Gesztenye - az őszi erdő ajándéka

Nem is tudnék szebb időtöltést elképzelni erre a melengető napsugaras őszi délelőttre, mint hogy az Egyévesemmel séta közben gesztenyét gyűjtögessünk. Mégpedig szelídgesztenyét! A reggeli és esti órák lehűlései már előrevetítik nekünk a telet, így könnyen felrémlik a hideg téli estén illatosan gőzölgő sült gesztenye emléke.

El is kap rögtön a gyűjtőszenvedély, talán még a gyerekkori gesztenyegyűjtések öröme ragad el, de az is lehet, hogy az ősi női gyűjtőösztön munkál bennem. Ez utóbbira szavazok, mikor gyűjtögető területemen másokat is hasonló szándékú keresgélő pillantásokkal kapok el. Ugyanis rögtön riválisként tekintünk egymásra. Persze, hogy meg tudnánk venni a boltban is, de sokkal izgalmasabb közvetlen megharcolni minden egyes darabért. Harc márpedig van: nem mindig fekszenek jól látható helyen a barnán csillogó, gömbölyű szemek. Sokszor a tüskés aljnövényzet közé esnek, vagy szúrós héjuktól kell megszabadítani őket.

Mégis, izgalmasnak és pihentetőnek érzi az ember ezt a munkát. A zsákom súlya egyre csak gyarapodik, már nem csak egy sütésnyire valót szedtem össze, már a bespájzolásnál tartok, s közben jár az agyam, milyen új recepteket fogok kipróbálni, az imádott sült gesztenyémen kívül.

Közben az Egy éves is élvezi az erdő minden neszét, neki érdekes minden lehulló színpompás falevél, dolgos méhecske, vagy az ügyesen ugráló, okos tekintetű mókus. Igen, tudom, ő is rivális, de ő az a fajta, akinek szívesen hagyok. Ezen kívül is sok érdekes faunával találkozik az ember gyűjtögetés közben, bár személy szerint kevéssé nézem szívesen a meztelen csigát és a gilisztát, hernyót, kukacot. De tudomásul veszem, hogy ez is az erdei élet velejárója, sőt ők is részei az egésznek. Inkább a madárcsicsergésre koncentrálok, míg szemem már a következő gesztenyét kutatja.

Nem kellett sok időt kint töltenem, a konyhai mérleg gyorsan két kilót mutat. Büszkén számolom ki, mennyi pénzt spóroltam meg így, mintha boltban vettem volna, s ha az utcai árusokra gondolok, még nagyobb a nyereségem. Bár kétség kívül sokra becsülöm a városokban a téli gesztenyeárusokat: mindig is szerettem a szurkos kéményes sütőjük hangulatát, s az illatot, amelyet messzire árasztottak a frissen sült gesztenyével.

Később, a délután folyamán utánanézek, miért is jó a gesztenye, és mi mindent lehet belőle készíteni:

A tévhittel ellentétben a natúr gesztenye nem hizlal, sőt kifejezetten ajánlják a testsúlycsökkentő diétába, akár cukorbetegeknek is! Ugyanis telítetlen zsírsavakat tartalmaz, melynek rendszeres jelenléte az étrendben hozzájárul a telített zsírsavbevitel csökkentéséhez. Örömmel olvasom, hogy akár babaétel is készíthető belőle, mert magas rosttartalma miatt nagyon egészséges, és természetes édeskés íze miatt ők is kedvelik. Az élelmi rostok csökkentik a szénhidrátok felszívódását, így étkezés után kisebb mértékben emelkedik meg a vércukorérték. Bár tegyük hozzá, a gesztenye szénhidráttartalma jelentős, 30-35 %, de ettől ne ijedjünk meg: szénhidrátra ugyanis szüksége van a szervezetnek, mivel ez gyorsan mobilizálható energiaforrás, s a felesleg zsírráalakítása is energiába kerül.

De lássuk csak, miért is érdemes még gesztenyét fogyasztani! Így ősszel szükségünk van az immunrendszerünk megerősítésére, s ebben segítséget kaphatunk a gesztenyétől, amely sok értékes ásványi anyagával, vitaminjával felkészít minket a télre! C-vitamin tartalma meglepően magas, de jó kálium-, magnézium-, vas- és foszforforrás is.

(A tények www.maroni.hu oldaláról származnak, az OÉTI szakmai anyagának felhasználásával.)

Az a jó sültgesztenye!

Sokféle tanácsot olvasni, hogy kell tökéletesen jó gesztenyét sütni, amelyikről könnyen lehántható a héja, és még finom is, nem száraz. Néhány alaplépés egyezik, de valószínű, hogy a részletekben bújik meg az ördög!

