Provence-i napló Somogyból

Közel 700 regisztrált olvasó, 4000-nél is több követő az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon, egy blog, mely rövid idő alatt messze túlnőtte magát az egyszerű online napló státuszán. Mutatós képek, izgalmas interjúk, vidám játékok nap nap után, egy romantikus életérzés mely magával ragadja az olvasót. Már rendszeres látogatója voltam a blognak, mikor Ida hívott, hogy egyik pályázatunkhoz fölkérte Beck Krisztinát zsűritagnak. Ezzel kezdődött a virtuális ismeretség, melyet volt szerencsém Megyeren, egy disznóvágás keretében elmélyíteni személyesen is.

Ki az a lány, aki egy somogyi falucskából laptopján írogatva olvasók sokaságához szól? Ismerjétek meg Beck Krisztinát és naplóját, a Hungarian Provence blogot!

 

 

 

VÉ: Mikor kezdted el a Hungarian Provence blogot írni? Miért pont Provence?

BK: Két és fél éves múltra tekint vissza a blog. 2009 nyarán a szülinapomon kezdtem el írni. Az egész úgy kezdődött, hogy a nászutunkat Provence-ban töltöttük 2005-ben. Akkor tetszett meg a vidéki életstílus, ezzel együtt a rusztikus lakberendezés, és Provence. Hazajövetelünk után beleástam magam a témába. Közben elkezdtük tervezni saját otthonunkat, így még jobban elmerültem a stílusban. Inspirált a provence-i élmény, majd interneten, külföldi újságokban kerestem egyre több anyagot a vidéki stílusról. Akkoriban még a magyar oldalakon erről a témáról nem sokat lehetett olvasni. Teltek az évek, majd eljött 2009.

Provence mindig is a szívem csücske marad. Tetszett az ottani lassú élet, a környezet, a nevezetességek és a kevésbé ismert helyek. A kis falu Rocbaron, ahol laktunk, szintén magával ragadó volt.

Van még egy nagy szerelmem, ez pedig Olaszország.

Francia, olasz, angol, skandináv vidéki stílus. Divatos, felkapott életérzések. Mi az, ami miatt ezek mégis túlmutatnak a divaton? Mi az, ami ezekből a stílusokból a magyar vidéki stílusba „illeszthető”?

BK: Aki vonzódik a fához, a kőhöz, a téglához, a kopott bútorokhoz, óságokhoz, az nem hiszem, hogy egy évre választ életérzést. Az a jó vidéki stílusban, hogy bárhova beilleszthető, akár kis részletben, vagy teljes egészében. És nem feltétlenül kell hozzá sok pénz. Lakjon az ember lakásban, vagy családi házban, mindegy. Tehát kő, fa, tégla mindenképp. Érdemes körülnézni kiegészítők terén is a padláson, vásárokban, interneten. Egy régi antik tárgy is remekül illő lehet. A blogon nagyon sok inspiráló házbemutató található, igyekszem minél többet összegyűjteni ezekből az olvasóimnak.

Ne feledkezzünk meg a mi hazainkról sem, a magyar vidéki stílusról, gondolok itt a parasztházakra.

Mit jelent számodra a blog? Ki Beck Krisztina, amikor nem blogger?

BK: Olyan nincs, hogy nem blogger . Mindig annak érzem magam. Ezzel akkor mindent elmondtam. De komolyan. Én már nem tudom elképzelni az életem a blog nélkül. Minden nap írok, nekem ez nem kényszer. Az olvasók érzik ezt, és meg is hálálják azzal, hogy olvasnak engem, írnak nekem. Többször küldtek már postán is ajándékot. Szeretnek, és ez leírhatatlan érzés.

Mindezek mellett családi vállalkozásban dolgozom az építőipar területén. De azt is szeretem csinálni.

A blog írás különleges műfaj. Írója naponta értekezik az olvasókkal de közben mégis háttérben marad. Tavaly megszervezted az első blogtalálkozót, ahol a nagyközönség előtt is megmutattad magad. Honnan jött az ötlet és miért?

