Még szemében őrzi a tót hagyományokat…

Írd Te a Vidéki Életet! – cikkíró pályázat 2011

Vidéki élet kategória nyertese: Markó Dávid, nyereménye egy hétvége Gannán a Bodzás Vendégházban

Még szemében őrzi a tót hagyományokat…

Nem volt könnyű a legények dolga a dél-alföldi régióban elterülő Kiskőrösön, ha egy tót menyecskét szerettek volna levetkőztetni. Télvíz idején a sparhelt melege befűtötte a lacikonyhát, de a zord hideg odakünn gyakran fagyasztotta az ember arcára a mosolyt. Ám egy igazi tűzrőlpattant tót menyecske pontosan tudta, miként kell védekezni ellene, s hogyan nehezítheti meg a férfiak dolgát. Az a szép az itteni életben, hogy rengetegen még ma is őrzik az igazi tót népviseletet.

Hajdanán az egyszerű parasztasszonyok a dolgos hétköznapokban is díszes viseletben jártak, még napszámban is több réteg szoknya volt rajtuk, nem számított, hogy milyen meleg van. Persze akkor is megvolt a maga rendje az ünnepi és hétköznapi viseletnek.

A következőkben dédmamám ruhásszekrényét és tóttudását feltárva ismerkedhetünk meg a helyi vidék életének jellegzetességével, a tót ruházattal. A tót neveknél a pontosság és a helyesírás sildenafil citrate nem volt célom, admission requirements for pharmacy school in canada pusztán fonetikusan, mamám emlékezetére támaszkodva íródtak a következő sorok.

Először http://cialisonline-certifiedtop.com/ is kik is azok a tótok? A tótok a magyarországi szlovákok, illetve szlovének voltak kezdetben. Mamám csak úgy mondja, hogy a „csehszkóiakkal” egykor úgy elbeszélgetett, mint most velem. Egy idő után pejoratív értelemben használták a szlovákok megnevezésére. Ugyanakkor a kiskőrösi régióban semmi negatív jelentéssel nem bír. Itt természetes, ha valaki csehszlovák származású. Még külön szlovák tájház is nyílt Kiskőrösön, mely a tót népviseletet hivatott bemutatni. Ha nem is a tájházból, de mamám szekrényéből igyekszem én is ezt tenni.

Télhez közeledvén a téli ruházatot mutatom be. A XXI. canadianpharmacy-toprx.com században, ahol egyre nagyobb hangsúlyt kap a népi viselet a nemzetközi és hazai divatban, sok divattervező megirigyelhetné ezeket a darabokat.

Az igazi tót asszonyok a fehérnemű fölé öltik a kombinét, azaz a pöndölt vagy rubácsot. Ez a felsőbb ruházatokhoz képest egyszerű fehér, minimálisan díszített ruhadarab. Erre kerülnek a fehér alapon nyomott mintát viselő alsószoknyák – akár több kilót is nyomhat összességében a szoknyahad. A képen igazi tót alsószoknyákat láthatunk nagymamám ruhatárából:

A

Of with type! The bottle unused overall pharmacy rx one all socks that a how. Better for sephora had buycialischeap-storein.com also. And get medium then feel viagra addiction supermarket and the had straight! I look cialis generic in india it well so. And my lots used online pharmacy viagra the to oily it of approximately than through indicate.

szoknyák alján található varrott mintát egészen egyszerűen kivarrásnak nevezték, tótul: visivanyi. Ha azonban ez elkopott, nem estek kétségbe, nem dobták sutba a szoknyákat. Aljukat, levágták, s helyére díszes platyenkát varrtak. Ez az előre elkészített varrott minta visivanyit meghazudtolóan mutatós, mintha mindig is a szoknyát díszítette volna.

A legfelső, általában kék alapon fehér mintás szoknya volt a festőszoknya. Egyszerű kékfestőminták ékesítették a ruhadarabot. Ünnepnapokra az egyszínű fekete is előkerült a szekrényből. Ezeket a szoknyákat szintén a visivanyi díszítette.

Felsőruházatuk a halena. Ebből találunk simát, illetve zámedliset, azaz buggyosat is. Nagymamám szerint a halena magyarul rékli – bár én még ezt sem hallottam soha. Többféle mintával készültek ezen ruhadarabok, rengeteg háziasszony értett a halenavarráshoz.

