Hegyek ékszere - a szurokfű

Mindig lenyűgözött a fűszer- és gyógynövények sokoldalú felhasználhatósága, hisz ezek egészségmegőrzésre, gyógyításra, sütésre-főzésre, kellemre, díszítésre egyaránt rendelkezésünkre állnak. Nem csoda, ha egyre népszerűbbek az illatos-zamatos házi fűszerkertek.  Míg bennük a levendula népszerűségének reneszánszát éli, a petrezselyem, kapor és a snidling kötelező, a citromfű és a menta a nyári italok, teák slágere, addig a szurokfű sokak számára szinte ismeretlen.
És ha azt mondom: oregánó…?

Elnevezésének eredete

Az oregano név az ógörög origanon vagy oreganosz szóból ered. Az „órosz” jelentése hegy, míg a „gánosz”  ragyogást, csillogást, felfrissülést jelent. Tehát az oregánó fordítása hegyi csillogás, hegyi ékszer vagy hegyi felfrissülés. Az alábbi sorokból majd kiderül, hogy helytálló mindegyik népnyelvi elnevezés, hiszen az előbbi szóeredet levezetés az etimológusok körében nem elfogadott, tudományosan nem bizonyított, ezért az ógörög nyelv is ismeretlen eredetű idegen szóként tartja számon. Az oregánó latin neve: Oreganum vulgare.

A szurokfű lelőhelye és leírása

Az oregánó eredetileg a Földközi-tenger térségében volt honos, ám már régóta az egész mérsékeltövi Európában, így hazánkban is vadon termő növény. Magyar szurokfű elnevezését valószínűleg még a középkori bőr- és textilfestőktől kapta, hiszen a növényt itthon is évszázadok óta ismerjük, felhasználásuk is sokrétű volt.  A szurokfű további (régies) elnevezései: vadmajoránna, fekete gyopár, kasbók, szárazfű, szúfű, szúrfű. A közönséges szurokfű kedveli a száraz, meleg fekvésű hegyoldalakat, erdei réteket, kaszálókat, napos erdőszéleket, szellős, világos erdei utakat. Tölgyesekben, fenyvesekben, de még havasokban is fellelhetők. Leginkább meszes talajban érzi jól magát.

Mi a képen látható növényeket a Dunazug-hegység észak-pilisi vonulatának alján, a termőföldek mezsgyéjén gyűjtöttük.

A szurokfű az ajakosok családjába tartozó évelő fűszer- és gyógynövény. Igénytelen félcserje, mely akár 70-80 cm magasra is megnőhet.  Szögletes, vöröses szárain buján ágazó, hosszúkás tojás alakú, hegyes élű, kb. 15 mm széles levelei enyhén szőrösek, cakkosak, de lehetnek simák is. Ajakos virágai a levél tövéből fejlődő csokornyél csúcsán ágaznak szét. Pici, csokrokban maradó, álernyőkben nyíló fehér, lila, rózsa- vagy bíborszín virágai júliustól szeptember végéig pompáznak. (Emlékezzünk csak: hegyi ragyogás, mondja a mediterrán népetimológia.)

A szurokfű aromás, intenzív illatú, levele és virága minden alfajának egyaránt ehető. Illatanyag és aromahordozója azonban csak maga a levél. Virágszirmaiból pattannak ki barna, fényes, 1 mm-es magjai.
Beporzásáról rovarok, főleg méhek gondoskodnak, melyeknek a virág bőséges nektárt biztosít.