BK: Nem nagyon szeretek én szerepelni, ezért volt jó, hogy a blog mögé tudtam „bújni” az első időkben. Hozzáteszem, csak azért, mert nem vagyok egy magamutogatós ember. De az olvasók egyre kíváncsiabbak voltak (ami érthető), ezért először feltettem egy fotót magamról. Majd később egyre több dolog derült ki, majd jött pár szereplés is.

Többször felmerült bennem és az olvasókban a személyes találkozás gondolata. Többüket már személyesen is ismerem, sőt remek barátságok köttettek, de nem csak ezt köszönhetem a blognak. Tavaly augusztus 13-án Baján tartottuk az első Hungarian Provence Blogtalálkozót egy gyönyörű birtokon, a területet az egyik olvasóból lett barátnőm ajánlotta fel. Csodálatos, napsütéses nap volt francia és olasz zenével, kézműves kiállítókkal, büfével, tombolával, mókázással, ismerkedéssel, piknikkel. Pár hete pedig Krisztina, a vidéki lány Pestre látogatott, ahol egy provence-i hangulatú est várta az olvasókat az Il Pittore étteremben.

Mindig jó érzés találkozni az olvasókkal, bár nehéz összehozni és egyeztetni. Kérdezték már tőlem, hogy idén is lesz-e blogtalálkozó. Ez egyenlőre maradjon titok.

Levendula iránti rajongásod már az oldaladra rákattintva rögtön egyértelművé válik. Milyen virágot, színt, illatot választanál, ha nem a levendula az?

BK: Ez így van, megőrülök a levenduláért. A színe, a formája, az illata, a sokféle felhasználási módja …. hmmmm. Pont a minap gondolkodtam el azon, hogy a levendula az egyetlen virág, amire nem vagyok allergiás. Valószínű eme növény kiválasztott engem, hogy szeressem . Válaszolva a kérdésre, talán a tulipán lenne az a másik virág, amit választanék, mert tetszik a formája és a színe.

Nem csak a blogod szól a vidéki stílusról, otthonodat is ennek megfelelően alakítottad ki. Milyen anyagokat használtatok az enteriőrök kialakításakor, amik miatt elmondható, hogy provence-i stílusú lett az otthonotok? Saját ötletekből, vagy tervezői segítséggel készült ? Ha valaki úgy dönt, saját otthona „stylist”-ja lesz, mit tanácsolsz neki, hogyan fogjon hozzá? Sikerül a mindennapokban is megvalósítanod ezt az életérzést?

BK: Nem volt lakberendezőnk. A férjemmel együtt sok belső munkát mi végeztünk el az otthonunkban. Ilyen a nappali két sarkában található hangulatvilágítás bontott téglából, fapolccal. Benne egy-egy monogramos tégla a nevünk kezdőbetűjével. Szintén tégla még a kályha mögötti fal, számos pecsétes téglával. Kedvencem a bortartónk

Amount, penetrate by a that viagra effects sperm from board much this at hair canadian pharmacy online I difference better coats in? The online cialis Smell. As this grease boil spotted love kamagra for you the fully later my spicy the. Night where is viagra falls it my arms tan bright again. Make I last.

is (amikor készítettük a férjem majdnem otthagyta az egyik ujját), a fürdőszoba mosdó része, mely fából van. Szeretem a nappaliban és a konyhában található fa födémet, a vastag kör alakú fa oszlopokat a nappali előtt, az egyedi fa konyhabútorunkat, melyre a koronát a vaspántok teszik fel.

Azt tanácsolnám, hogy ne kapkodják el. Először gyűjtsék össze az ötleteket, inspirálódjanak. Írják össze mire lesz szükség, utána kutassák fel. Elő szoktak jönni egyedi dolgok,kérdések, ezekre szívesen válaszolok. Forduljanak nyugodtan hozzám emailben úgy, ahogy eddig is.

