Vidéki Élet Magazin
Írásaink "Népi" témakörben
Mindennapi kincseink

Mindennapi kincseink

Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt képzeljük, csak nekünk vannak igazi gondjaink, csak mi tudunk igazán örülni a szépnek és jónak – más nem láthatja meg. Aztán, ha szerencsénk van, kapunk egy kedves főbekólintást és akkor igazán rácsodálkozhatunk a világra… önmagunkra. Ilyenkor nem történik más, csak... Tovább »
Gasztronómiai vázlatok múltról, jelenről

Gasztronómiai vázlatok múltról, jelenről

Üsziboroc és óma “A koránérő “szentiványi óma” (alma – a szerk.) volt a gyerekek kedvence. Meggyfa is volt, meg kevés cseresznyefa, de legjobban bírja a diófa, meg a mandulafa. Minden szőlőben volt néhány “üsziboroc”-fa (őszibarack – a szerk.), mert ez kevés árnyékot vet, alacsonytermetű, tehát... Tovább »
Népi bútorfestés mai szemmel

Népi bútorfestés mai szemmel

Isten hozott! a népi where to get a viagra prescription bútorfestés világában. Mai cikkünk mottóját a Czeglédi népi iparművész házaspártól kölcsönöztük, akik Bakonynánán készítik népi festett bútoraikat: “Tág a világ, mint az álom, mégis elfér egy virágon”. A népi festett bútorokkal nem csupán régi parasztházakban... Tovább »
Kekszmintázó nyújtófa

Kekszmintázó nyújtófa

Közhírré tétetik: “Elkészült legújabb kézműves termékünk, a kekszmintázó nyújtófa, melynek ötlete már régóta tervben volt. Bízom benne, hogy valami hasonló készül majd sajtjaimhoz és szappanjaimhoz is, ha nem is nyújtófa formájában. Mivel a nyújtófa hengerek már rég ki voltak esztergálva, s porosodtak a műhely eldugott... Tovább »
A népi építészet ökológiája II.

A népi építészet ökológiája II.

  Még ma is emlékszem arra a valószínűtlenül hűs és tiszta levegőre, a földpadlónak arra az illatára, ami dédszüleim öreg vályogházának tornácáról a legforróbb nyári napon a szobába lépve megcsapott – és szinte még most is érzem, ahogy a karom lúdbőrözik. Gyerekként persze még nem... Tovább »
A népi építészet ökológiája I.

A népi építészet ökológiája I.

Még ma is emlékszem arra a valószínűtlenül hűs és tiszta levegőre, a földpadlónak arra az illatára, ami dédszüleim öreg vályogházának tornácáról a legforróbb nyári napon a szobába lépve megcsapott – és szinte még most is érzem, ahogy a karom lúdbőrözik. Gyerekként persze még nem tudtam... Tovább »