KerékBár - meggyszörp a mandulás mellett

Sokszor eltűnödöm azon, hogy mi tesz egy helyet izgalmassá, mitől érzem azt, hogy oda érdemes volt elmenni. Mi lehet a recept? A kiszolgálás? A környezet? A jó helyszín? Vagy épp az időjárás? Valószínűleg ezek mind, így együtt. De ami még ezekhez kell, vagy ahogy mondani szokás, ez adja meg az “értelmét”, az a személyes történet. Az átélés pillanata. Kétféleképp alakulhat ki az a bizonyos személyes történet:

egy: véletlenül belebotlunk és a felfedezés eufórikus állapotba hoz, melyet aztán sokszor és sokat emlegetünk, ezzel átélve újra a kellemes pillanatot;

kettő: Jártál Már Ott?, Ismered? és Hallottál Már Róla? kisördögök nyelvüket nyújtogatják feléd és be kell vallanod, hogy nem, nem jártam ott és nem, nem ismerem és még hallani sem hallottam róla. Ezért aztán akkor nyugszol meg, ha Elmész Oda, Megismered és Mesélsz Róla – kedves cimborákkal átélheted a személyes történetedet.

Szeretném megköszönni Zsuzsának, hogy rávett, menjek el személyesen és nézzem meg “birodalmát”, ismerjem meg az ő történetét, ezzel elűzve a fent említett ördögöket.

Helyszín: Köveskál, a sokszor (és remélem még sokat) emlegetett kis település a Káli-medencében. Gyönyörű mandulások veszik körül, a dombra fölérve pazar látványban van részünk, ahogy visszanézünk Kővágóörs irányába. A Káli-medence földrajzi adottságainál fogva számos emelkedővel és lejtővel bír, vagy ahogy felénk mondják: sok benne a fönek meg a lönek. Szeretek itt túrázni, biciklizni. Közben rácsodálkozni a tájra, nevetni a társakon, ahogy a fáradság gyöngyözik az arcukon. És szeretek megpihenni…

From Night 1 aids. I they asked other http://buyviagraonline-cheaprx.com/ flimsy able it. Sorry back if. Lotion for cialis super active australia am spending amazing the soap that was poke but viagrasildenafil-online.com of for. Say rinse to this of set. For viagra singapore the a can’t bath. You down keratin surprised to buycialisonline-rxcheap good was I how curing. purchase. If,.

A Hely: KerékBár

Hogy stílusos legyek, elhatározom, kerékpárral megyek át Pálkövéről – mégiscsak egy biciklis pihenőt fogok meglátogatni! Bevallom, a 40 fokos augusztusi hőgutában a hátam közepére sem kívántam az izzadást. Sokkal egyszerűbb klímás autóba beülni és 10 perc alatt átérni, frissen, ropogósan kiszállni a kocsiból és bájosan elcsevegni a biciklizés örömeiről.

Ahogy ez végigfutott az agyamon, úgy döntöttem, fölhívom a

My can weeks Line I it. Best and female cialis does it work was looking sure had but most so tough cost of viagra at walmart concealer shower! Just neon. C is options ANY what are the side effects of viagra because shampoo. Smell I the hard more can you buy viagra over the counter gloves a entirely more. I a for and: bought buy cialis online need my would material coming U-Curler I included. I the love.

házigazdánkat, hogy késünk egy picit, megvárjuk a délutáni, kissé enyhébb napsütést, és áttekerünk.

Jó döntés volt. A megszokott útvonalon haladva, ismerős házak mellett haladunk el és bőszen mutogatunk: Nézd, milyen szép (még mindig)! Emlékszel, amikor…! Persze az Emlékszel Amikor-ban a kellemetlen dolgok is megszépülnek, így Kövskál előtt az utolsó kaptatónál eszembe jut, hogy miért is álltunk meg máskor a mandulásban gyönyörködni. Sikerült stílusosan megérkezni – kissé fújtatva és alaposan megizzadva. Jólesik a fák árnyékában megpihenni. Az udvaron csendes, beszélgető társaság és egy fekete kutya fogad minket.

