"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

“Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk viagra over the counter benne.” (Tamási Áron)

Sümegtől néhány kilométerre találjuk a Balaton-felvidék legkisebb települését, Megyert. Majdnem túlmentünk a faluhoz vezető leágazásnál, olybá tűnt, a pici község nem is létezik. Egy pillanatig azt hittem, tréfát űznek velünk kedves vendéglátóink és félre navigáltak minket. Egy gyors telefon: Merre kell menni pontosan? Keressétek a sárga telefonfülkét! Ott várunk benneteket a Pajtában! Kezdtem úgy érezni, mesébe csöppentünk, alighogy letettem a telefont, a kanyargós út végén megláttuk az esti fények titokzatosságában megbúvó falut, közepén a sárga telefonfülkével. Megérkeztünk. A Pajta apró ablakain barátságos fények szűrődtek ki, autónk zajára vendéglátónk, Pajer Kristóf jött ki elénk és invitált be a melegre. De nagyon előre szaladtam.

A falu jegyzett története egészen 1332-ig nyúlik vissza, a Marcal bal partján fekvő településről ebből az időből találunk először írásos feljegyzést, amikor is birtokosai kérésére határait megjárták. 1463-ban a döbröntei vár tartozéka, 1464-ben Mátyás király a Kanizsaiaknak adta, de 1531-től már a Megyeri család tulajdona, akik itt is laktak nemesi kúriákban. A török hódoltság idején, mint viagra over the counter a viagra in pakistan sümegi vár „kapuja”, gyakorlatilag pusztává vált. 1622-ben Megyeri Jakab elzálogosítja Megyert. Ezt követően a megyeri földeknek számos tulajdonosa volt. A felaprózódott birtokok kisnemesi családok kezébe kerültek. Az 1900-as évek elején még száz fölött where to buy pills like viagra volt a lakosság létszáma, mely az évek múltával fokozatosan csökkent, a gazdálkodásból élő falu hanyatlásnak indult. Az ötvenes évek végén ide is elért a téeszesítés. A települést próbálják életben tartani, bekötik az áramot, a Marcalt leszabályozták, és bár új házak nem épültek, a régieket igyekeztek felújítani. Mindezek ellenére a falu tovább néptelenedett, az épületeket elhagyták, ezáltal a település az ezredfordulóra rohamos hanyatlásnak indult.

A sors viszont, úgy tűnik, másképp gondolta, adott még egy utolsó esélyt a falunak. Úgy adódott, hogy Pajer Kristóf személyében a ma már csak néhány családot befogadó Megyer új vezetőt kapott.

Történetünk itt visszakanyarodik ahhoz a borongós, hűvös szerda estéhez, amikor beléptünk a Pajtába, Megyer fogadójába. Kristóf (bár polgármester urat illene mondanom, képtelen vagyok rá, és ezért elnézést is kérek, de közvetlen, barátságos modora inkább juttat eszembe egy kedves ismerőst, mint „szigorú hivatali embert”) pálinkával kínál minket és mosolyogva mutat be a már ott lévő vendégeknek és vendéglátóknak. Hogy megismerjük Megyert, Kristóf egészen különleges programot szervezett számunkra: igazi, hagyományos, falusi disznóvágásra voltunk hivatalosak, s hogy a korai kelés ne essen nehezünkre, már előző este megérkeztünk. Sümeg valóban pár percre van Megyertől, ez be is igazolódik hamar: a vacsora Sümegen, a Palota Pincészetben kezdődik egy borkóstolóval. Visszatérve Megyerre Kristóf elkezdi történetét a faluról és mindarról, amibe néhány jóérzésű, tenni akaró ember belefogott.

- Nem vagyok helyi lakos, amolyan „bebíró” volnék, ahogy az itt élők nevezik a betelepülőket – mondja Kristóf. Picit meglepődtem ezen, mert előzetes kutatásaimból arra a következtetésre jutottam, hogy egy faluért így dolgozni, csak egy helybéli tud. – Amikor ide kerültem, a falu mondhatni haldoklott. Az elhagyott épületek, igazi, régi parasztházak, borzalmas állapotban voltak. Néhány épületet megvásároltak, de többnyire csak nyaralónak használták. Valamit ki kellett találni, hogy a falu életben maradjon.

