Hallgasd, az angyalok énekelnek!

December 24-e van, közeleg a szenteste és már napok, hetek óta minden gondos háziasszony izgatottan sürög-forog. Készülnek a sütemények, takarítjuk-szépítgetjük a lakást, azt sem tudjuk hova dugjuk az ajándékokat, hogy a gyerekek idő előtt fel ne fedezzék! Nekünk viszont ropog a hó a talpunk alatt. A csípős hidegben gyorsan felébredünk, habár még csak hajnali négy van.Úton vagyunk, Christkindl-t megyünk öltöztetni! Vanília, fahéj és rozmaring aromás illata cirógatja az orrunkat, amikor

belépünk hajnalok hajnalán a házba. Négyen jöttünk asszonyok segíteni a varrásban, szalagkötésben, szépítkezésben. Csöppnyi sváb falunkban Bándon, 1968 óta ismét él az óhazából, dédanyáink által hozott hagyomány, a Christkindl Spiel – szó szerinti fordításban a Karácsonyi Játék.

 

Ezen a napon jóval napfelkelte előtt 9 fiatal lány csodaszép ruhát ölt magára, és a falut házról-házra végigjárva, jókívánságokat osztva, gyönyörű dallamokon karácsonyi énekeket énekel svábul és ma már magyarul is. Szerepjáték ez, ahol mindenkinek megvan a maga feladata.

A „jelmez” sem akármilyen: díszes, a karácsony csillogását idéző. Megtiszteltetés volt régen egy ilyen ruhába bújni a hétköznapi szürke, egyszerű vászonruha után! A tradicionális ruhák a felső szoknyáig egységesek: legalább 3-4 alsószoknya (Unakhil) fölé kerül a hófehér, kikeményített felsőszoknya (Khil). Ez milliméter pontosan be van rakva, erre varrjuk fel kézzel, egyenként a színes szalagokat, melyek tulajdonképpen teljesen el is takarják a szoknyát.

Előre kötényt kötünk, amely a nagyangyaloknak piros alapon fehér pettyes, a Christkindl-t és Maria-t alakító lányok esetén fehér alapon piros pöttyös, a többieké pedig piros alapon fehér mintás anyagból, illetve kendőből készül. Fehér blúz, kasmír mellény (Leiwl) kerül a lányra, amelyre középre kék és rózsaszín szalaggal, gyöngyökkel díszesen kivarrt szívet (Heaz) illesztünk. A derékra széles öv (Mitpine), a nyakra 2-3 nyakfodor (Hajzkre:sal), a csuklókra a hófehér kesztyű fölé kézelőt (Hantkre:sal) varrunk. A Christkindl fején kendő (Schopf), a többi lányka fején a szépen befont és feltűzött hajon mirtuszkoszorú van.

A két legkisebb lányka nem szoknyát, hanem bő szárú fehér gatyát visel, fejükön kalap díszes rozmaringgal és magyar nemzeti színű szalaggal (régen és ma sem okoz identitásbeli zavart, hogy a sváb hagyományokat őrízzük Magyarországon – ezt jelképezi a magyar nemzeti színű szalag is a kalapokon). Kezükben virgácsot tartanak, vállukon szőttesből varrt tarisznya lóg. Ők a „Po:tz”-ok, a pásztorok.

Reggel fél nyolc és végre készen vagyunk, indulhatunk! A Kultúrháznál gyülekezünk, oda érkeznek otthonról a lányok, hogy szépen felsorakozva nyakukba vegyék kis falunkat és hirdessék: a kis Jézuska megszületett!

Elsőként a „Vaápo:t”, a hírnök érkezik a házhoz, aki becsenget a kezében lévő csengővel és kéri, hogy bocsássák be a Christkindl-ket. Ő viszi a csillagot is, amely Jézus érkezését jelzi és mutatja az utat. Őt követi a két nagyangyal – „Kro:ssa-Éngl”, akik szintén csengettyűt tartanak az egyik kezükben és gyertyatartót gyertyával a másik kezükben. A sorban „Maria” következik a jászolban a kis Jézussal, a „Sta:j-Éngl” az istállóval, majd a „Christkindl” a virgáccsal. A hagyomány szerint, ha a Christkindl megver a virgáccsal nem leszel beteg a következő évben! A „Kláre Engl” következik, aki egy almát tart a kezében, melybe rozmaring ág van tűzve. Ezzel az almával mond áldást a kis Jézuskára, majd a nap végén a falu plébánosának adja azt. A sort a két „Po:tz” zárja. A házakba betérve külön-külön eléneklik a saját kis éneküket, majd egy közös énekkel, virgácsolással zárul a játék. Házról-házra, az éjféli miséig az egész falut bejárva, hirdetik az örömhírt.

Kislányként jómagam is résztvettem „Po:tz”-ként és „Maria”-ként is ebben a fárasztó, kicsit titokzatos, nagyon-nagyon régi hagyományban. Bizony nem volt könnyű hajnaltól késő estig végigjárni a falut, sokszor esőben vagy csípős fagyban. Ennek ellenére csak kellemes emlékeim fűződnek ezekhez az ünnepnapokhoz. Bevallom, Nekem a „hivatalos” karácsonyi ünnep akkor kezdődik, amikor meghallom a Christkindl-k csengettyűjét. Amikor felcsendülnek a sváb dallamok, amikor „megver” a Christkindl a virgáccsal. Ekkorra van vége az adventi várakozás izgatott napjainak, heteinek: Eljött a Karácsony! A bájos lánykák szívet melengető éneke, a szép ruhák, melyeken tudom, hogy minden öltés, gyöngy és szalag egy asszony kezemunkája, a kis Jézus a jászolban, a Betlehem, elhozza azt a békességet és szeretetet, amelyet valóban hivatott ez az ünnep közvetíteni.

Mennek a Christkindl-k, Bándon eljött Szent Karácsony ünnepe! Gelobt sei Jesus Christus!

Szerző: Steigervald Veronika az “Írd Te a Vidéki Életet!” cikkíró pályázat döntőse Vidéki Élet kategóriában.

Néprajzi adatok forrása: Mádl Antal: Bánd története (2008)