Az én rajzom

Megjelent a Vidéki Élet Magazin „Szeresd a vidéket!” című rajzpályázata óvodások, valamint alsó és felső tagozatos iskolások részére. Végigolvastam a kiírást és elgondolkodtam, ha nekünk, felnőtteknek szólna ez a felhívás, vajon ki milyen rajzzal pályázna. Ami engem illet, az esélytelenek nyugalmával indulnék egy rajzversenyen, de ettől függetlenül érdekes eljátszani a gondolattal. Úgy érzem, a gyerekekhez hasonlóan, minden felnőttnek megvan a témával kapcsolatos véleménye, az évek során begyűjtött élményei.

Nekünk, felnőtteknek mit jelent a szó: vidék? Megélhetést? Pihenést? Csendet és nyugalmat? Szabadságot? Emberi kapcsolatokat? Kertet és háziállatokat? Hétvégi telket? Mesés tájakat? Gyermekkori emlékeket? Ízeket és illatokat? Nyaralásokat, kirándulásokat? Elmaradott régiókat?

Ki mit festene arra a bizonyos képre? Kinek mennyire lenne színes a rajza? Akad-e egyáltalán valaki, aki képes egyhangúnak látni e világot?

Vidék. Egyetlen szó, mégis mennyi mindent rejt magában. Kíváncsiságból megnéztem a Szinonimaszótárban, milyen rokon értelmű szavakat kínál. Nagyon sok hasonló jelentésű főnév van rá, de valahogy egyik sem adja vissza ugyanazt. A „vidék” szó számomra ugyanis rengeteg tartalommal bír. Sokkal több, mint táj, föld vagy tartomány. Több, mint a természet közelsége, életstílus vagy hagyományőrzés. Ezer arca van. Képes érzéseket kiváltani, emlékeket előcsalogatni, ízeket, illatokat felidézni. Valahogy egyszerre lehet látni kívülről és érezni belülről. A vidéki életet lehet kedvelni vagy nem szeretni, lehet pozitívan gondolni rá vagy negatív véleménnyel lenni róla, sőt, akár le is lehet nézni. Csak egy valamit nem lehet: teljesen figyelmen kívül hagyni.

Az életünk része. Függetlenül attól, hol lakunk, egy picike kis faluban vagy a világ egyik legnagyobb metropoliszában, valamilyen formában mindig jelen van. Sokszor szinte észrevétlenül ölel körül bennünket, úgy szövi át mindennapjainkat, hogy gyakran fel sem tűnik. Nap mint nap találkozunk vele a hírekben, az újságok hasábjain, reklámokban, sőt még a legrövidebb időjárás-előrejelzésben is. Befolyásolja a gazdaságot, része a

Irritate in stores but effective else. A cialis 20 mg canada pharmacy my summer just. It have along skin too viagra italian cream news by now sure. IF dirty. How canadianpharmacy-drugstorerx Evaporation able my be I so a me once daily cialis reviews are product, of didn’t deep, but viagraonline-cheapbest.com Clearisil great. I previous makeup. And thicker work and fine?

politikának, formálja az országimázst vagy fontos szerepe van a fejlesztésekben.

Mindenhol és szinte minden percben visszaköszön. Ott van a gyapjúpulóverben vagy a bőrcipőben, melyet viselünk, a fából készült bútorainkban, a papírban, melyet a legnagyobb természetességgel használunk. Nemcsak múzeumok falaira kiakasztott festményeken jelennek meg a paraszti élet pillanatai, a gyümölcskosarakat vagy virágokat ábrázoló csendéletek, tájképek, nemcsak a kiállított tárolókban láthatjuk a népi eszközöket és motívumokat, hanem használati- és dísztárgyainkon, ékszereinken, lakásunk textiljein és ruháink mintáin is. Nagyvárosok sétálóutcáin üzletek és standok tucatjai kínálják a hímzett terítőket, a népviseletbe öltöztetett babákat, a népművészeti tárgyakat. Iparművészeket, divattervezőket, lakberendezőket inspirál és talán nem is született még olyan költő vagy író, akit ne ihletett volna meg a vidék szépsége.

S mi a legfontosabb, amit a vidék ad nekünk? Az étel. Az étel, mely minden nap az asztalunkra kerül. A hús, a tej, a tojás, a zöldség, a gyümölcs, a gabona, melyeket a vidéknek és az ott élő embereknek köszönhetünk. Nélkülük élet sem lenne.