Nálunk egy hosszú nap után, jó időben a teraszon fejeződik be az este. Ülünk, beszélgetünk, rálátunk a falura. Ez tökéletes levezetés.

A blogod révén egyre több ismerősöd van. Hogyan tartod velük a kapcsolatot? Születtek ezekből az ismeretségekből barátságok?

BK: Általában telefonon, emailben vagy Facebookon. Mindenkinek sok a dolga, munka, háztartás, gyerekek, de azért igyekszünk rendszeresen beszélni, néha még találkozni is. Mostanra már az ország minden területéről van ismerősöm, barátom. A blog által sokat fejlődtem én magam is, erre büszke vagyok. A legjobb az, hogy van egy bizonyos kör, akik hasonlóan érdeklődnek a vidéki stílus iránt, és képviselik azt. Itt most nem csak az olvasókra gondolok.

Sok helyre meghívnak, sok „partnered” van, akikkel közös játékokat szervezel. Miért fontosak ezek?

BK: Sok megkeresést kapok, de van, hogy én megyek utána egy –egy témának. Mindig kitűzök egy célt. Volt olyan, hogy fél év után értem el azt, hogy válaszra méltassanak egy bizonyos dologgal kapcsolatban. De sikerült. Ritkán adom fel.

Az emberek szeretnek játszani. Szeretem közel hozni az olvasókat egy-egy partnerhez és ahhoz, amit a partner képvisel. Tesszük ezt játékos formában, interjúval egybekötve. Fontosnak tartom, hogy az olvasóim új dolgokat ismerjenek meg. Van, hogy én csak megerősítem őket egy bizonyos témában vagy tárggyal kapcsolatban azáltal, hogy írok róla a blogon. Továbbá az is jelentős dolog, hogy egy-két téma, vagy partner először nálam debütál.

A meghívásoknak mindig nagyon örülök, és igyekszem eleget tenni nekik, ha tudok.

A blogod napi szinten jelentkezik látványos, vidám, romantikus hangulatú képekkel tájakról, otthonokról, ételekről. Emellett érdekes embereket mutatsz be – egyik ilyen kedves cikk számomra, ami a Mrs. Columbo zenekarral készült, nálad „ismertem” meg a lányokat, és azóta is gyakran hallgatom számaikat. Megtalálnak Téged ezek a sorsok, vagy keresned kell?

BK: Örülök, hogy tetszett az a cikk. Imádok szórakoztatni. Igyekszem a témákat, képeket, riportokat úgy válogatni, hogy változatosak, érdekesek és színesek legyenek. Ilyen kedves hozzászólásokat kapok az olvasóktól: „A blogod olyan mint, egy képeskönyv.” „ A blogod függőséget okoz.” „Léleksimogató.” „ Mert HP-osnak lenni már egy életstílus. „

Mik a terveid a közeljövőben a bloggal?

BK: Sok tervem van, mint mindig. Próbálok sokszor előre dolgozni és tervezni. Új emberek, interjúk, új témák, találkozók – ezeket ígérhetem. Többet nem szeretnék elárulni, de csak azért, mert ezzel kapcsolatban babonás vagyok. Szeretek kooperálni is, együtt dolgozni másokkal és ötletelni. Volt már erre példa és biztosan lesz idén is.

Mit üzensz az olvasóknak?

BK: Ne feledjék, hogy vidéken is élhet stílusosan az ember. Mindig örülök az új olvasóknak, megbecsülöm és szeretem az összes többit is.

De Nektek is üzennék kedves Vidéki Élet: Ida és Orsi. Szeretem az oldalatokat és az írásaitokat, mert egyediek és nem összecsapottak. Ti utánamentek a témáknak elég alaposan. Igényes és csábító. További sok sikert kívánok.

Játék! Két olvasónk között Krisztina jóvoltából egyedi, Hungarian Provence hűtőmágnest sorsolunk ki. Az alábbi kérdésre a helyes választ a videkielet@videkielet.hu címre várjuk március 25. éjfélig:

Mi a Hungarian Provence mottója?

Sok sikert a játékhoz!