Könnyen elkészíthető őszi díszek

Amikor megkértek, hogy írjam meg ezt a cikket, nem kellett mélyen magamba néznem, hogy tudjam: az ősz nem az én évszakom. Már a gondolat is, hogy véget ért a nyár, elszomorít, de amikor először kell kikelnem reggel úgy az ágyból, hogy hideg van, sötét, és az eső is esik, akkor – és senki ne vessen rám követ ezért – kerek-perec kimondom: én biz’ nem szeretem az őszt. Viszont nincs mese, a munkásélet kemény, ha a Főnök azt mondja (és az enyém nagyon zord ám, mihihi), menni kell. Nekivágtam hát! Társamul – akárcsak kedves kolléganőmnek, Gabinak – egy Egyéves szegődött. És meglepő fordulattal, mintha csak gúnyolódna rajtam, kisütött a nap. Amikor a tónál egy vidáman fürdőző kacsacsapattal is összefutottunk, őszellenességem erősen megcsappant. Tíz perc után már azon kaptam magunkat, hogy lelkesen gyűjtögetjük a gesztenyét a színeslombú fák alatt.

 

 

 

Mivel az alkotómunkában az Egyéves odaadó segítségével is számolnom kellett – ami, mint tudjuk, nem mindig könnyíti meg a dolgunkat – néhány perc alatt összedobható díszeket készítettem. Nem akartam lelkes kis társamat sem kizárni a mulatságból, ám mivel a szép, színes bogyók kóstolásra csábítanak, ő elővigyázatosságból inkább a gesztenyék pakolászását kapta fontos feladatul.

Ajtódísz:

Olyan örökzöldet választottam hozzá, aminek a szárát könnyen lehet hajlítani. Az ágakból kört formáztam, és vékony dróttal toldottam egymáshoz. Hogy kellően merev legyen a tartása, és dús levelek alkossák a koszorút, mindenhol három ág fut egymás mellett. Két tujaágacskát illesztettem rá, és a tövénél zöld cérnával rákötöttem, végül fürtönként narancssárga bogyójú tűztövissel díszítettem.

 

 

Asztali dísz:

Egy lapos tálra bordó színű, széles organzacsíkot vágtam, majd ugyanezzel a lendülettel egy másik csíkkal körbetekertem egy nagyobb gyertyát. Az organzára rátettem néhány szép őszi falevelet és a felöltöztetett gyertyát, majd költői összevisszaságban jópár formás gesztenyét, néhány ág tűztövist és borostyánt halmoztam mellé. Azóta, az étkezőasztalon díszelgő tál láttán még a borongósabb reggeleim is vidámabban indulnak.

 

 

Gesztenyék:

Választottam három különböző formájú és méretű poharat, és mindre egy keskeny, halványsárga organzaszalagot kötöttem. Középre egy-egy fehér gyertyát állítottam, amit körberaktam gesztenyével és makkal. Nem csak szívmelengető látvány, de helyén tartja a gyertyaszálakat is. Az összképet kedves segítőtársam egészítette ki néhány gesztenyével.

 

Talpas poharak:

A recept hasonlóan kezdődik, mint az előbb: végy háromféle poharat. Annyi a különbség, hogy ezúttal a borospoharak polcáról választottam őket. Karcsú szárukra az őszt idéző sárga organzaszalaggal egy-egy ág borostyánt kötöttem, és zöldes árnyalatú gyertyákat tettem a kelyhekbe. A hamisítatlan őszi hangulathoz természetesen most sem hiányozhat néhány – gondos kis kezek által odapakolt – gesztenye.

 

 

A következő két csokrot Orsi készítette. (A képek alapján bizonyára sejtitek, mennyire zord főnök ő valójában.) Nem csak azért tetszenek, mert egyszerűségükben is nagyon szépek, hanem mert minden egyes alkotóelem valamelyik kedves vidéki rokon ajándéka. A pirosszemű kukoricát Dezső bácsiék adták, a hortenziák Nagyanyó kertjéből származnak. A babot Anyustól kapta, a rózsák pedig Apus névnapra ajándékozott csokrából valók.

Hortenzia:

Sosem gondoltam volna, hogy ez a törékenynek tűnő virág ilyen szépen szárad. Változatos színekben, kékes, rózsaszínes vagy fehér árnyalatban is találkozhatunk vele. Ehhez a halvány virághoz bátran használhatunk erőteljes színű „nehezéket”, ahogy Orsi választotta hozzá a tüzes, vörös kukoricaszemeket. A csokorról és a hortenziáról bővebben is olvashatsz korábbi cikkünkben.

 

 

Rózsák:

A meleg, őszi árnyalatok között a tavasz emlékét is felidézi ez az üde rózsacsokor. Mielőtt a virágokat a fehér babszemek közé állítanánk, a szálak alsó részét szabadítsuk meg a tüskéktől és a levelektől. Frissen még elővarázsolja a nyár illatát, száradás után pedig akár az adventi koszorúnk különleges dísze is lehet. Más árnyalatú rózsát is száríthatunk, én gondolatban már készülök a télre egy fehér csokorral, amit melegbarna kávészemek közé teszek majd.

 

 

Remélem, sokan ihletet kaptatok egy kis alkotómunkához. Ahogy a fenti példák is mutatják, nincsen kötelező útmutató, és nem kell feltétlenül hosszú órahosszákat szánnunk a díszek elkészítésére: mindenki bátran válogasson „kellékeket” a kertből és a konyhából, vagy gyűjtse be őket egy napsütéses őszi séta során.