Meglátni és megszeretni: második otthon a Balaton-felvidéken

“Igen, ez szerelem volt első látásra.” – mondják a tulajdonosok. Miközben arról meséltek nekünk, hogyan találtak rá erre az öreg présházra és vált második otthonukká a Káli-medence, ismét rádöbbenek, mennyire érdekes minden történet, ami egy ember, egy élet mögött rejlik. Igen, ilyenkor arról is megbizonyosodok, hogy a vidéki élet egyik legnagyobb értéke, hogy lehetőséget ad a történetek megismerésére….

“Ahogy megláttuk, tudtuk, nekünk kell ez a ház. Aki járt már a Káli-medencében, tudja miről beszélünk. Tanúhegyek, dombok, lankák, a zöld millió árnyalata, színek kavalkádja. Nagy kedvencünk Toszkána. Nem véletlenül mondják, hogy ez a vidék nagyon hasonlít hozzá.

Rohanós, elfoglalt, budapesti család vagyunk. Tudtuk, éreztük, hogy kikapcsolódni, pihenni kellene. A főváros zaja, lüktetése elől, egy csöndes, barátságos, eldugott helyre vágytunk. Megtaláltuk.

Véletlenül keveredtünk Szentbékkállára. Aztán azt vettük észre, hogy vágyunk oda. Pénteken összenéztünk és tudtuk, irány a Káli-medence. Sokáig keresgéltünk, amíg ráakadtunk, erre a csodás panorámájú, de eldugott, szinte szomszédok nélküli paradicsomra. Egy régi, 150 éves vincellérház állt a telken, saját kúttal, ami itt nagy kincs. Szerencsénk volt. Az építész – Petrovics László – nagy gonddal és hozzáértéssel varázsolta át a kis vincellérházat egy igazi Balaton felvidéki otthonná. Teljesen átépítettük, emelet került rá. A boltíves borospince egy részét nappalivá alakítottuk, ami különleges hangulatot teremt. Az étkezőbe fafűtéses kandalló került, a radiátorokban keringő víz télen is lakható nyaralót teremtett. A nyílászárókat méretre készítette egy tapolcai cég, a padlóburkolat hajópadló lett. Sokáig gondolkodtunk, hány hálószoba legyen, de jól döntöttünk. Végül négy hálószobás, két nappalis lett. Sok a vendégünk, akik éjszakára is maradnak, mert kis borozgatás után, ettől a környezettől, nehezen válnak meg barátaink. A berendezésre is nagy gondot fordítottunk. Felújított antik bútorokkal és kényelmes ülőgarnitúrákkal tettük otthonossá. A ház tehát a mai igényeknek megfelelő lett.

Azóta sok barátunk is beleszeretett a környékbe és a házba. Ahogy mondják, első pillanatban furcsa a nagy csend. Hallani lehet a csendet. De megszokni könnyű. Mi állíthatjuk.”

A hajdani présház, a pince és a hozzá tartozó szőlő most mégis új gazdára várnak. Nem örömmel, de jelenlegi tulajdonosai megválnának tőle, és szeretnék, ha gondos, értékőrző kezekbe kerülne szeretett birtokuk. Ha érdekelnek a részletek, itt találod: Szentbékkálla