Bonbonette - Ölelnivaló babák

Zongor Klára az elsők között regisztrált oldalunkra. Izgatottan néztük meg adatlapját, kínálatát. Honlapjáról mosolygós babák néztek ránk, kedves állatfigurák kacsintottak vissza. A gondosan megmunkált, „teremtett” figurák türelmes, értő kezekről árulkodtak. Mivel jómagam még csak kezdő szinten űzöm a gépi varrást, elképzeltem, hogy nekem mennyi elszakadt cérnámba, eltörött tűmbe és félreszabott anyagomba került volna csak egyetlen figura genericviagra-toprxstore elkészítése is! Hiába, nem vagyunk egyformák, én még egyelőre maradok a terítők beszegésénél…

 

 


Vidéki Élet: Kicsoda Zongor Klára? Mivel foglalkozol, amikor nem a babákat és a csodaszép overnight viagra delivery usa takarókat készíted?

Zongor Klára: 1977-ben születtem, ahogy mondani szoktam, annyi idős vagyok, mint a Sió gyümölcslé, amit egyébként nagyon szeretek, főleg az őszibarackosat. Elég sokszínű volt eddig is az életem. Egy évet éltem francia Kanadában egy nemzetközi csereprogram keretében, majd a gimnázium befejezése után elkezdődött a szokásos útkeresés, mihez is kezdjek, mivel foglalkozzak. Elvégeztem a győri Tanítóképző Főiskolát általános tanító és rajztanár szakon, majd felvételt nyertem a Pannon Egyetem francia bölcsész-tanár szakára. Közben állást kaptam a veszprémi Hriszto Botev Általános Iskolában, ahol immár 10. éve tanítom a francia nyelvet 7-14 éves gyerekeknek. Nagyon szeretek tanítani, meggyőződésem, hogy nem csak nyelvet, szókincset és nyelvtant kell a tanulóknak átadni, hanem úgymond civilizációt is. Ez azt jelenti, hogy az órákon szóba kerül a gasztronómia (sajtnap, francia ebédkészítés), a filmművészet, a francia zene, irodalom és történelem is. A gyerekek a nyolc év alatt igazi „franciásokká” válnak, örökre beleszeretnek ebbe a nyelvbe és kultúrába.

Természetesen életem legmeghatározóbb élménye kislányom megszületése volt. Luca Flóra ma már „nagy” 12 éves leányzó, aki része életem minden fontos mozzanatának. Ő nagyon szeret sportolni, mindene a gumiasztal, sokkal aktívabb életet él, mint én. A varrás őt egyelőre még nem fogta meg, de már benne is kiütközik a kreativitás, az önkifejezés.

VÉ: Honnan jött a varrás? Mikor tanultad? Korábban kézműveskedtél?

ZK: Amikor kb. 14 éves voltam, meg akartam tanulni varrni, főleg, hogy otthon mindig azt láttam, hogy Anyu maga készített nekünk csodaszép ruhákat. Ő a Burdákból varrt és mindig nagyon különlegesen fel tudott minket (a húgaimmal) öltöztetni. Amikor általánosba jártam, akkor ott még kötelező volt a köpeny, mindenkinek sötétkék nylon köpenye volt, de nekünk szép anyagból volt varrva, teljesen egyediek voltunk. Visszatérve első varró élményemre, az nem sikerült túl fényesen, türelmem nem sok volt (emlékszem, egy barackszínű pamutpólót akartam varrni), így Anyu és én is hamar feladtuk.

A hétvégéken azonban más kézműves technikákat elsajátítottam. Szerettem hímezni (keresztszemest), kötni (legnagyobb munkám egy norvégmintás sál volt későbbi férjemnek). Szüleim fontosnak tartották, hogy ünnepek alkalmából mindig kézzel készített ajándéktárgyakat adjunk a rokonoknak és egymásnak is, így sokat vágtunk, hajtogattunk, sütöttünk és festettünk. Pár éve újra bevezettük ezt a hagyományt, a szűk családban mindenki kihúzza valaki nevét és annak karácsonyra kötelező kézzel készített tárgyat készíteni, ami nagy örömet okoz mindannyiunknak.

Kislányom születése után vettem egy varrógépet (ma is ezt használom, és nagy becsben van tartva itthon) és beiratkoztam egy foltvarró tanfolyamra a VMK-ba, ahol elsajátítottam az alaptechnikákat. A tanfolyam vezetője (Horváthné Mátyás Márta) óvva intett minket attól, hogy rögtön egy nagy munkába vágjuk a fejszénket, azt ajánlotta, hogy kezdjük egy kisebb darabbal, pl. egy edényfogóval. A képzés után hazamentem és nekiálltam életem első folttakarójának, ami 2×2,5 m nagy lett. Ezen is látszik, hogy szeretem a kihívásokat. Luca ezen a takarón, és ennek darabjain totyogott először.

