A karácsonyfa története

“Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”

 

Minden évben illatos, frissen vágott fenyő áll a nappaliban csodás díszben, melyet egy angyal hoz karácsony ünnepére. Idén jutott először eszembe, vajon miért fenyőfával ünnepeljük az év legmeghittebb, legbensőségesebb ünnepét, mely a szeretetet, hitet és reményt erősíti meg lelkünkben vagy éppen adja vissza. Fenyőillat nélkül nem igazi a karácsony. Nálunk 24-én reggel már bekerül a szobába a fenyőfa, de csak délután díszítjük, addig a maga természetes szépségében pompázik. Amíg kicsik voltunk, szüleink titokban díszítették a fát. Mára egyfajta rituálé lett a fadíszítés, mindenkinek megvan a maga szerepe. Talán ez a legfontosabb része a napnak, az ünnepi vacsora és az ajándékozás már csak kísérője. Valahogy, amíg díszítjük a fát, megváltozik picit a világ, s benne mi magunk is.

Karácsonyfa története

Bálint Sándor népmondája így írja le a fenyőfa eredetét: Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.Az Úr most megáldotta a fenyőfát:„Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát.”A karácsony a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe. De maga a fenyő, mint szimbólum, sokkal régebbi, ősibb jelkép. A fenyő örökzöld ágai a téli napfordulót jelképezték már az emberiség őskorában is. A fenyő mellett hasonló jelentéssel bírt a borókaág, a fagyöngy is. Sokáig a szegények nem is állítottak fenyőfát, hanem csak néhány borókaágat díszítettek föl. A karácsonyfa állítás szokása Skandináviából ered, onnan terjedt el német területeken a 17. században, bár az első írásos emlék a karácsonyfáról a 15. század végéről származik Sebastian Brant nyomán. Az 1800-as évek elején a már a Habsburgok is megünnepelték a karácsonyt. Bécsből aztán az arisztokraták révén hazánkban is elterjedt az ajándékozás és a faállítás szokása.

Karácsonyfa díszek – szimbólumok

Amikor már elég nagyok lettünk a karácsonyfa díszítéséhez, mi magunk készítettük el azokat. Papírból hajtogattunk angyalokat, ragasztottunk füzéreket. A színes gömbök mellé ezek is fölkerültek, kissé eklektikus lett a végeredmény, de roppant gyönyörűséggel szemléltük a végeredményt. Később már törekedtünk a harmóniára és a modern szokásokat igyekeztünk vegyíteni a hagyományossal. Így egyik évben alma, dió, gyertya került a fára, a

másikban viszont mandarint, arany masnit és mézeskalácsot tettünk rá. Mostanság pedig a saját készítésű szárított gyümölcsdísz, a vásárban beszerzett agyagfigurák és a csillogó gömbök a csúcsra kerülő angyalkával alkotják a tökéletes karácsonyi hangulatot.

Ahogy a fenyőfának, úgy a díszeknek is régi története van. A természet megújulását jelképező fenyőre kerülő díszek a termékenységet szimbolizálták. Ilyen díszek voltak a dió, alma és néhány helyen tojást is akasztottak a fára. Olyan díszeket választottak, melyet meg is lehetett enni. Így került a fára az ostya, később a mézeskalács és a szaloncukor is. Később terjedtek el a mai napig népszerű színes gömbök, masnik, girlandok. A gyertya a “Világ Világossága”, azaz Jézus jelképe. A csillogó díszek egyes értelmezések szerint a csillagok, bolygók jelképei. A fa csúcsára kerülő dísz, mely általában a legfényesebb, a betlehemi csillagot jelképezi.

Fenyőillat vagy műfenyő?

Sok szervezet emel hangot a fenyők kivágása ellen. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a karácsonyfának kivágott fenyőfák mezőgazdasági termelésből kerülnek az otthonokba, amiket kifejezetten ebből a célból ültettek. Kicsit olyan ez, mintha azért nem enne valaki kenyeret, mert a búzát le kellett aratni miatta. Téves az a nézet is, hogy az erdőterületek fogynak emiatt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy hazánkban az Alpokalján a legalkalmasabb a klíma a fenyőnek, ahol különösen Zala megyében, a sok apró faluban számos család betevőjét jelenti, vagy egészíti ki a fenyőfa termesztés. Az élő karácsonyfáról is lebeszélnek a kertészek, erdészek, hiszen a növénynek nem tesz jót a földből kivétel, majd visszaültetés és a meleg lakás sem a számára megszokott klíma, ezért gyakran előfordul, hogy a visszaültetést követően elpusztulnak a fák. A műfenyőről pedig nem is ejtenék szót, hiszen a Kínában gyártott műcsodák még a hosszú élettartammal sem meggyőző alternatívái egy pompás fenyőfának. Szóval nem érdemes lemondani a fenyőillatról, mely számomra elmaradhatatlan része az ünnepnek.

Fotó: Vidéki Élet Magazin, sxc.hu