Húsvét illata

Csöppnyi virág bársonyos illattal. Meséket rejtegető szirmaid súlyától tested meghajol.

 

Első mese

Gyula papó, zsémbes öreg már messze jár. Nem volt egyszerű eset sosem, már amennyire én megismerhettem. Jött, ment, morgolódott mindenkivel, aki útjába akadt. Hogy mire volt ez jó, nem tudom. Mégis, mikor nem látták, tudott ő mosolyogni is. Gyűjtötte a gombát, főzte, szárította. Egyszer a térdére ültetett, együtt ettük a hagymás zsíron lesütött vargányát. Máskor meg leszedte az első pirosló cseresznyeszemeket, odahívott a borozdához és a kezembe tette, egyem meg. Úgy járt a kertünkben, mint a sajátjában… minden évben került egy-egy új oltószem a gyümölcsfákba. „Petikém, meglátod, ebből csodás szilva lesz!” – mondta apámnak. Lucernája ott nőtt a kert végében. Gyerekként roppantmód élveztem a térdig érő friss hajtásokban hemperegni. Persze Gyula papó nem értékelte lelkesedésemet, sőt. Meghallva istenes mennydörgéseit, jobb volt utána egy darabig nem

a szeme elé kerülni! Nem lehetett kellemes munka a letört lucernát sarlóval begyűjteni a kasza helyett. Gyula papó, zsémbes öreg… vajon ott messze, eteted még a nyuszikat lucernával? Vajon szólsz a kertben játszó lánykáknak, hogy az egres tövében nyílik az ibolya? Vajon ültetsz még abból a fehér fajtából a ház elé, ami csak a te kertedben virított?

 

Második mese

Harmadik mese

Fotó: Fiskus Olga, www.fiskusolga.hu