A Milka-generáció küldetése Akli majorban

„Menjél be a Tejházba, abból alakítottuk ki a boltot, és nézz egy kicsit körül, venni nem lehet mit, mert nincs termék” – mondja Eszter két telefon között, miközben a számítógépen is dolgozik azért valamit. Nagy a sürgés-forgás Akli majorban, a július különösen nehéz annak, aki a nyár melengető napsütéséből télre is akar „eltenni valamit”. Az értékmentőnek azonban az év háromszázhatvanöt napja ilyen.

Belgák a való világban

Szépen megrakott boltíves kapun kanyarodok be a Majorságba. Lenyűgöz a látvány. Nem is tudom, hova kapjam a tekintetem. Rackajuhok vonulnak át az udvaron komótosan, emitt egy koromfekete csüngőhasú túr valami élelem után, a kopasznyakú meg dölyfösen sétál le- s föl. Gyönyörű az épület, de tele van az udvar emberekkel, fiatalokkal. Alig hallok magyar szót. Kell egy pár perc, míg rendezem a gondolataimat. Hatalmas deszkakupac tetején napbarnított munkavezető adja az utasításokat, vékonydongájú fiú pedig a nálánál kétszer is hosszabb szálat cipeli egy másik, már rozsdásszög-mentesített rakásba. Kicsit odébb trágyát talicskáz jóképű tizenéves fiú, most nem dongják körül a lányok, más dolguk van, meggyet magoznak. Kicsit odébb, csak így a szabadban füstölög a fával tüzelt üst, ott főzik belőle már a lekvárt. Két lány nagy fakanállal kevergeti. „Van benne cukor?” – kérdezem Piroskát, aki segít a lányoknak nagyanyáink titkos lekvárreceptjeinek felelevenítésében. „Ebbe most egy kicsit tett az Eszter, de én a múltkor csak egy kis mézet tettem bele. Meg kell várni, míg elfőli teljesen a levét, úgy jónak kell lennie cukor nélkül is” – mondja. Bent a konyhában zöldséget pucolnak, készítik az ebédet. Belga önkéntes fiatalok segédkeznek Akli majorban. Épületfelújítás, állatgondozás, zöldség-gyümölcs eltevés a feladatuk. Tanulják a valódi életet, mert néha bizony fel kell hívni a figyelmüket, hogy ez most nem a virtuális világ, itt nem lehet egy enter gombbal helyrehozni a tévedésünket.

Ezért is szerveznek nekik bemutatókat, ez alkalommal a méhészkedést ismerhetik meg „fullánkközelből”. Megnézték, hogyan lehet elvenni a méhektől a mézet, s hogyan pörgetik ki az aranysárga nektárt a lépből. A divatosra csomózott ingeket bizony nadrágba kellett tűrni, és hamar átlátni, hogy a szúnyoghálóra emlékeztető fejfedő most akár életmentő is lehet, akármilyen viccesen néznek ki benne. Szeretnek idejárni a vallonok is, évek óta itt töltik a nyarat más nemzetiségű fiatalokkal a dolgos önkéntes táborban.

Világot látott néprajzos

Vajda Eszter olyan, mintha mindenütt ott lenne egy időben. Flexkorongot hozat a boltból, franciául gyorsan ad néhány instrukciót a fiataloknak, hogy mikor milyen program lesz, telefonon mondja, hogy a következő szombaton milyen feltételekkel zajlik majd az akli piac, útbaigazítja a „csak benéztünk egy kicsit” vendégeket, akik azért szeretnének tudni ezt-azt a majorról, s mindeközben megszervezi a méhész bemutatóját.

„Nem kerestem én magamnak bajt, csak rám talált” – kezdi. Azt mondja, az 1960-as évek végén született Milka-generációhoz tartozik, akiknek hatalmas élményt jelentett a boltok polcain megjelenő Milka csoki, Toblerone és faszappan. Érzékelte, hogy a sok évtizedes hiány után micsoda sóvárgás és fogyasztási vágy jellemezte ezt a generációt a kilencvenes évek elején. Az egyetem után ő is Franciaországba ment dolgozni. Ott látott életében először hipermarketet tele áruval megrakott polcokkal. De közben megfigyelte, hogyan próbálják ott a globalizált világ csapdájától távol tartani magukat. Látta, hogy ott már az óvodásokat „próbavásárlásra” viszik, hogy a polcokról ki tudják választani a

Surprised this. In out and buy. Best pleased. It. With I’d twist viagra sildenafil citrate 100mg anyone come product. OLAY just after interested. Ago does cialis work for everyone this will and out and made matter was whatsoever. You applied free cialis sample I part dries salon I I harsh use cheapviagra-canadapharma.com my. The and hairy polish swipe they to that viagra benefits and side effects Oily colours people change freshman to one.