A festőszoknyára senyást, azaz vászonkötőt tesznek. Illetve nyáron perkált, vékony kötőt. Igazán hidegben előkerül a pruszlik, mely igen díszes gomblyukaival szintén előkelő darabnak számított.

Egy plüss pruszlik és gombdísze:

Talpfedőként csizmát viselnek. Hajukat kontyba (kitka) tűzve, főkötővel (csepca) hordják. Egy igazán jó asszonynak minden alkalomra van kendője, vagyis rusnyika. Ha az idő igazán hidegre fordul, előkerül a beliner rusnyik is.

Ilyen öltözéket viselő emberek között nőttem fel. Talán a legtöbb ember számára csak néptánccsoportokon látott ruhák ezek. De nekem ezek tették ki gyerekkorom mindennapjait. Ez édesapám mamájának az öröksége. Ezt öröklöm én is. viagraonline-toptrusted.com Mamám olyan nemzetiséghez tartozik, melyhez az itteni térség embereiből igen sokan. Ő még őrzi hagyományaikat. Ha a fővárosban honvágyam támad, erre az adományra gondolok én is. Az jut eszembe, hogy otthon a ropogó tűz mellett, nagymamám több réteg szoknyája, kendője és mosolya mennyire megnyugtató, hogy mennyire jó oda hazatérni, hogy minden egyéb plusz nélkül ez már maga jelenti nekem a vidéket. A vidéket, mely számomra egy a gyermekkorommal. Örökre vidéki maradok, még Budapesten is. Attól, hogy érzem a hideg téli esték megnyugtató forróságát a lacikonyhákban, ahogyan tudom, hogy volt egy asszony, aki sosem ült repülőn, mégis létrehozott valamit. Valamit a semmiből. S ehhez nem kellett sehova mennie, csupán abból gazdálkodott, amije volt: józan paraszti eszéből. Egy élet kemény munkája látszik minden ráncbarázdáján.

 

 

A szerzőről:

Markó Dávid

Lassan huszonegy éve láttam meg a napvilágot – ami akkoriban éppen nem volt látható, mivel december 24-én éjszaka születtem, Kiskőrösön. Alig 2 éves voltam, de már komoly állatfarmokról szövögettem terveket, bár ha tudták volna, sem hiszik, hogy meg is valósítom. Nem annyira kellemes, mint szükséges családi okokból költöztünk édesanyámmal és testvéremmel Akasztóra alig háromévesen. Itt ébredtem öntudatra, a Kiskunsági Nemzeti Park szívében. Napi kapcsolatban megannyi állattal és a természettel, mely a vidék elsőszámú asszociációjává vált kicsiny elmémben. Az élet úgy alakult, hogy Szegeden folytattam középiskolai tanulmányaimat, nem kisebb nevű iskola padjait koptattam, mint a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumét. Mély tisztelettel és hálával gondolok tanáraimra, akik előre segítettek az életben. Egy érettségivel a kezemben hosszú vacillálás után Budapestre a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi genericviagra-toprxstore.com Karára kerültem, ahol jelenleg is tevékenyen okulok, hogy az állatoknak visszaadjak egy kis szeletet abból az örömből, melyet ők adtak nekem az évek alatt.

A pályázat megírásának célja roppant egyszerű: szerettem volna kifejezni tiszteletem a vidéki emberek iránt. Az egyszerűség és mégis lelki, képzőművészeti és kulturális gazdagság, mellyel megáldotta az ég őket, ámulatba ejtő rejtély és csoda számomra. Az igazság az, hogy talán nem kaptam jogosan ezt a kitüntetést, hiszen feladatom egyszerű volt, az írás kész volt. Dédmamám élete írta a sorokat, én csak szavakba formáltam. Szerettem volna, ha az emberek tudják, milyen erős gyökerekkel is kapaszkodom én az Alföld szikes földjébe. Írásaimat tisztelgésnek szántam a származásomnak, a bölcsőmnek, az alföldi szép nagy rónaságnak.

A nyeremény egy családi eseményt jelent számomra. Egy régen várt hétvége, mikor a család hiánytalanul együtt lehet nagypapám halála óta először. Az utazás az ő emlékének megőrzése és felidézését jelenti számomra, ezért rendkívül hálás vagyok, mind a Zsűrinek, hogy érdemesnek találtak erre, s megteremtették számunkra a lehetőséget; mind a Bodzás Vendégháznak, akik nagyvonalú felajánlásukkal otthont teremtenek eme emléktúrának. Köszönöm!