A bergamott rejtély, avagy olvasmány a "természet boldog véletlenjéről"

A minap egy kézműves vásárban megakadt a szemem egy oliva-bergamott szappanon. Gondolkodóba estem, milyen növény lehet az a bergamott, de magamban a gyógynövényre adtam le a szavazatom. Az eladó nem tudta a választ, mondván, ő csak árulja, nem ő a készítő. Kíváncsiságból vásároltam belőle egyet, majd elterveztem, hogy hazaérve nekiesek az internetnek, hogy kiderítsem a rejtélyt. Lopott szabad perceimet azonban előbb szentelem egy könyvnek, mint az internetnek. Most sem történt ez másként, kezembe vettem Mathew Fort Ennivaló Itália című könyvét, melyet nemrég kaptam egyik kedves barátomtól. Legnagyobb meglepetésemre a második oldalon máris a bergamottról esett szó.

Mohón falni kezdtem a sorokat…

 

 


“-Ajánlanék egy pohárka bergaminót is, signore! – mondta a pincér.

-Bergamino?

- Bergamottóból készített liquore.

Tudatlan módon mindaddig azt hittem, hogy a bergamottolaj, ami ezernyi parfüm, eau de toilette és aftershave alapanyaga, az illatos, enyhén gyógyhatású liquoréről nem is beszélve, egy virágból származik. És valóban, a la zagara, a virág illata átitatta a Melito di Porto Salvóban dudáló szellőt, itt, Olaszország legdélebbi partjának e legdélebbi pontján. De a nagy, kerek, citromsárga gyümölcs képezte a vidék iparának alapját, és a consorzio del bergamotto székhelye a közeli Reggio di Calabriában volt található, a termelők szigorúan ellenőrzött csapatával együtt.

A legelőkelőbbnek közülük Signor Enzo Familiare bizonyult, akivel aznap később személyesen is találkoztam. Alacsony, jóképű, becslésem szerint hetven körüli férfi volt, idősödő koboldra emlékeztető élénk temperamentummal. Makulátlanul ápolt fasorában sétálgattunk, amely a főúttól védve, pont Melito mellett húzódott. MIközben fontoskodva járkált a fái között, meg-megsimogatva a törzsüket és megérintve leveleiket, végig olyan gondoskodó szeretettel beszélt róluk, mint egy kedves nagybácsi. Csak úgy dőlt belőle a szó. Néztem a száját. Figyeltem a hangját. Talán a negyedét érthettem meg annak, amit mesélt.

- A “bergamott elnevezés valószínűleg egy török szóból, a begamudiból ered, ami azt jelenti, hogy az Úr körtéje – mondta Signor Famailiare. – Az aratásnak éppen most lett vége. Általában novembertől márciusig szüretelünk. Közép-Amerikában is terem ez a fa, de ott nem olyan termékeny és illatos a gyümölcs héja, mint azé, ami itt terem, egy keskeny, száz kilométer hosszú sávon Villa San Giovanni és Gioiosa Ionica között, valamint a tenger és Asprmonte lankái között, pár kilométerre a parttól. – A bergamottról elmondta, hogy “un incidente felice della natura”.

A természet boldog véletlene – igazán találóan jellemezte ezt a citrusok családjának rendellenes, különc tagját, amely spontán genetikai változások eredményeként született. Senki nem tudja pontosan, hogyan is keletkezett az első bergamott, bár hallottam egy történetet, miszerint a 18. században a nápolyi érsek kertjében nőtt egy fa, amelynek gyümölcse mintha citrom és a grépfrút keveréke lett volna. Nápolyban jó sok csodálatos legenda kering, de ha igaz a bergamott hirtelen felbukkanásának története, akkor talán ez egyike a legmaradandóbbaknak.

A genetikai csodabogár kiválóságát kevéssel a felbukkanása után felismerték, és a 18. század folyamán jelentős ipar alakult ki a kiaknázására. Abban az időben fáradalmas munkával, kézzel préselték ki az olajat: a gyümölcs héját bebarázdálták, és így nyomták össze, hogy a levét kifacsarják egy szivacsra, amely egy vödörbe állított bot tetejére volt erősítve. Ezután az olaj apránként átcsöpögött a szivacsból a vödörbe – az eljárás megnyugtatóan meditatív hangulatú lehetett. Természetesen ez már mind a múlté, és ma a kifacsarást egy sokkal gyorsabb, megbízhatóbb, ám de kevésbé romantikus géppel végzik, és a consorzio felelős a minőség-ellenőrzését. Kétszáz kiló gyümölcsből egy kiló eszencia lesz.

Még Signor Familiare is kénytelen volt beismerni, hogy a bergamott gasztronómiai felhasználásának lehetőségeiigen korlátozottak, bár már bejutott az élelmiszerláncbaa bergamino és a bergamotto formájában, majd rajtuk keresztül a fagylaltban és sörbetben is megjelent. (…)

- Az én összes terményem azonban – fejezte be vendéglátóm büszkén – Manchesterbe megy, a Body Shop cégnek – és eközben egy fényképet dugott az orrom elé, amely Anita Roddickot, a Body Shop alapítóját ábrázolta az ő fái között. Melitóból Manchesterbe – nehezen tudtam a két helyet összehozni a képzeletemben, de aztán rádöbbentem, hogy a kereskedelemnek éppen ilyen a természete, összeköt valószínűtlenül eltérő embereket és helyeket egymással.”

Így aztán rövidre sikerült kutatásom nem várt eredményt hozott. Ugyanis a bergamott köszönőviszonyban sincs a gyógynövényekkel, hanem a citrusfélék családjába tartozik. Története bár nem ér fel egy Agatha Christie regénnyel, számomra mégis izgalmas felfedezés volt.

 

 

Matthew Fort: Ennivaló Itália

Kiadó: Ulpius-Ház

 

 

 

 

Bergamott

kép innen.