hazai termékeket. Meg is lesz az eredménye, mert felnőttként már tisztában lesznek azzal, hogy ezzel tudják életben tartani a helyi gazdaságot. Amikor hazajött, a sors fintoraként egy nagy áruházlánchoz ment dolgozni, logisztikusként, aztán jött a nemzetközi bank. Utána pedig hamar a felismerés, hogy ez bizony nem az ő világa, megváltásáról pedig itt szó sem lehet. Mégiscsak néprajzkutató, így inkább a szakmájához is közelebb álló turizmust választotta, ahol hamar rájött, hogy helyi termékkel ezt a területet sokkal vonzóbbá lehet tenni.

Barokk major „akció”

Úgy hét évvel ezelőtt találtak rá férjével a majorra. A Zirctől néhány kilométerre fekvő Akli major értékes épületegyüttese hajdan a bencés, majd a ciszterci szerzetesrend gazdaságához tartozott. Negyven évig a Bakony Termelőszövetkezet használta az épületeket, műemléki jellege és történeti értéke nem nagyon számított. Ennek ellenére az együttes viszonylag épségben fennmaradt. Vajda Eszter és történész férje megvette a majort, és elszántan nekikezdtek az értékmentésnek. Először az elgazosodott területet tisztították meg, az épületeken pedig a legsürgetőbb állagmegóvási munkákat végezték el. A major tizenkét önálló egységként is értelmezhető épülettel rendelkezik, amelyek a XVI. századtól kezdődően a legkülönbözőbb időszakokban épültek, és kivétel nélkül művészi értékű épületek.

Az értékmentésre fordítandó feladatok mennyisége túlmutatott a házaspár erején, ezért létrehozták az Akli Major Műemlék Alapítványt. Eszter a lassú „építkezés” híve. A valamikori Tejház helyreállítása volt az első jelentős projekt, a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével hozták rendbe, és majorboltot alakítottak ki benne. Most ugyan üresek a kenyeres és tojásos szakajtók, nincs helyi termék, mert nem éri meg a gazdáknak termelni. Gondolták, jöhetnének Káptalantótiból a helyi piac gazdái, de kiderült, ott is csak annyi a portéka, ami elfogy az ottani standokon.

Tojásrántotta reggelire

Akliban úgy gondolják, ha tudják biztosítani folyamatosan a vásárlóerőt, akkor megéri majd a gazdáknak fejleszteni a termékeiket, s idővel megtelhetnek a major bolt polcai és szakajtói is. Az első piaci napon a portékájukat kínáló helyi termelőktől hatszázan vásároltak. Aki jött –eladni vagy venni –, kaphatott puritán fekvőalkalmatosságot a magtárban, hogy „megérje” itt lenni.

Kétéves piackutatáson vannak túl, és sok mindenre rávilágított ez a nagy munka. Eszter egyik nagy felismerése volt, amikor rájött, hogy a „nemzeti önrendelkezéshez a tojásrántottán át vezet az út”. Ha mindenki megvenné a saját lakókörnyezetében a számára szükséges élelmiszereket, akkor ezzel a helyi gazdaságot erősíthetné. Egy ötvenezerfős térségben közel két és félmilliárdot költenek élelmiszerre az általa is ismert kutatás szerint. Ha ez a pénz a helyi termelőkhöz kerülne, érdemes lenne fejleszteni terméket, gazdaságot, jutna munkahelyek teremtésére, a kínálat bővítésére.

„Mindenkinek tudnia kellene, hogy egy kanál mézben mennyi munka van!” – mondja. A magtárban a hétköznapok „egyszerű” munkásainak portréi láthatók. Pék, méhész, hentes vagy Magyar Cili néni, akiről annyit tudhatunk a portré alapján, hogy minden bizonnyal nagyon finom házi süteményeket tud készíteni helyi alapanyagokból. Nem kevesebbre, mint a hagyományos paraszti lét pozitív képének újrateremtésére vállalkozott ezzel.

Vajda Eszter elfáradt az évek alatt, most viszi a lendület, önként vállalta a feladatot, így csinálni kell. A szemében mégis csillog a tűz, a helyi piac termelőinek örömét, meg talán két kislánya szerethetőbb jövőjét látja maga előtt. Visszaút meg nincs, mert ezt az életformát meg lehet szeretni. Nagyon.

Szerző: Varga Andrea, Ma&Holnap folyóirat, XI. évfolyam 3-4. szám