Az biztos igaz, hogy nem árt mindenek előtt beáztatni a feldolgozandó adagot. Még a keresztirányú bemetszés előtt. Ettől kicsit puhul a héj, s könnyebben hagyja magát bemetszeni. Arról is számos eltérő vélemény van, hol kell azt a bevágást megejteni, a tetején, a domború oldalán, vagy a laposon. Saját tapasztalat szerint a laposon a legnehezebb, hiszen nem megy bele könnyen a kés, inkább a domború lehet az igaz, lehet a tetején is. Hozzá kell tenni, hogy nem elég a barna kemény héjtól megszabadítani, a végén küzdeni fogunk a szőrős belső réteggel is, ha azt is át nem vágjuk.

Következő lépésként gyöngyöző vízben 6 percig főzzük. Tehát nem elég csak áztatni, bár tény, hogy hidratálni kell minél jobban! A sütőt a tepsivel együtt előmelegítjük 220 fokra, s az előfőzött gesztenyét erre terítjük ki, még nedvesen! Vigyázzunk a felcsapó gőzre! Viszont a sütést már csak 160-200 fok között végezzük (légkeveréssel 140-180), nem több mint 20-25 percig! Ez alatt is többször megkeverjük, sőt, hideg vízzel megspricceljük! (itt is vigyázzunk a hirtelen felcsapó gőzre.) Ha kisült, vegyük le a tepsiről, majd azonnal takarjuk le nedves ruhával! Ezáltal a héj még könnyebben elválik majd a hústól.

A családi sültgesztenye evés nagyon meghitt volt nálunk: körbeültük az asztalt, és kellemes zene mellett törögettünk. Egy éves az ölemből nézte a szorgos kezeket. Nagyon laktató étel, így hamarjában eldöntöttük, a maradékból gesztenyemasszát készítünk. Történt ez pedig úgy, hogy a megtisztított szemeket tejszínnel felöntöttük, vaníliás cukorral és kis rumaromával ízesítettük, majd turmixgéppel pépesítettük. Ebből aztán a baba is jót tudott kanalazni.

Gesztenye – levesként

Többféle receptet találunk a témában. Ami az én konyhámban készült, az a Kulinárisvilág csicseriborsós gesztenyelevese volt:

Ahogy a recept is írja, ezt nem lehet gyorsan elkészíteni: a borsót is be kell áztatni már előző este, (tegyünk hozzá egy kávéskanál sót is!), de a gesztenyét is könnyebb úgy bevagdosni, ha előtte már ázott. A csicseriborsót 3 óráig kell főzni, s csak azután állhatunk neki ténylegesen a levesnek! A gesztenyét tehát a korábban leírt módon bemetsszük, majd gyöngyöző vízben 6-7 percig főzzük. Ezt követően leszűrjük, és azonnal meghámozzuk. Az így kapott tiszta gesztenyét rozmaring, só és bors kíséretében turmixoljuk össze.

2-3 gerezd fokhagymát pépesítsünk, és pirítsuk meg olívaolajon. Ezt öntsük át a csicseriborsó lábasába, sózzuk, borsozzuk. A gesztenyepépet is hozzáadjuk, elkeverjük, majd hagyjuk még 10 percig főni.

Természetesen az Egyévesem is ezt kapta, neki is ízlett! Egyik családtagunk szereti a pikáns ízeket, így azonnal jalapenjo paprikát kever mindenhez, így a hosszas munkával elkészített csicseriborsós gesztenyés levesemhez is. Láss csodát, tényleg passzol hozzá! (Egy éves persze ebből nem kapott.) Ez ugyan egy sós verzió volt, karácsony közeledtével biztosan kipróbálom majd a rumos-mazsolás változatot is, de persze létezik muskotályos fehérboros, gombaszószos, vagy vaníliapudingos ízesítés is.

A gesztenye (a sütőtökhöz hasonlóan) hálás növény abból a szempontból, hogy sok különböző fűszerezést elbír, mindenikkel más ízvilágot eredményez.

Talán épp ezért lehetséges annyi különböző étel elkészítése is belőle: a levesektől a salátákon át a főételek köretéig, vagy a kedvelt desszertekig széles a skála. De merészelünk-e nagyot gondolni, és elképzelni, milyen lehet a gesztenyebefőtt, vagy a gesztenyelekvár? Ez utóbbiak nyílván azért alakultak ki, hogy minél tovább megőrizhessük a tél számára ezt a finomságot, ugyanis feldolgozatlanul és hűtetlenül maximum egy-két hétig áll el. Így azonban nem mindennapi ínyencséghez jutunk!

Tipp: könnyen megállapítható, hogy melyik gesztenyeszem kukacos: tegyük őket egy tálba, majd öntsük fel az egészet langyos vízzel. Amelyik lent marad az alján, az jó minőségű, egészséges darab, míg amelyik felúszik a felszínre, annak bizony lakója van!