elkészíteni, mivel tönkje rágós. Levesek, mártások alapja, de jól szárítható, így fűszernek is kiváló. Fontos! Könnyen közé kerülhet mérgező gomba is, ezért hiába lelhetjük föl könnyen, nézessük át szakemberrel és a piacon vásárolt gombát is alaposan nézzük át, nehogy benne maradjon véletlenül a rossz gombából egy darab is akár.

Tinóru

A tinóru vagy vargánya a családi konyhánk legkedveltebb gombája. Számomra az egyik legízesebb gomba. Levesekben vagy vadhús ételekben nagy kedvenc. Szeretem, mert számomra a tinóru “A gomba”. Szerencsére több fajtája is ehető és kiválóan alkalmasak szárításra is, így télire nem csak fagyasztva tehetjük el. A tinórukra gyakran jellemző a vaskos, alul hasasodó tönk és a tömör, kemény kalap. Sok fajtája nyomásra, vágásra elszíneződik. Rendkívül értékes gombánk. Egyik legismertebb fajtája az ízletes vargánya, vagy ahogyan sokan hívják: úrigomba. Fehér húsú gomba, színét nem változtatja. Kalapja barna, a fiatal példányok gömböt formáznak, majd fokozatosan kinyílik és tányérja extrém esetben akár a 40 cm-t is elérheti. Lemeze kezdetben fehér és tömör, később elszíneződik és sárgás vagy olajzöld színű lesz. Kora nyártól késő őszig terem, rendszerint van egy nyári és egy őszi tömeges megjelenése. Esőzés után kb. 10 nappal érdemes keresni. Erdőkben találjuk, de szereti a ligetesebb területeket, néha sziklás talajon is előfordul.

A királyvargánya tipikusan az a gomba, melyről első ránézésre azt mondjuk, ez biztosan mérgező – pedig nem így van! Kalapja piros, tönkje, húsa sárga, mely kemény és vágás, vagy nyomás hatására elszíneződik, pirosas, kékes színt kap. Tönkje az úrigombához hasonlóan vaskos, lefelé szélesedő, hasas. Lemeze sárga, szűk nyílású, nyomás hatására kékes színtkap. Nyáron és koraősszel találjuk meg erdős területeken. Szórványosan nő, leginkább egy-egy magányos egyedet találunk, ritkán fordul elő tömegesen. Felhasználása az ízletes vargányáéhoz hasonló, vagyis bárhogyan elkészíthető.

A fenyőtinóru neve alapján kitalálható, fenyvesek gombája. A fent említett tinórukhoz képest kisebb termetű, kalapja átlagosan 5cm, tönkje 4-6 cm hosszú. Tönkje sárga színű és felső harmadán fehér színű hámlás-szerű szemcséket találunk, idősebb példányoknál ez bebarnul. Kalapja rozsdás színű, félgömb alakú, felülete nyálkás, fényes. A kalap bőre könnyen lehúzható. Lemeze kezdetben fehér és szűk nyílású, később sárga és tág nyílású lesz. Felhasználáskor érdemes lehúzni a kalap bőrét, hogy ne legyen nyálkás. Pörköltnek kiváló, főzés közben bebarnul. A fent említett társaival ellentétben ez a fajta gomba nem alkalmas szárításra.

Gyakori nagyőzlábgomba

Az egyik kedvencem, már ami a szedést illeti, hiszen magas, akár 40 cm-re is megnövő tönkje van és hatalmas, 10-30cm átmérőjű kalapja. Egy gomba, amit nem a földből kell kikapargatni! Tönkje lefelé kiszélesedik, gumós végű, a szár maga egyenletes vastagságú és a kalapból könnyen kifordítható. A tönk rágós, nem érdemes földolgozni. A kalap kezdetben tojás formájú, barna színű. A növekedés során kinyílik, felülete berepedezik, fehér pikkelyek tarkítják, széle kirojtolódik. Kellemes illata van, íze a haléra emlékeztet. Ligetes erdőszéleken, akácosban, hangás, füves területeken egyaránt előfordul. Mi leginkább rántani szeretjük, a nagy kalapok gyorsan panírozhatók. De más formában is elkészíthető. Szárítható, de az idősebb gomba könnyen rágós lehet, ezeket nem érdemes szárítani, vagy szárítás után daráljuk le, por formában kellemes fűszer.

