Reggeli a vadásztanyán

A község, ahova tartok, a Kisalföld középső részén, szinte teljesen a Rábaköz központjában fekszik, közel egyforma távolságra a Hanság mocsárvilágától és a Rába folyótól. Reggelire vagyok hivatalos a vadásztanyára. Az épület nagyon közel található a központhoz, de mégis különállóan, a külterületből kiharapva helyezkedik el. Valamikor, az 1920-as években egy módos parasztgazda építette a saját földbirtokán, melynek határai a falu széléig nyúltak.

Tibor, a ház tulajdonosa közel húsz évvel ezelőtt vásárolta meg a hányatott sorsú épületet. Nem állt szándékában házat venni, de amikor belépett és meglátta a gyönyörű fagerendás födémet, beleszeretett. Rögtön felújíttatta az épületet, de a falak vizesedni kezdtek, a fűtési rendszer korszerűtlen volt, ezért ebben az esztendőben újabb felújításon esett át a ház. A fűtési rendszer most már megfelel a legkorszerűbb elvárásoknak. A falak utólagos vízszigetelést kaptak, melyet falátvágásos technológiával készítettek. A  külső falakon utólagos hőszigetelés készült. Példaértékű az a hozzáállás, ahogyan ennek a háznak a felújítása elkészült. A homlokzati hőszigetelés készítése előtt a régi homlokzatot és vakolattagozatait felmérték, lerajzolták, lefotózták és a hőszigetelés elkészítése után helyreállították.

Tibor reggelivel fogad, hamisíthatatlan parasztos tojásrántottával, amihez nem kenyeret, hanem könnyű salátát és kukoricás muffint eszünk. A muffin eredeti receptjét még gyermekkora helyszínéről, a Délvidékről hozta. Akkoriban csak simán tepsibe öntötték a tésztát és úgy sütötték meg. A ház belsejének minden szeglete és a berendezései a házigazda múltiránti  tiszteletét és hobbiját, szenvedélyét, a vadászatot tükrözik. Tibor meséli, hogy még egészen kicsi volt, amikor már a nagyapjával járt vadászni. Az étkezőben, a nappaliban, a közlekedőben és a falakon mindenhol a trófeák láthatók.  A nappali faragott bútorait is restauráltatta. Az étkezőben a hosszú asztal körül szívesen üldögél a nagy létszámú baráti társaság. A berendezés a régi, módos paraszti kultúra tárgyai, bútorai. Sétálunk a folyosón, ahol régi családi fényképek vannak a falon. Tibor szeretettel mesél a felmenőiről, akiktől emberséget, kitartást tanult. A hálószoba berendezése puritán, a bútorok eredetiek, amelyeket a házzal együtt vásároltak meg. Természetesen ezeket a bútorokat is restaurálták. Az egyetlen átalakítás az volt a bútorokon, hogy az ágyakat meg kellett hosszabbítatni, mivel a régiek alacsonyabbak voltak.  A padlóburkolat az eredeti téglaburkolat. Az „L” alakú épület hátsó traktusában volt a régi istálló, amelyben most vinotékát alakítottak ki. Itt található Tibor borgyűjteménye.  A gyűjtemény nem attól értékes, hogy drága borokat tartalmaz, hanem attól, hogy kedves ismerősöktől, barátoktól kapta. A tanya hangulata marasztaló, megnyugtató. Jó érzés a régi falak között tölteni egy kis időt, kiszakadva a mindennapi rohanásból.

Hogy visszajönnék-e? Ide is költöznék.

És végezetül, utóiratként álljon itt a kukoricás muffin receptje, melyet Tibortól tanultam:

Hozzávalók: 4 tojás, 3 dl kukoricaliszt, 1 dl búzaliszt, 1 sütőpor

Annyi szénsavas ásványvíz, hogy a palacsintatésztánál folyósabb tésztát kapjunk. Ízlés szerint keverhetünk bele túrót, olajbogyót, tökmagot, fetasajtot.

Jó étvágyat!

 

Szerző: Simon Beatrix, az “Írd Te a Vidéki Életet” pályázat “Vidéki Élet” kategória döntőse, a fotókat Simon Tamás készítette. Gratulálunk!