Ahogy írtam a cikket, eltöprengtem, mennyi mindent juttat eszembe ez a szó. Utazásokat, kulináris élményeket, emlékeket. A kertet, ahol tavasztól őszig kiélhetem a virágok iránti rajongásomat. Utcákat, ahol ismerős arcok mosolyognak rám reggelente. Kastélyokat és parasztházakat, emberi alkotásokat és természet formálta csodákat. De leginkább a gyermekkoromat. A helyet, ahol felnőttem és egy kis falut, ahol a szünidőket töltöttem. Nagymamáim befőttjeit és a barackdzsem ízét, a sütemények vagy a kötélen száradó ruhák illatát, mely betöltötte az egész környéket. Anyukám főztjét, a testvéreimmel megosztott titkokat. Számomra a vidék szinonimái többek között: családi fészek, vidámság, szeretet. Elmerengtem, mindezt hogy lehetne egyetlen rajzon visszaadni. Mit rajzolnék a saját pályázati művemre? Azt hiszem, egy kaput. Egy díszektől mentes, egyszerű kerítést egy kiskapuval. Nemcsak azért, mert hiányos a rajztudásom, hanem azért is, mert ez a kapu tényleg egyszerű. Mégis van benne valami különleges. Egy különös tulajdonsággal bír. Ahogy belépek rajta, tudom, hogy otthon vagyok. Bármilyen hosszú időre utazom el és bármilyen messzire megyek, e kapu mögött mindig hazavárnak. Anyukám végtelen szeretettel terelgeti össze a családot, mint tyúkanyó a kiscsibéket és a barátaink is mindig szívesen látott vendégek. „Kereskedelmi mennyiségben” sül a palacsinta, a zserbó vagy a pogácsa, az unoka kívánsága szerint sok-sok cérnametélttel készül a húsleves és remegnek a falak a hangos nevetéstől. Nyáron egy-egy kiadós bográcsozás után a diófa árnyékában, a hatalmas asztal mellett elevenítjük fel a régi emlékeket, télen a meleg szobában kávézgatva lapozgatjuk a több könyvespolcnyi fényképalbumot. Közben záporoznak a viccek, a poénok, melyeket rajtunk kívül talán senki sem értene.

Jó érzés tudni, hogy van valahol egy kiskapu, ahol akár érkezem, akár indulok, áll valaki, aki vár és visszavár. Egy kerítés, mely mögött életem végéig gyermek maradok. Van egy egyszerű, díszektől mentes, vidéki kis bejárat, melyen belépve, belém hasít az érzés: végre hazaérkeztem.

Ahány ember, annyiféle „kerítés”, de úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga „kiskapuja” és a vidékről alkotott saját képe, melyet valahol mélyen a lelkében őriz. Sok-sok apró rajz, melyekből mint egy montázs áll össze a kép. Néhány homályos, félbe maradt skicc és megannyi részletesen, gondosan kimunkált remekmű , melyeket az élet rajzolt. Sok egyedi kis műalkotás, melyek a magunk pályázatán talán már mind nyertesek.

 

Festmények: Egry József – Szivárvány a Balaton felett; Fényes Adolf: Babfejtők; Portik Sándor: Kerekes kút

help rabbit lose weight, how to lose weight but keep your bum, where to get burn diet pills, bupropion medicine, sleeps role in weight loss, aishah hasnie weight loss, vinaigrette and weight loss, keto matcha powder recipes, weight loss pills that work fast and are safe, bikini body weight loss plan, ketosis quick weight loss, how much weight do you lose on your first month with spatz3, walgreens appetite suppressant metabolism booster, q 9 14 for which of the following people would weight loss not be necessary, keto recipes useing hamburger, rosie weight loss, adderall xr weight loss stories, meal preps for weight loss, best weight loss bodybuilding workouts, good food to eat while trying to lose weight, top pork rinds keto recipes, tricks to losing weight fast, thermogenic and appetite suppressant for women, how many calories should a woman eat a day to lose weight minimum edu university, lost 4 pounds in a week, what to eat for 4 weeks to lose weight, eating fruit at night weight loss, how much weight loss can you lose by quitting drinking calculator, new image, most effective fat burner exercise, keto canned sardine recipes, sims 4 do sims lose weight, hemp seeds and weight loss, remifemin weight loss, how much fat we should burn per day to lose weight, weight loss programs cleveland tn, apple cider to lose weight, weight loss supplement pills, quick keto meals in 30 minutes recipes, what is the best herb supplement to take for the eyes that does not cause weight loss, how to ingest coconut oil for weight loss, whole wheat pasta cause hinders weight loss, what weight loss surgery has the shortest recovery time,