Sárga gévagomba

Ez a gomba abban különbözik a fentiektől, hogy jómagam még nem kóstoltam, sőt, nem is szedtem még. Tipikusan abba a kategóriába tartozik, amit rögtön elkönyvelnék magamban a mérgező fajták közé. De nem így van. Az egycseppbodzás.hu oldalon is találtam róla egy bejegyzést, fölkeltette az érdeklődésemet és picit utánanéztem, mit “tud” ez a gomba.

Taplóféle gomba, mely élőfák törzsén nő. Szereti a fűzfát, de gyümölcsfákon is megnő. Színe az élénksárgától a narancson át a téglavörösig, rendkívül változatos. Nincs külön kalapja és tönk része, ún. termőtesttel bír, mely kezdetben félgömb vagy vese alakú. Az egymás mellett sűrűn növő termőtestek összenőnek, legyezőszerűen állnak egymás felett. Szabálytalan alakja van, a fa törzsén kéregszerűen nyúlik el, akár 40 cm-es is lehet. A húsa fiatalon puha, leves, rostos állagú. Később megkeményedik, de szétmorzsolható. Savanykás illata és íze van, főként levesnek használják.

Gyilkos galóca

Nem hagyhattam ki a sorból ezt a fajtát. Ő az Ellenség. Rendkívül mérgező, de sajnos küllemre nem tűnik veszélyesnek, az elmondások alapján íze finom, ezért különösen fontos, hogy megismerkedjünk vele, mert a gombaételek okozta mérgezéses és halállal végződő eseteinek legnagyobb százalékát ez a gomba okozza.

Közepes termetű gomba, kalapja zöld vagy barnászöld színű. Lemezei hófehérek (ez már gyanús lehet), húsa szintén fehér és nem változik. Tönkjén lelógó gallér és bocskor van. Lomberdőkben terem, meleg kedvelő, fő tenyészideje júniustól októberig tart, de enyhe időjárás mellett későősszel is találkozhatunk vele. Rendszerint magányosan áll. A fejlődő gyilkos galóca kezdetben tojás alakú, burokban van. A burok maradványait a kifejlett egyed kalapján néha még megtalálhatjuk. A kalap a tojásból kibújva kezdetben harang alakú, majd kiterül, kb. 5-12 cm átmérőjű, selymes fényű. A lemezek hófehérek, sűrűn állók és nem érnek a tönkhöz. A tönk karcsú, gumóban végződő, fejlett bocskora van. A tönk színe fehér, de halványzöldes árnyalatú is lehet, hossza 5-15 cm. Gallérja jól fejlett, fiatal gombán takarja a lemezeket, később lelógó. A fiatal gombának alig érezhető a szaga, később jellegzetes, burgonyára emlékeztető lesz, amely lehet édesen émelyítő is.

Tudtad? Hogy bár az ehető gombák legfontosabb alkotórésze a fehérje, ezen kívül még tartalmaz zsírokat, fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat is? Étvágygerjesztő hatása van, emellett a gyógyászatban egyre több területen fedezik föl egyes fajták jótékony hatásait. Ilyen fajta például a shii-take, melyről kiderült, hogy csökkenti a vér koleszterin tartalmát. Ezen kívül számos olyan gomba van, amit sikeresen használtak rákos megbetegedéseknél, de biztató eredményeket értek el AIDS-es betegek kezelésében is.

Tudtad? Rengeteg könyv és internetes oldal foglalkozik az élelmiszerek közé tartozó gombákkal. Jómagam ezt az oldal ajánlom: www.gombavadász.hu – rendszerezett, átlátható és a részletes leírások mellett rengeteg képet is tartalmaz.