Tegyük el a nyarat! - Nagymama lekvárja

Nagymama lekvárja sárgabarackból és szilvából készült. Üstben az udvaron vagy bent a sparhelten főzték. Tartósítószer híján a lekvárfőzés egész napos tevékenység volt és sok helyen ünnep is. Sokszor a szilvalekvár főzéséhez igazították a konyha meszelésének idejét, no de erről és a többi hagyományról majd a szilva befőzés idején…

Érik a sárgabarack, a belőle készített lekvár számomra a lekvárok királynője. A Balaton-felvidéken lépten-nyomon találkozunk sárgabarack fával, hiszen kifejezetten szereti e térség klímáját. Idén a termés is bőséges, sok udvarról kandikálnak ki a roskadásig teli ágak. Mi is kaptunk a szomszédból egy ládával és már be is főztük, 12 takaros kis üveggel lett. Nagymamám elmondása szerint régen a kevésbé lédús, később érő rózsa barackból főzték a lekvárt. Nem adtak hozzá mást, csak cukrot és hosszú órákon át kevergetve főzték. Sokszor összeálltak a szomszédok és együtt főzték a lekvárt, így az üst is megtelt, a munka is könnyebb volt és beszélgetve az idő is jobban repült. Ha azonban neked nincs időd, üstöd, lekvárfőzésre kapható szomszédaid és fizikumod a régi hagyománynak hódolni, modern megoldásként rendelkezésedre állnak a dzsemfixek és befőzőcukrok. Utánajártunk, hogy milyen tartósítószert tartalmaznak eme “segédanyagok” és ezek vajon károsak-e az egészségre. Villám kutatásunk eredményeként arra jutottunk, hogy a legkevesebb ilyen összetevőt a Dr. Oetker Dzsemfix tartalmazza (és ez itt nem a reklám helye). Cukortakarékos megoldás, ha a 3:1-ben változatot választjuk. Tartalmaz citromsavat, pektint, dextrózt és szorbinsavat. A citromsavról talán mindenki tudja, hogy természetes tartósítószer, nem káros az egészségre. A többit látva a csomagoláson azonban már sokan elbizonytalanodnak. Ezekről az alábbiak olvashatók az E-számokról röviden című kiadványban:

Pektin (E440): sűrítőanyag, zselésítő, bevonóanyag, stabilizátor. A szárazföldi növények sejtfalának egyik fontos tartóeleme. Az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül általánosan engedélyezett, sőt bio- és babaélelmiszerekben is felhasználható.

Szorbinsav (E200): tartósítószer. A természetben a madárberkenye gyümölcsében fordul elő, de szintetikus úton állítják elő. Meghatározott termékekben korlátozott mennyiségben engedélyezett. Veszélytelennek számít.

Dextróz: a dextróz nem más, mint a szőlőcukor.

A lekvárfőzésben még az is jó, hogy a végén mindig lesz egy üveg, ami nem telik meg, így rögtön megkóstolhatjuk remekünket anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásunk lenne, hogy a télire eltett elemózsiát máris megdézsmáltuk. Ehhez szeretettel ajánlom nagymamám receptjét, melyet gyerekkoromban a pénteki kalácsnapon készített olykor-olykor és kedvencem volt a baracklekvárral. Ezt a fánkféleséget a sűrű palacsinta és a farsangi fánk keverékeként tudnám a legegyszerűbben jellemezni. Szinte számban van a lekváros talkedli íze, amint egy nyári péntek délután az árnyékban hűsölve, a kerítésen ülve majszoltuk a szomszéd gyerekekkel.

Talkedli (más néven cseh fánk):

Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 tojás, fél liter tej, 10 dkg cukor, csipet só. A sütéshez zsír (nagymama mindig ebben sütötte ki, de olajat is lehet használni). Tetejére barack lekvár.

Elkészítés: A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk. Közepébe mélyedést készítünk, beleöntünk 2 deci langyos tejet, a cukrot és elmorzsoljuk az élesztőt. Várunk addig, amíg kicsit megkel. Ezután hozzákeverjük a tojások sárgáját, a sót és a többi tejet. A kapott masszát fakanállal vagy robotgéppel jól összedolgozzuk, felverjük. Lágy tésztát kapunk, amit fél-háromnegyed órán át kelesztünk attól függően, hogy mennyire van meleg. Nyári kánikulában hamarabb megkel. Ezt követően evőkanállal a forró zsírba szaggatjuk a tésztát, a kanállal kilapítjuk és lassú lángon mindkét oldalát átsütjük. Lekvárral kínáljuk. Jó étvágyat!

Tudtad?

Ha a barack héját is belefőzöd a lekvárba, akkor a színe barnás lesz. Az aranyló sárga színhez érdemes meghámozni a gyümölcsöt.