Toszkán életérzés a Balaton-felvidéken

Kívül Balaton-felvidék, belül Toszkána, mi az? Aki már járt ott, egyből tudja, hogy ez nem lehet más, csak a Dolce Vita Villa Zalahalápon. Sok szép helyen láttak már vendégül, sok érdekes ember történetét volt már alkalmam megismerni. Ez a mostani találkozás mégis más volt, mint az eddigiek. Hogy miért? Mert a Dolce Vita Villát tulajdonosai eredetileg családi otthonnak szánták. Hogyan lett belőle mégis a Balaton-felvidék egyik legkülönlegesebb vendéglátóhelye? Erről beszélgettem Attilával és feleségével, Erikával.

A történet látszólag nem egyedülálló. Egy fiatal család rendszeresen vendégeskedik a magyar Toszkánában barátoknál. Beleszeretnek a tájba, az építészeti stílusba, a hétvégi piac hangulatába és mindenbe, ami számukra a Balaton-felvidék. Némi keresgélés után a Tapolcai-medencében ráakadnak egy három hektáros telken lévő félkész nádtetős házra Zalahaláp szélén. Megválnak nagyvárosi otthonuktól és az álom kezd valósággá válni, az építkezés befejezését követően turistából helyi lakossá léphetnek elő. Mindez 2006-ban kezdődött…

Mivel a háznak még csak a fő falai álltak, az új tulajdonosok saját igényeiknek megfelelően alakíthatták. Kívül megtartották a Balaton-felvidékre jellemző stílust, belülre azonban Toszkánát álmodták meg. Attiláék energiát, időt és pénzt nem sajnálva tervezték meg centiméterről-centiméterre a ház belsejét. Az enteriőrt az antik és új kombinálásával alkották meg, melyhez ötleteket itáliai kalandozásaikból merítettek. Nem voltak restek és még az egyik kedvenc városuk, Milánó világhírű bútorkiállítására is elutaztak, ahonnan a nappali ülőgarnitúrájával tértek haza. A konyhájukat egyedi elképzelésük alapján egy helyi asztalos készítette, akárcsak a hálószobában álló ágyukat, melyet Olaszországból egy fotón hoztak magukkal. A bútorok, a falak és a hajópadlók mintáját pedig a háziasszony, Erika festette. A természetes anyagok – fa, kő, márvány, vásznak – kombinálva a színekkel – arany, fehér, szürke, lila -, valamint az antik és új találkozása sajátos összhatást eredményeznek. Egyszerre árasztják az élettel teliséget és a nyugalmat.  A család a tervek szerint elköltözött új birtokukra, kisfiuk, Dominik Tapolcán elkezdte az iskolát, látszólag megérkeztek. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elutaztak Spanyolországba, ahol három évet éltek. Hazatérve és az ottani élményekkel telve döntötték el, hogy a mediterrán országokban régóta jól működő mintára, vidéki turizmussal szeretnének foglalkozni. A szükséges belsőépítészeti átalakítások után megnyitották hát otthonukat a nagyérdemű előtt és megszületett a Dolce Vita Villa.

 

 

Az öt vendégszoba különböző és mégis hasonló. A kerámia villanykapcsolóktól kezdve, a kovácsoltvas mosdóállványon, a rusztikus zuhanyrózsán és a kristálycsilláron át az ágytakaróig, minden részlet a tulajdonosok ízlése nyomán született. „Minden tárgynak, bútornak megvan a maga története.” – meséli Attila. Épp látogatásomkor érkezett a legújabb kincsük, egy antik fésülködő asztal, amit az aznapi közeli kézműves piacon találtak.

És ha már megérkeztünk és sikerült meghoznunk a nehéz döntést, melyik szobában töltsük el a pihenést, érdemes egy pohár finom bor társaságában a teraszról a Csobáncban és a Badacsonyban gyönyörködni. Közben Erika konyhájában finomságok készülnek, ugyanis a háziasszony a gasztronómia megszállottja és maga készíti vendégeinek igény szerint a reggelit, ebédet és vacsorát is. A fenyőmagos csokitorta receptje már a zsebemben lapul, amit hamarosan világgá is kürtölök, mert annyira, de annyira finom volt… Búcsúzáskor megcsodálom a homlokzaton a kerámia táblát, mely hirdeti: Dolce Vita Villa. Nem csalódom, ennek is megvan a maga története, spanyolországi emlék, egy helyi kézműves remeke.

Ha szeretnéd látni, milyen finomságok kerülnek a vendégek asztalára, csatlakozz a Dolce Vita Villa Facebook oldalhoz!