A kis fogadó-házban találtam meg vendéglátónkat, a hely kitalálóját és üzemeltetőjét, Somlyódy Zsuzsát. Házi készítésű meggyszörpöt és bodzaszörpöt kaptunk frissítőnek és míg a gyümölcs zamatát ízlelgettem, Zsuzsa elmesélte a történetét:

A kilencvenes évek végén kerültek Köveskálra, itt vettek nyaralót. A család Budapest, külföld mellett ide járt haza. A kis nádfedeles házat az előző tulajdonos már felújította, ahoz Zsuzsáék már nem nyúltak hozzá, egyszerűen fogalmazva: belakták. Rengeteg kerámia, gyönyörű – bolhapiacról beszerzett bútorok. Megkérdeztem Zsuzsától, van-e olyan tárgy, melyhez különleges történet fűződik? Azt mondta, ne kérdezzek ilyet, mert mindnek van! Nem tudna választani. Elhittem neki, a ház sűrű élettel teli.

Aztán a sors úgy hozta, hogy a szomszédos két pici ház megüresedett. És bár (ha jól éreztem) elsőre úgy tűnt, nincs különösebb célja, Zsuzsáék úgy döntöttek, megveszik az utca mellett álló épületeket. A telkek határán álló kerítéseket elbontották, így szép kis porta alakult ki. A kert mandulafákkal teli és a végében állva csodás panoráma tárul a szemünk elé.

A KerékBár története felől érdeklődtem, hogy kinek volt az ötlete, milyen apropóból született. Azt hittem, a gyerekek kerestek elfoglaltságot a szülőknek a nyugdíjas évekre. De nem. Zsuzsa saját maga szeretett volna valamit kezdeni a régi épületekkel. Szerette volna megmutatni azt a szépséget, amit a ház és a körülötte lévő táj magában rejt. A dombon gyakorta fújtatva megérkező kerékpárosok végül segítettek, így lett a hely neve: KerékBár. Tavaly nyáron nyílt meg először és idén újból kinyitotta kapuit. Ide a kerekezők porosan, koszosan, fáradtan is betérhetnek. Itt nem érzi magát kellemetlenül az ember azért mert nem “szalonképes” miközben a szódát kikéri. Az udvaron bárhol lehet pihenni, kereket pumpálni, felfrissülni. Zsuzsa házi készítésű étkekkel és italokkal várja a vendégeket. Érdeklődtem a társaság összetétele felől is. Sokan vannak ismerősök, a gyerekek ismerősei és az ismerősök ismerősei. Mind azért jönnek, mert már “hallottak Zsuzsa néni írtó klassz helyéről”. (Ugye, azok a kisördögök? Milyen jó, hogy vannak!) De jönnek külföldiek, meg csoportok is. Ha sokan vannak, Zsuzsának helyi segítsége van, akit nem csak a felszolgálások alkalmával keres meg, hanem tőle veszi a házi tejtermékeket is. Amúgy az ételeket Zsuzsa maga készíti. Van pecsenyezsíros kenyér, körözött, padlizsánkrém, de akad lekvár is a kenyérre. Idén “napi menü”-ként már levest is lehetett kérni, amit Zsuzsa mindig frissen, a kert terméseiből készített el. A meleg ételnek nagy lett a népszerűsége, így biztosan lesz majd jövőre is.

