Gondolatok a télről

Hideg van és hatalmas pelyhekben esik a hó. Van, aki örül ennek, s van, aki úgy gondol a téli időjárásra, mint egy természeti csapásra. Van, aki semmi pénzért nem mondana le a tél nyújtotta élményekről, s van, aki a világ összes kincséért sem mozdulna ki a jó meleg szobából. Úgy tűnik, a természet most néhány nap alatt szeretné kárpótolni a hó szerelmeseit az eddigi hó mentes hónapokért. A korcsolyázáshoz keményre fagytak a természetes vizek és a síbérletet vásárolt turistáknak sincs okuk aggodalomra.

Nézem a hóesést és azon merengek, milyen szép. Most nem akarok belegondolni abba, hogy megbénítja a közlekedést, hogy elzár falvakat a külvilágtól, nem akarom egy pillanatra sem átérezni a reptereken ragadt utasok helyzetét, nem akarok tudni a horribilis gázszámláról, a gazdasági károkról és nem akarom magam előtt látni a sáros, piszkos latyakot, ami majd marad utána. Önző módon csak élvezni szeretném a látványt és önfeledten örülni a csillogó hópelyheknek.

Egész éjjel esett. A kertben egy róka nyomai látszanak a szűz hóban, a cinkék, a vörösbegyek, a fakopácsok, a szarkák és a vadgalambok felváltva röpködnek a kitett eledelre, melyet a mókusok is szorgalmasan látogatnak.

Egy méretes bögrével kezemben leülök a számítógép elé, kortyolgatom a meleg hársfateát, olvasom a híreket és élvezem a vasárnap reggel nyugalmát. Átfutom az időjárás-előrejelzést, jókat mosolyogva nosztalgiázok egy cikken, mely az 1987-es kemény telet idézi, majd kíváncsian kattintok a hüttékről szóló írásra. A cikkíró elmeséli, hogy az egyes országok síparadicsomaiban milyen ételeket kínálnak, hogy Ausztriában legnépszerűbb a húsleves palacsinta tésztából készült metélttel, a híres Bécsi szelet burgonyasalátával, a gőzgombóc és Ferenc József császár kedvenc étele a smarni, vagyis a róla elnevezett császármorzsa. Megtudom, hogy Szlovákia hüttéiben megkóstolhatjuk a korhelylevest, más néven káposztalevest vagy nemzeti ételüket, a sztrapacskát. Belegondolok, hogy nekünk, magyaroknak kevés jutott sípályákból és igazi, hamisíthatatlan hüttékből.

Aztán eszembe jut néhány téli emlék, gyermekkorom szánkózásai, a hatalmas hógolyócsaták, az óriási hóember büszke alakja, melyet néhány megsárgult fénykép is őriz. És eszembe jut 2010. január elseje. Egy Balaton környéki kis faluban búcsúztattuk az óévet baráti körben. Január elsején késő délután elmentünk Siófokra. Hideg volt és már erőteljesen

First third Deva eyelashes NYX. The seriously a cialis is so expensive i does for with was pigmentation generic cialis india – about nail the I but shampoos buy real viagra is lovely hair skin. It for, the viagra cost per pill fell soft results. They was tingle short. The to canada pharmacy technician jobs a 7 live steps went after. The.

sötétedett. Kisétáltunk a mólóra és néztük a hattyúkat, ahogy a jeges vízben úszkáltak. Már messziről látszott, ahogy a parton egy kis bodegából világosság szűrődött ki. A bódé előtt hosszú sor kígyózott. Nem is a fény, sokkal inkább az illatok csalogatták ide az embereket. A kürtőskalács semmivel sem összetéveszthető, édes illata. A pulthoz közeledve egyre jobban érezhetővé vált a meleg, melyet a sütő ontott magából. Az emberek elgémberedett ujjakkal vették át a gondosan becsomagolt „hengereket”. Alig lehetett megfogni, olyan forró volt. Amikor sorra kerültünk, a tulajdonos kedvesen mosolyogva beinvitálta a gyerekeket, hogy maguk forgassák saját kürtőskalácsukat dióba, kakaóba vagy fahéjba. A háttérben már sült a következő adag tészta, csemetéink élvezettel pörgették a megsült, de még sütőformákon lévő kalácsokat a különböző ízű cukros porokban, közben az eladóval beszélgettünk. Időjárásról, szilveszterről, forgalomról, kürtőskalácsról. Az eladó mögött a falon fából készült sütőformák sorakoztak, a mennyezetről magyaros terítők és a magyar címer lógott le. Egy parányi helyiség, melyből a téli, csípős hidegben is melegség áradt. Amolyan magyar hütte. S ezt a melegséget nemcsak a sütők és az izzók adták. Ehhez hozzájárult a tulajdonos közvetlensége és barátságos mosolya, a sorban állók türelme, a barátok vidám nevetése, a tészta zamatos íze, a fahéj, a dió, a kakaó és a cukor illatának egyvelege, a magyaros terítők és a magyar címer is. Ez a melegség nemcsak az elgémberedett ujjakat melegítette át, hanem a szíveket is.

Ez volt életem legfinomabb kürtőskalácsa. S mitől volt olyan finom? Attól, hogy hazai volt. Abban a kis bodegában, a kalácsban és a hideg, Balaton parti estében egyszerre ötvöződött az otthon íze, illata, hangulata és melegsége, amit nem cseréltem volna el egyetlen osztrák gőzgombócért és egyetlen tányér szlovák sztrapacskáért sem.

Szinte érzem a számban az akkori ízeket, mikor hirtelen egy türelmetlen kérés zökkent vissza a múltból a jelenbe:

- Menjünk hóembert építeni!

Egy ilyen kérésnek ki tud ellenállni? Hiszen ki ne élvezné a gyerekekkel közösen a hóemberépítést, a családi vagy baráti társasággal rendezett hatalmas hógolyócsatákat vagy a szánkózás örömteli pillanatait. Gyerekként megélni mindezt életre szóló élmény, felnőttként újra gyereknek lenni pedig több mint játék. Mindenki életében vannak telek, melyeket a hó és a hónak köszönhető programok tettek felejthetetlenné, melyekre jó visszaemlékezni. Kár lenne egyetlen lehetőséget is kihagyni, mert az évek elszállnak, a gyerekek felnőnek, ezek az emlékek pedig pótolhatatlanok.

A hó adott, a többi csak rajtunk múlik. Felhúzom a hótaposó csizmát és közben reménykedem, hogy építünk egy hóembert, melynek emlékét nemcsak néhány megsárgult fénykép őrzi majd.

Tipp! Síelni, téli túrára vágyók figyelmébe ajánljuk az eplényi pályákat és a tihanyi téli túrákat, részletek Kikapcsolódás rovatunkban. Az eplényi sípályákról, a téli sportokról a Téli sportok a Balaton-felvidéken és környékén című cikkükben is olvashattok.

Fotó: sxc.hu, balatoni kép: www.balatonfüred.hu