A sárga-kék színű az első takaróm.

VÉ: Említed weboldaladon, hogy először a párodtól kapott Tilda-könyvekből tanultál. A párod honnan tudta, hogy ezt vegye neked? Van más kreatív vonzódásod is?

ZK: Nagyon ritkán unatkozom, mindig van mivel elfoglalnom magam, a tévét is jobban szeretem hallgatni, mint nézni. Egy ismerősöm mutatta meg nekem ezt a könyvsorozatot és kérdezte meg, hogy tudnék-e belőle varrni neki egy kacsát. Kölcsönadta a könyvet és én nekiláttam. Ezután annyira megtetszett ez a technika, hogy csak erről álmodoztam. Sándor pedig csak nyitva tartotta a fülét, így kaptam két ilyen típusú könyvet tőle első karácsonyunkra. Azóta is rendszeresen forgatom őket. Két okból tartom fontosnak megemlíteni ezt a könyvsorozatot. Először is a babavarrás technikáját nagyon érthetően magyarázza, a lépések egyszerűen követik egymást és garantált a siker. Ezután aki elég kreatív, tovább tud lépni, ki tudja alakítani a saját stílusát. Ma már nem egy „varrotkámnak” én készítem a szabásmintáját is, amit előtte elképzelni sem tudtam. Másrészt – sajnos elég gyakran azt veszem észre – hogy úgy mutatják be illetve árusítják ezeket a babákat, mintha saját ötlet lenne, pedig http://viagraonline-toptrusted.com/ a megvarrásuk igenis nem kis kézügyességet igényel, és nem von le az értékéből az, ha bevalljuk, hogy innen szereztük az inspirációt. A beavatottak úgyis azonnal rájönnek a turpisságra.

1997 óta gyűjtöm a Praktika újságokat, és ha jeles ünnep közeledik, rendszeresen végignézzük a lányommal, onnan meritek – merítünk – ötleteket, technikákat. Most karácsonykor és húsvétkor is szívesen forgattuk ezeket.

Az iskolában is elég sok kreatív ötletet sikerült már megvalósítanom. Kolléganőmmel, Dankó Katival, festettünk már iskolafalat, aszfaltot és az iskola 35. évfordulójára kreatív szülőkkel összeállva elkészítettük a Botev falvédőjét, csupa kék színű blokkból. Én csak az öt betűt (B. O. T. E. V.) és az összevarrást vállaltam, ami elég kemény munka volt, mivel a falvédő több, mint 5 méter hosszú és 3 méter magas.

Botev Gála – 2009.

VÉ:Édesapád festő, illetve családod több tagja is művész. Milyen hatással volt rád/rátok édesapátok festő mivolta? Mennyire fontos és mit jelent a te életedben a vizuális kultúra? Mennyire tartod fontosnak az önkifejezést, akár abban, hogy a babáidnak nevet adsz, személyiséggel ruházod fel őket?

ZK: Édesapám (Zongor Gábor) már egész fiatalon is szívesen festett, ő sem tanulta a festészetet, autodidakta módon sajátította el. Rengeteg kiállítása volt, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. A svájci kiállítására én is elkísérhettem, mint francia tolmács, amit azóta is nagy élményként őrzök. Édesapám fára fest temperával és képei mindig nagyon színesek, megindítóak és a gyerekek is nagyon szeretik ezt az elvarázsolt világot, melyben gyermeki énje mutatkozik meg. Sok-sok helyi művészt ismerünk, otthonosan mozgunk ebben a különleges világban. Két húgom van, Veronika – azaz Roni – és Fruzsina. Roni tanulta a művészi önkifejezést, ő a budapesti Iparművészeti Egyetemre járt (mai nevén: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) ipari formatervezőnek tanult. Roni ugyancsak fest, de nem az apu-féle mesevilágot ábrázolja, ő jobban szereti a letisztult formavilágot, vásznat használ és olajfestékkel dolgozik. Másik húgom, Fruzsina szakmáját tekintve diplomás ápoló, de szabadidejében ő is ecsetet – jobban mondva pasztellkrétát ragad – papíron dolgozik, és legfőbb alkotásai tükrözik hivatását, az emberi test a témája.

