Nyáron árnyékos, télen napsütötte – avagy hogyan árnyékoljuk házunkat?

Ugye milyen jól esik a nyári melegben egy talpalatnyi (fej fölötti) árnyék? És mennyire ki vagyunk éhezve ősszel és télen egy kis langyos, aranyló napsütésre? Ezeket az igényeket a természetben mozogva könnyen kielégíthetjük, egy helyzetét változtatni nem tudó ház esetében azonban sokkal nehezebb összeegyeztetni. De nem lehetetlen!

Ez az ellentmondás az árnyékolás alapdilemmája. Míg télen nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogy minél több napsugárzás, minél több hő jusson be az üvegezett felületeken keresztül a házba, addig nyáron ez sokszor kellemetlen, sőt kifejezetten kerülendő – főleg a manapság egyre gyakoribb extrém hőhullámok idején. Ugyanakkor még ha kívánjuk is az árnyékot, nem szeretnénk ezzel együtt sötétséget is a belső terekben. Az épületek megfelelő árnyékolása tehát nem egyszerű feladat. A megoldáshoz használhatók aktív és passzív építészeti eszközök, külső és belső téri, fix és mozgatható árnyékolószerkezetek.

A passzív eszközök nem kívánnak különleges, anyag-, energia- és technológiaigényes megoldásokat, ezért általában véve sokkal gazdaságosabbak és természetesebbek. A legegyszerűbb árnyékolási módszer az épület elé ültetett lombhullató fa, a megfelelően kinyúló tetőeresz, a tornác, a félárnyékot, szűrt fényt adó lugas és pergola. Arra sem árt figyelni, hogy a túlmelegedéstől védendő (déli, délnyugati) homlokzatokon ne legyen túl magas az üvegezett felületek (ablakok, teraszajtók) aránya – kivéve, ha ezek árnyékolása megoldott. Ne felejtsük el azonban, hogy nemcsak az üvegen keresztül bejutó napsugárzás által felmelegített felületek kifelé nem távozó hősugárzása (az üvegházhatás), hanem kisebb mértékben a napnak kitett oldali falszerkezetek túlmelegedése is gondot okozhat. Az első védelmi vonalunk tehát a megelőzés: ha lehet, a környező növényzet, az épület tájolása és tetőkialakítása olyan legyen, hogy nyáron ne jusson túl sok napsugárzás az üvegezett felületekre és a falakra sem.

Ha egy épületen mégis kiegészítő árnyékolásra van szükség, több megoldás közül választhatunk. Egy fő szabályt azonban tartsunk észben: árnyékolni mindig a külső oldalon kell. Ha egyszer a hő már bejutott az épületbe (átjutott az üvegen), akkor azt csak nagyon alacsony hatásfokkal lehet „kizavarni”. A szalagfüggöny, a reluxa nem komoly árnyékolószerkezetek, inkább csak sötétítenek, s csak pótmegoldásnak tekinthetők.

A külső téri árnyékolószerkezetek közül az egyik legegyszerűbb az ablakok előtt elhelyezett nyitható-zárható zsalugáter, amely a mediterrán vidékek elmaradhatatlan kelléke és hangulati eleme, és Magyarországon elsősorban üdülő- és fürdőhelyeken terjedt el. A homlokzatot is ékítő, festett fa zsalutáblák általában egyben nyithatók, de a zsaluk dőlésszögét állítani is lehet, és egyes szerkezetek alsó részét csukott állapotban ki is lehet dönteni. Nálunk elterjedtebb és hasonlóan jó megoldás a felcsévélhető, leereszthető redőny. Ha új építésű házról van szó, figyeljünk arra, hogy az ablakok szemöldökénél a redőnytoknak is helyet kell biztosítani. Léteznek kézzel működtethető és motoros redőnyök is.

Szintén használhatók a köznyelvben csak „reluxaként” emlegetetthez hasonló külső téri lamellás árnyékolók. Ezeknek azonban sokkal komolyabb igénybevételeknek kell megfelelniük (szélállóság, csapadék, szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, hőtágulás stb.), mint belső téri társaiknak, ezért az áruk is jóval magasabb. Igaz, a hatásfokuk is: az árnyékolatlan üvegfelületen bejutó hőnek akár 70-80%-át is kint tarthatja anélkül, hogy a természetes fényből sokat elvenne. Ezeket a szerkezeteket általában motoros működtetéssel, vezérléssel, szélsebesség- és fénymérővel együtt érdemes telepíteni. Szintén jó megoldást jelentenek a textil anyagú mozgatható szerkezetek, amelyekkel egyes ablakokat külön-külön, de akár egy egész teraszt is kiválóan leárnyékolhatunk, amikor arra szükség van. Az erre a célra fejlesztett textil anyagok szövetszerkezete olyan, hogy belülről nézve meglepően kevéssé zavarja a kilátást (áttetsző hatású), kívülről nézve viszont átlátszatlannak hat, és jól véd a napsugárzás ellen.

 

Sok egyéb megoldás mellett ma már léteznek érzékelők és számítógépek által vezérelt hőre vagy fényre sötétedő üvegeket vagy más „kütyüket” bevető, „intelligens” high-tech rendszerek is. Nem lebecsülve ezek technológiai kifinomultságát, általában ezek alkalmazását megtakaríthatjuk, mert szinte minden esetet hagyományos eszközökkel is olcsón és gazdaságosan meg lehet oldani. Én a magam részéről maradnék a zsalugáteres ablakok, a hűs árnyékot adó tetőeresz, a tornác és a szőlőlugas mellett – illetve alatt.