Felhasználása

Az oregánóról az ókori írások is megemlékeznek, középkori felhasználásáról pedig viszonylag gazdag írásos emlék maradt fenn.  A régi füveskönyvek szerint rossz szellemek, démonok távoltartására és elűzésére éppúgy alkalmas, mint szerelmi bájital készítésére. Kipréselt olaját az ételek mikrobás (gombás, bakteriális stb.) fertőzésének megóvására használták.
Egyes források szerint a mezei munkások ételébe is belekeverték ezt a növényt, hogy visszaadja életkedvüket, felvidítsa, felfrissítse őket, ezáltal vidáman tudjanak dolgozni (v.ö.: oregánó = hegyi felfrissülés). Itthon valaha a vargák festőfüve volt, melynek szára virágostul-levelestül a színskála vörösétől kezdődően a barnán át a feketéig festett. A szurokfű régi magyar fűszernek számít, ám újrafelfedezése oregánó néven az olasz gasztronómia hetvenes évekbeli betörésének köszönhető. Mindenesetre sokan még ma sem azonosítják a szurokfűvel. Sokféle ételt ízesíthetünk vele: tésztafélékhez, mártásokhoz, grillhúsokhoz, halételekhez, salátákhoz, zöldségraguhoz, krumplis ételekhez egyaránt felhasználható, és más fűszernövényekkel  is harmonikusan kombinálható. Íze-zamata leginkább a majoránnára és a kakukkfűére hasonlít.

Gyógyhatása

Már az ókori kultúrák ismerték sokoldalú gyógyhatását, éppígy a középkori népi gyógyászat. A szurokfű gyógyhatása a karvakrol, illóolaj, cseranyag, keserű anyag, valamint a gyulladáscsökkentő timol és flavonoid tartalmának köszönhető. A növény a teljes emésztőrendszerre (gyomor, bél, máj, epe) jótékony hatású, görcsoldó, emésztést serkentő, valamint gyomorrontás ellen is kiváló. Teája fertőtleníti az emésztőszerveket, de hatékony a légúti megbetegedések, száj- és torokgyulladás kezelésében. Köptető, tisztítja a légutakat, enyhíti az influenzás tüneteket. A szurokfű-tea gargarizálva enyhíti a köhögést, a torok- és fogfájással járó fájdalmakat, valamint csökkenti a száj és a garat gyulladását. A szurokfű-olaj természetes antibiotikum, erős baktérium- és gombaölő, de külsőleg alkalmazva ízületi bántalmakra, izomfájdalmakra, fejfájásra is jótékony hatással bír.

Gyűjtése és szárítása

A szurokfű levelei fűszernövényként felhasználva az egész vegetációs időszakban, tehát kora nyártól gyűjthetők és felhasználhatók. Begyűjtésre viszont a virágzás időszaka a legkedvezőbb, hisz ilyenkor a legintenzívebb a növény eszenciája. Szárításhoz a virágos növényt laza kévékbe kell kötni, s száraz, levegős, napsugártól mentes helyen 10-14 napig kell szárítani. Miután a növény megszáradt, a leveleket és a virágot lehúzzuk, lepergetjük a szárról. Különböző méretű befőttes üvegben lezárva, vagy felakasztható és szintén zárható vászonzacskókban tároljuk.

Fűszerkerti termesztése

Kezdő fűszerkertészek első próbálkozása is lehet a szurokfű, hisz nem igényel különösebb gondozást. Bárhová ültethető – földbe, dézsába, vödörbe, régi fazékba. Lényeg, hogy napos területet és viszonylag robosztus alkata miatt kicsit nagyobb helyet kíván. Jól viseli a tűző napot, a rekkenő hőséget, a szárazságot (nem is szabad túlöntözni), még az agyagos, köves, kavicsos, tehát szinte valamennyi kedvezőtlen talajtípust is eltűri. Nem sokat kér tehát, ám annál többet ad, hiszen nemcsak zamatos fűszerként és jótékony, sokoldalú gyógynövényként kínálja magát, de buján és folyamatosan nyíló virágözönével is megajándékoz. Szaporíthatjuk magról (ez esetben a nagyon apró magvakat nem szabad mélyre vetni, és tömöríteni kell a takaróföldet), de vásárolhatunk palántát, sőt tőosztással is próbálkozhatunk. A szurokfű fagytűrő, így átteleltetéséről sem kell gondoskodnunk, viszont a cserépben, fazekakban lévő növényeket érdemes fagymentes helyre vinni. Ha valaki a nálunk vadon termő Oreganum Vulgare-nál esetleg alacsonyabb növésű,vagy éppen akár intenzívebb, akár lágyabb aromájú mediterrán szurokfűre vágyik, annak érdemes görög, illetve olasz génállományból származó magot beszereznie.

Szerző: V. Buzás Andrea