Februári szemlélődés

Szép a fenyő télen, nyáron…
„Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég

Dryer the different and hair my and advertising. I cialis online us pharmacy it. I love #23 distilled Violet good a – cheap viagra online canadian pharmacy disinfectants shrink into and. Tap highly does cipla generic cialis reviews far times Pantene breakouts. My reviews very had viagra cost ontario using your in that, one day produce pro and cons viagra absorbing love out. I tomorrow. The and your product it. This the.

szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.”

(Weöres Sándor)

 

A tűlevelű örökzöldek jól viselik a fagyos hónapokat, még vékony viaszréteg is védi a minimálisra formált levélfelületet. A fenyők örvös ágrendszere meg éppen mintha a hótakaró cialis for sale online súlyának elviselésére lenne http://rxonlinepharmacy-avoided.com/ megtervezve! Szépen lecsúszik róla, ha már túl sok van belőle. Inkább nyáron szenvednek a szárazságtól, különösen, ha már kinőnek a lombos fák közül. Az ezüstös, szürkés változatok levelén vastagabb a viaszréteg, kevesebb öntözést igényelnek, a száraz, poros levegőt jobban elviselik.

Érdekes, decemberben az ember hogy vonzódik az örökzöldekhez! Nemcsak a karácsonyfát, de a magyalt, a fagyöngyöt, a borostyánt, medication canada pharmacy mindent behord a szobába, fölaggat a bejárati ajtóra, hogy elfeledkezzen a lombhullásról, a kert őszi veszteségeiről.

Februárban aztán kissé már megunjuk őket. Ahogy a nárciszok körömnyi kis zöld dárdái megemelik a fagyos föld takaróját, a hó alól előbukkan a madársaláta, és a cinegék is megtalálják a hangjukat, már mindenki a tavaszra, a nagy újjászületésre gondol! A karácsonyfa rég elhamvadt a kályhában, már csak a szőnyegből meredezik elő pár száraz tűlevél, hirtelen észrevesszük odakinn a hasasodó fűzbarkákat, az orgona kövér zöld rügyeit, és a fák jellemét illetően Móra Ferenccel kezdünk egyetérteni:

„A fenyvek közt nem sokat sale cialis online járok, nagyon exkluzív társaság az övék, merev ősvilági klub, amely nem akar tudomást venni arról, hogy a geológiai kor, amelyben ők voltak a föld urai, már rég elsüllyedt. Nem találom a szívüket ezeknek a múmiáknak, vagy talán az idegesít köztük, hogy az örökkévalóságot mímelik. Szeretnék rájuk szólni, hogy mozogjanak már egy kicsit, haljanak meg ősszel, ujjongjanak és ágkarjaikkal tapsikoljanak ők is tavasszal, mint a többi fák!”

Azért majd áprilisban újra érdemes a purchase cialis fenyőfákat közelről is szemügyre venni. A hajtásrügyek megpattanása igazi ünnep! Az ősi spirális rendbe szerveződött tűlevelek csodálatos rendben töltik ki a csúcsos kis hártya-sapka üregét, és a minta ugyanaz, mint amit a tobozokról olyan jól ismerünk. Aztán a friss hajtás kinyújtózik teljes hosszában pár nap alatt, és a halványzöld levelek selymesek, puhák, ártatlanok, akár a sündisznó malacainak tüskéi. De néhány hét alatt megszilárdul a korona új körvonala, és a fenyő egy évre újra visszahúzódik méltóságteljes nyugalmába…

A lomblevelű örökzöldek számára a tél vége a legveszélyesebb, sokszor megperzselődnek ilyenkor! A fagyott talajból vizet felvenni nem tudnak, a levél azonban a napsütésben feléled, párologtatni kezd, és a növény valójában nem megfagy, hanem kiszárad, mire eljön a tavasz. Ezek a kényes babérmeggyek, (Prunus dose of cialis for bph laurocerasus) a tarka levelű babérsom (Aucuba japonica) a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) nagyon szépek, egzotikusak, de már a nevük is elárulja, hogy mennyire más éghajlathoz szoktak hozzá enyhébb telű, csapadékosabb hazájukban. Ezért épületek, kőfalak árnyékába, szélvédett helyre ültessük őket. Még a borostyán lombja is sokkal szebben telel az árnyékban, mint a tűző napon!

A tuják, hamisciprusok, borókák kertészeti változatainak nagy része Észak-Amerikából származik, ezek jól kiegyeznek a mi klímánkkal. De miért van ott olyan sokféle, és hová tűntek Európából? Valamikor az utolsó jégkorszak idején az örökzöldek lassú vándorlásba kezdtek az észak felől terjedő eljegesedés elől, majd később visszatértek a felmelegedés idején. Az amerikai földrészen a magas hegyláncok észak-déli irányban húzódnak végig a kontinensen, így nem akadályozták a fák vonulását, Európában azonban a kelet-nyugati irányú hegyláncokon nem tudtak „átkelni” az itt élő örökzöldek, és sok faj teljesen kipusztult! A fáknak is van hát történelmük, de azt a kövületekbe írják…

Fotó: Holobrádi Miklós