Tehát a családban mindenkinek van hobbija, egyikünk sem ebből él, elsődleges szempontunk az önkifejezés. Nagyon fontos, hogy műveinken keresztül mutassuk be magunkat. Magamat elég nyíltnak tartom, a játék, a vidámság elengedhetetlen az életemben. Babáimon keresztül mások is bepillanthatnak a gondolataimba. Minél színesebben éljük az életünket, annál teljesebb lesz az. Egy reklámban hangzott el az a mondat, amit én is magaménak érzek: „Élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, legyen mit visszanézni.”. Ugyanakkor manapság mindent el akarunk érni, de főleg az anyagi javakra koncentrálódunk, és közben nem vesszük észre az apró örömöket és csodákat. Nemrég voltam egy régi ismerősöm feleségének a temetésén és ott megállapítottuk Anyuval, hogy a megemlékezésnél „csak” azt hangsúlyozták ki, milyen nagyszerű édesanya, nagymama volt, milyen odaadással pharmacy technician job in ottawa canada segítette családját és igazából ez a legfontosabb. Nem az, hogy mennyi – a külvilág szemében fontos – sikert ért el, egyszerűen boldog életet élt azok között, akiket szeretett.

Babáimon keresztül ezt szeretném átadni az embereknek és a gyerekeknek. Nem kell, hogy az a játék mozogni, beszélni tudjon, fontosabb, erősítsük a gyermeki képzeletet. Ez a képzelőerő ruházza fel babáimat is személyiséggel. A játékok emberivé formálásában lányomon kívül párom lányai (főleg Bori) is sokat segítenek, mert néha már kifogyok az ötletből.

Legújabb munkám épp most készült el. Iskolánkban tanított Frederica – egy olasz tanárasszisztens – és az általam készített babával búcsúztattuk http://canadianpharmacy-toprx.com/ el. A röplabda arra utal, hogy ő is játszott velünk a tanári röpicsapatban.

VÉ: Hogy készülnek a babák? Mik a tervezési fázisok? Milyen anyagokból dolgozol? Mennyire “gyerekbarátok” a játékaid?

ZK: Az, hogy milyen típusú babát varrjak, az egyszerűen kipattan a fejemből. A nyárra – amit már természetesen nagyon várok – már rengeteg ötletem van. Aztán egy-egy karakter is megfog, osztályomba jár egy fiú, akinek 13 évesen már elég nagy a cipőmérete – jó magas is – és amikor megszületett a fejembe a róka ötlete, egyértelmű volt, hogy róla fogom elnevezni, Zalánnak is nagy a cipőmérete.

Zalán, a rókakoma

Ha megvan az ötlet, utána – akár napokig – azon gondolkodom, mekkora legyen, milyen részekből álljon, stb. Ezután elkészítem a vázlatot, egy kockás füzetbe rajzolok, majd jöhet a szabásminta. Az anyagok kiválasztása megint egy hosszabb procedúra, a pincében több bőröndnyi és zsáknyi anyagot őrzök, amit egyrészt én magam halmoztam fel, másrészt egyre többet és többet kapok ismerősöktől is. Az a baj, hogy a legkisebb darabot is elteszem, így lassan ki se látszom az anyagokból. Ha nagyon egyedi színt képzelek el, akkor pedig irány a textilbolt.

Amikor kiszabtam a babát, jöhet a gépi varrás, a nagyobb részeket állítom így össze, majd pedig ki kell tömni és összevarrni a figurát. Ezt a részt élvezem a legjobban, este, néha már az ágyban dolgozom, miközben hallgatom a tévét. A legvégén jön az arc, a szem, és a kiegészítők (gombok, szalagok, stb.) elkészítése. Sokszor éjjel egyig is varrok, ilyenkor már nem szeretem félbehagyni az állatkáimat. Amikor a kész mű szembenéz velem, akkor szoktam rájönni, mi lesz a neve, de ha nem jön az ihlet, Luca mindig segít.

Nagyon figyelek arra, hogy gyerekbarát anyagokat használjak, sőt, csak nagy ritkán használok például előre gyártott szemeket, inkább magam varrom generic viagra online – hímzem – rá azokat, mint például a lencsibabáknál. A „varrotkák” – ezt a nevet egy „rajongó” kolléganőm, Kriszti találta ki – minden esetben moshatóak és nyugodtan lehet őket majszolni, rágni is (itt a picikre gondolva).