A tervezés megindult, külföldi példákat alapul véve kezdett kirajzolódni egy átfogó program, mely az égiek segedelmével és nagy adag szerencsével, úgy tűnt, megvalósítható. Ahhoz, hogy a falu újra élni tudjon, meg kell teremteni hozzá a hátteret. Nem elég csak a házakat rendbe tenni, mögé kell tenni valamit, ami aztán elindítja a saját útján. A kis települések önellátó gazdálkodásaira nem egy példa van. Nem kell messzire menni, itt van rögtön a szomszédban Ausztria. Kristóf, felismerve a lehetőséget, komoly munkába fogott. Pályázatokat írtak és közben küzdöttek. Küzdöttek a helyiekkel, a környékbeli településekkel. Nehezen fogadták el, hogy egy idegen, egy „bebíró” felbolygatja az „erőviszonyokat”. Szerencsére az idő őt igazolja. Az EU-s támogatások mellé még rengeteg önerőre is szüksége volt a falunak, de az építkezések lassan elkezdődhettek. Figyeltek rá, hogy helyi szakemberekkel high altitude edema viagra dolgozzanak, hogy a falu lakóit minél jobban bevonják, ezzel is elősegítve a térség gazdasági növekedését. A pályázati program két ütemben valósult meg (illetve részben még folyamatban van), melynek keretében felújítottak hat épületet, melyből falusi vendégfogadót alakítottak ki, törekedve a korhű visszaállításra. Felújítottak több homlokzatot és megépült a sárga telefonfülkénél a Pajta – Közösségi ház, melyben a falu hivatala is helyet kapott. Mára adva van egy erős alap, melyet tovább kell építeni, immáron saját erőből, uniós támogatások nélkül. A környezet rendezése még alakulóban van, de a falusi porták még a téli szürkeségben is ígéretesnek mutatkoznak.

- Ez a vidék mindig is a növénytermesztésből és az állattartásból élt – mondja Sárközi Zsolt alpolgármester úr, aki kiváló vacsorát készített nekünk és nem mellesleg nagy mesemondó, mely az ott töltött idő alatt elég hamar kiderült. – Mi is ezt tesszük, dolgozunk a földeken, állatokat tartunk és mindezt megmutatjuk. Aki hozzánk eljön, nem csak a parasztházakat nézheti meg, hanem az itt élő mindennapokba is betekintést nyerhet, sőt, ki is próbálhatja!

Valóban. A programkínálat, bár leginkább csak a vidéki életforma köré szerveződik, igen nagy. Szerveznek lovas táborokat gyerekeknek, lovas vadászatot vagy csak tereplovaglást, de aki nem tud vagy nem akar lovagolni, az anélkül is vadászhat, vagy túrázhat a környéken. Van állatsimogató kicsiknek, ki lehet próbálni a disznóvágást télen. Nyáron pedig a nyüzsgőbb programoké a főszerep: fesztiválok, zenés-táncos mulatságok pezsdítik föl a nyugodt hétköznapokat. A Balaton, Tapolca vagy Sümeg nagyon közel van, aki nem csak a strandon szeretné tölteni az idejét nyáron, annak tökéletes bázis lehet a falu. A kis vendégházak barátságos légköre ideális nyaralóhely családosoknak vagy baráti társaságnak. Jó érzékkel, a lehetőségekhez mérten felújított falusi porták csendességükkel valóban a nyugalom szigetét jelentik. A házak múltról mesélnek, látszó fagerendás mennyezetük alatt, a korhű bútorok között, az ablakon kikukucskálva az ember tényleg úgy érzi: otthon van a világban.

A faluról még több információ a honlapon: www.megyer.hu, a vendégvárásról pedig itt olvasható.

A bejegyzés margójára: idegenként mentem, ismerősként jöttem. Kedves emberek fogadtak, vendégek és vendéglátók egyaránt. Személyesen is megismerhettem Hungarian Provence blog íróját, Beck Krisztinát; a Pesti Disznó kiváló csapatát, akik isteni indiai fűszerezésű kolbászt készítettek; ott volt szülőfalum egyik kedves fogadósa, Balogh cialis 20 mg türkiye Barbara a Nomád Hotelből, aki hozta magával egyik kedvenc borom készítőjét, Bolyki Janit Egerből; jöttek a Gasztrobizarr blog vidám írói: Hovanyecz Rozi és Boros Regina; és végül, de nem utolsó sorban a fenti emlékkönyvet ajándékozó Paór Anikó és Gál Zsolt a Rosinante Fogadóból. Köszönöm Bárdi Évinek és Lokodi Ákosnak, hogy a háttérben olyan kiválóan tartották a frontot és jártak nekünk, vendégeknek a kedvében.