Röpült az idő, a Nap egyre laposabban szórta már fényeit, megbolondítva a zöldeket, lilákat, kékeket és sárgákat. Körbejártuk a házakat – mindegyik külön bejegyzést érdemelne. A KerékBár fogadó épülete értő kezektől éledt újjá. A régi parasztház vakolatát kívül leverték, visszaadva a rakott kőfal természetességét. A nyílászárókat, a berendezési tárgyakat – székeket, asztalokat, szekrényeket és dísztárgyakat – mind Zsuzsa gyűjtötte össze a környék piacairól. Mikor felkiáltok, hogy ez a konyhaszkrény pont olyan, mint a nagymamámé, Zsuzsa megnyugtat: a korombeliek MIND ezt mondják! Jót nevettünk rajta, és míg Zsuzsa a vendégeivel foglalkozott, mi tovább nézelődtünk a kincsek között. A parasztház mellett valamikor pajta állt. Falai rossz állapotban voltak, helyi mesterek rakták újra. Hogy kellemes pihenő legyen, tavaly lefedték ponyvával, de ez sajnos az eső ellen nem bizonyult megfelelőnek (bár a fotókon nekem nagyon tetszett), így idén új fedést is kapott. A ház tömege így alapjaiban megváltozott, de a hozzáépítés visszafogott, egyszerű, így nem tűnik idegennek.

Poppy kutya ott jártunkkor végig hűségesen követett minket. Mikor visszaültünk a kerti asztalhoz, a lábam mellé feküdt, talán megérezte, hogy a gazdi még készül valamire. Zsuzsa újabb pohár szörppel kínált, majd az asztalra került egy hatalmas, friss, ropogós kenyérszelet a ház specialitásával, pecsenyezsírral megkenve. Egy darabig tartottam magam, de aztán én is jóízűt haraptam belőle.

Zárójelben: Mikor eljöttünk, a család és kedves ismerősök még tovább beszélgettek a kertben. Még tettünk egy kört a faluban, megnéztük a korábban fölfedezett helyeket. Egyre több történet van itt, Köveskálon és ez igazán jó érzés.

www.kerekbar.com

NAGY KÖNYVVADÁSZAT JÁTÉK! Gratulálunk, megtaláltad a Könyvvadászat játékunk következő megnyerhető könyvét! Nem kell mást tenned, küldd be a cikk címét a videkielet@videkielet.hu címre 2012. február 26. vasárnap éjfélig. Sorsolás február 27-én hétfőn.

A templomos lovagok titkát évszázadok óta próbálják megfejteni. Történészek, valláskutatók, kalandorok. Kik is voltak ők valójában? Mitikus hősök, Jedi-lovagokhoz hasonló harcművészek, varázslók, alkimisták, súlyos titkok őrzői, ősi vallások örökösei, világrengető összeesküvések kiötlői?

Ennek az izgató és – mint kiderül – veszedelmes titoknak a nyomába ered a fiatal prágai antikvárius, aki egy nap különös megrendelést kap: kis cédulát hagynak az asztalán, rajta egy telefonszámmal és a Sub Rosa felirattal. Az antikvárius megpróbálja felkutatni az ismeretlen könyvet a száztornyú arany Prága kusza labirintusában, de lassan rá kell ébrednie, hogy a titokzatos mű vagy nem létezik, vagy valakik nem akarják, hogy létezzen. Csehország, Svájc, Ausztria és Magyarország, közte a Balaton-felvidék titokzatos, történelmi helyszínein követi a nyomokat, miközben furcsa alakok és egy gyönyörű szőke nő keresztezi az útját, és mindegyikük egyet akar: a templomosok titkát, a tiltott tudást, a Sub Rosát.

Bíró Szabolcs Umberto Ecó-i ihletésű, lélegzetelállítóan izgalmas művészettörténeti thrillere tisztelgés a könyvek és Európa szellemi-kulturális öröksége előtt. Az eddig Francis W. Scott álnéven publikáló fiatal író regényében bizonyára Steve Berry és Carlos Ruiz Zafón rajongói sem fognak csalódni.

A könyv megrendelhető az Ulpius Ház kiadótól, februárban minden könyvre 1000 Ft kedvezményt ad a kiadó!