VÉ: Hol vásárolod a textileket, alapanyagokat? Ha jól sejtem, maradék anyagokból is dolgozol…

ZK: Veszprémben van egy nagy textilbolt, a Rőfös, itt lassan törzsvásárló lehetnék. A baj csak az, hogy bemegyek két szem gombért és kijövök egy csomó más aprósággal és anyaggal, aminek nem tudtam ellenállni. Úgyhogy jó vásárlónak számítok. A maradék anyagokból szerintem bármit meg lehet varrni, 1000 darab hatszög vár arra, hogy összevarrjam egy nagy takaróvá, a mintáját nem szeretném elárulni, ha kész lesz, majd jelzem… Mondjuk ennyi anyag kivágása után nem egyszer előfordult már, hogy hólyagok lettek az ujjamon, illetve a boteves falvédőtőlínhüvelygyulladásom is volt. De hát ez a szakmai ártalom. A babákon túl szeretnék készíteni néhány funkcionális tárgyat is, terveim között szerepel egy ovis szett, illetve baba-falvédők és kis női neszesszerek is.

VÉ: Ha valaki saját maga is szeretne megpróbálkozni babák készítésével, mit tanácsolsz nekik? Milyen apró trükkökre érdemes figyelni? Mivel érdemes kezdeni?

ZK: Ahogy már azt korábban említettem, bizonyos könyvek és kiadványok sokat segítenek a kezdeti időszakban, de a legfontosabb, hogy adjunk teret és lehetőséget a fantáziánk szárnyalásának. Aztán, még az is fontos, hogy ne veszítsük el a türelmünket, az apró trükköket mindenkinek magának kell megfejtenie, van, ami nekem nehéznek tűnik, más pedig pofonegyszerűnek találja. Gondoljunk csak a főzésre. Kezdő háziasszonyként majd megőrültem attól, hogy a recept végén odaírták, hogy só bors, paprika, de mégis, mennyi? Aztán ezt is kitapasztalja az ember…

Hogy mivel érdemes kezdeni? Talán egy edényfogóval…no de én sem azzal kezdtem. Olyan valamit készítsünk, ami nagyon megtetszik. Egyébként ez egy hobbinál főszabály. Csak olyan tárgyakat készítsünk, amit szívesen csinálunk, egyébként már nem örömmel dolgozunk, hanem kényszerből és az akkor már nem kedvtelés.

VÉ: Hol lehet megvásárolni a “varrottkáidat”?

ZK: „Varrotkáimat” a www.bonbonette.blogspot.com oldalon lehet megtalálni, próbálom a honlapot is megfelelő kordában tartani, de a munka mellet ez egy kicsit nehéz. Termékeimet e-mailen és telefonon is meg lehet rendelni, illetve jelenleg a balatonalmádiban található Magtárban is fel szoktam tűnni. Takarók és falvédők esetében nyitott vagyok minden ötletre, megegyezés szerint készítek bármilyen színben, méretben és mintával. Persze itt hosszabb ideig tart a megvalósítás is. Készítettem már falvédőt kisfiúnak autós mintával illetve cicásat és halacskásat is.

VÉ: A varrás a hobbid, vagy a munkád? Van más hobbid is?

ZK: A varrás a hobbim, de nem baj, ha hoz egy kis pénzt a konyhára. Szakmám a nyelvtanítás, de egyben ez is a hobbim, az egész életemre kihat a francia nyelv szeretete. Nálunk otthon sokszor kerül francia sütemény az asztalra, francia zenét hallgatunk, és mondhatni rendszeresen megyek Franciaországba is. Kedvenc helyem Normandia, idén nyáron lányom is elkísér normann barátnőmhöz Evelyne-hez, aki egy ottani iskolában tanít – ami egyben a Botev iskola testvériskolája is.

Más hobbira nincs már időm, de nagyon szeretek délután aludni egy órát és imádom a csokit!

VÉ: Nagyon szép a honlapod? Ki tervezte?

ZK: A honlapom nem véletlen kapott francia nevet, tervem, hogy lefordítom franciára is. A honlap dizájn-ja és a sildenafil citrate fejléc húgom, Roni kreativitását dicséri, nagyon hálás vagyok neki azért, hogy ezzel is segíti előrehaladásomat. A tárgyaimról készült képek egy részét pedig profi fotós kolléganőm készítette, Guzmits Viktória. Szeretnék minden babámról és állatomról a honlapon lapozgatós könyvet és „születési anyakönyvi kivonatot” is készíteni, így talán még személyesebb ajándékká válhatnak.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon sok kedves és segítőkész ember vesz körül, akik velem együtt tudnak örülni sikereimnek, és akiknek nagyban köszönhetem is eddigi sikereimet.

Zongor Gábor: www.zongorgabor.hu

Zongor Roni: www.ronizongor.com

Zongor Klára: www.bonbonette.blogspot.com

 

Kedves Klára! Köszönjük, reméljük Lidi, Zalán, Vilmos, Vilma, János, Gusztáv és a többiek már új gazdáikkal lehetnek!