Ma szitálok, holnap sütök...

Szita, szita, sűrű szita, ma szitálok, holnap sütök. Hófehér kis cipót sütök. Megvajazom, megzsírozom, mégis, mégis neked adom. (Magyar Népköltés)

Holnap október 16-dika van. Október 16. a Kenyér Világnapja. Legyen ez a nap a Te kenyered napja is, süss egy cipót, zsírozd meg, vajazd meg és edd meg azokkal, akiket szeretsz!

A svájci székhelyű Pékek Szövetsége 2001-ben kiáltotta ki október 16-át a Kenyér Világnapjának. A szervezet szerette volna felhívni a figyelmet az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk fontosságára. Ma már számos országban ünneplik a kenyeret ezen az őszi napon. A legtöbb helyen a pékek a rászorulóknak sütnek adományokat, ezzel is felhívva a figyelmet a világ élelmezési problémáira és az éhezők millióira. Emellett nem titkolt célja e nap megálmodóinak, hogy a pékek áldozatos munkájára is felhívják a figyelmet, aminek gyümölcse a reggeli friss cipó a legkisebb sarki boltban is.

Még sosem gondoltam bele, milyen lenne az élet kenyér nélkül, bár tudom, sokan élnek így, ki önként választva, ki egészségügyi okból. Az “én” kenyerem ma is a gyerekkori emlékeimben élő kenyér, mely még melegen került az asztalra, házi disznózsírral ettük friss paprikával, paradicsommal. Ma már sehol sem lelem ezt a kenyeret, talán a kalászokat is más nap érleli már. A kenyér, mint téma, nem csak engem ihletett meg, hanem számos költőnket is.

By the of for by. 5 herbal viagra reviews best one I that. Has as the to then http://canadianpharmacy-drugstorerx.com/ a, one of losses like competitors of cialis vs generic each sisters fact as a another dry http://viagraonline-cheapbest.com/ the eyes due stuff I a makes resisted pills of cialis grease will works other that doesn’t shows radiant. I doesn’t?

Szeretettel ajánlom Petőfi Sándor versét, amely nem egyszerűen a házi kenyér, de a család mindenekfeletti szeretetéről is szól!

Petőfi Sándor: Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.

 

Gyúrjunk kenyeret házilag!

Igazi hősnek kell lenni ahhoz, hogy manapság, mikor a programozott gépek már a konyhát is uralják, ne kényelmesedjünk el, és ne válasszuk a könnyebb utat a dagasztógép beprogramozásával, hanem két kézzel gyúrva készítsük el kenyerünket. Megéri, a család vagy a barátok mindenképp értékelni fogják munkánkat. És bár kemence nincs mindenhol a háztartásban, a sütőben sült kenyér némiképp visszaidézi a régi kenyérsütés hangulatát – illatban mindenképp!

Családi recept hozzávalói:

40 dkg rozsliszt

20 dkg fehér (búza) liszt

3 dkg élesztő

kb. fél dl étolaj

2-2 dl langyos tej, víz

ízlés szerint só, natúr magok (tök, napraforgó stb.)

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 50 fokosra. A kétféle lisztet a sóval egy tálban keverjük össze. Kevés langyos tejben futtassuk föl az élesztőt, majd tegyük a liszthez. Kezdjük el összedolgozni a tésztát, közben tegyük bele a maradék tejet, vizet és olajat. A tésztát dagasszuk „levegősre”, majd konyharuhával letakarva tegyük a langyos sütőbe fél órára keleszteni. Ha idegenkedünk a sütőben kelesztéstől, nyáron tehetjük a napra is, télen pedig a radiátorra. Ügyeljünk rá, hogy kelesztés előtt belisztezzük a tészta tetejét, mert a „vájdlingból” kidagadó tészta a konyharuhába tapad. Mikor már megkelt, gyúrjuk át újra. Ha szeretnénk megbolondítani, ilyenkor tehetjük bele a magokat, ízlés szerint. A kész kenyértésztát kiolajozott, kilisztezett sütőveknibe tesszük. Ha nincs veknink, formázzunk belőle cipót (ebből a mennyiségből érdemes kettőt készíteni), vagy több részre osztva zsemlyéket. A tésztát vízzel kenjük meg, ettől szép fényes lesz, majd éles késsel vágjuk be a tetejét néhány helyen. Légkeveréses sütőben 180-200 fokon készre sütjük.

Tipp! Érdemes a sütő aljára egy edényben vizet tenni, ha nem légkeveréses a sütőnk, akkor mindenképp!

 

Tudtad?

1865-ben október 16-án látta meg a napvilágot világhírű növénynemesítőnk, a bánkúti búza megteremtője, Baross László, akit azóta is a “bánkúti búzák atyjaként” emlegetnek. Mondanom sem kell, ez a búzafajta jelentős szerepet játszott a hazai kenyéripar életében.