Szobáról-szobára: konyha

Sorozatunkban képzeletbeli látogatást teszünk egy vidéki házban. Miközben szobáról szobára haladva bejárjuk az épületet, azt próbáljuk megfejteni, mitől annyira hívogató és barátságos ez a stílus. Nem keresünk szigorú szabályokat, hiszen az egyetlen elv, amit sugallni szeretnénk, az az, hogy olyanná alakítsuk a környezetünket, amiben mi jól érezzük magunkat. Aki ehhez a vidéki élet nyugalmasságát, természetességét szeretné az otthonába csempészni, annak ajánljuk a következő írásokat.

A konyha a családi élet egyik legforgalmasabb színtere. Itt főzünk, gyakran itt eszünk, becsábít minket a sülő sütemény finom illata. No és nagy valószínűséggel botlunk bele valamelyik családtagba, aki épp valami finom falat reményében jár arra.

A vidéki konyha kiemelt szerepe miatt mindig a ház központi helyén található. Mint minden helyiséget ebben a stílusban, ezt is a természetesség és a praktikum jellemzi. Általában a kert felé is nyitott, így a legegyszerűbb behozni a konyhakertből a zöldségeket, gyümölcsöket és fűszernövényeket. Tavasztól őszig pedig a tornácon élvezhetjük a kellemes időt és a finom falatokat.

Ha a vidéki élet romantikus hangulatát szeretnénk visszaadni, konyhánk falai legyenek világosak. Napfényes hatást melegebb árnyalatokkal érhetünk el. A padlóra kőburkolatot válasszunk, szintén meleg árnyalatot, össze ne vesszen a fallal. A konyhabútor természetes anyagból készüljön, időtállósága miatt legjobb tömörfát használni. Kisebb helyiséget optikailag világos árnyalattal tágíthatunk, nagyobb térbe bátran választhatunk sötétebb bútort. A székek, asztalok lehetnek nádból vagy fából is, sőt, nyugodtan használhatunk akár különböző anyagú székeket is. Régi polcokat is felszerelhetünk, ezekbe érdemes egy kis csiszolással, festéssel új életet lehelni.

Egy vidéki konyhában minden kéznél van, éppen ezért fontos szerepet kap sok-sok szellemes tároló hely: fűszertartó fiókocskák, függőleges lécekből álló tányértartó, akasztós rész a bögréknek, keresztezett lécekből készült bortartó. Polcot tehetünk akár az eldugott sarkokba is, vagy körben a mennyezet alá (legalább 50 centivel), ezeken a régi cserép kaspók, fonott kosarak praktikus tárolóként és hangulatelemként is szolgálnak. Egy régi ládába ritkábban használt kellékeket rejthetünk, amely a tetejére készített párnával az egyik sarok kuckós ücsörgője lehet. Elengedhetetlen kellék a konyhasziget fölé, vagy ennek híján a tűzhely közelébe tett belógatott edénytartó.

Drapériákkal még hangulatosabbá tehetjük a helyiséget: válasszunk világos pasztellszínű, apró mintás anyagokat. Ezekből készülhetnek a függönyök, terítők, futók, konyharuhák és székpárnák. Nem kell egyetlen anyagot használni, több összeillő textillel is harmonikus hatást érhetünk el, ha gondosan választjuk ki őket.

A polcokra tehetünk csipke szegőcsíkot, és díszíthetünk szárított virágcsokrokkal vagy szárított paprika-, kukorica-, fokhagymafüzérrel.

Mindezek után már csak a nagyi receptjeire lesz szükség, hogy ínycsiklandozó illatok töltsék be az egész konyhát.

fotók innen és innen