A paraszti konyha
Pár száz év alatt óriásit változott a világ. Más a jelentése ma már egy csomó szónak, mint akár a középkorban. Ki a falusi, ki a paraszt? A XX. század óta már pejoratív értelme is van ennek a szónak, ami falusit, a föld megmunkálásából élőt jelenthetett... Tovább »
Szappan, krém és bőrradír házilag – kecsketejjel
Évek óta magam kutyulom az arcomra, kezemre kerülő “kenőcsöket”. Már nem hiányoznak a bolti illatos, krémes kenceficék, amiknek évtizedekig rabja voltam. Nem mondhatom, hogy kiütést kaptam tőlük. Azt sem, hogy elrémisztettek a bennük található testidegen anyagok, néha mérgek. Egész egyszerűen fantasztikus örömömet leltem a természetes... Tovább »
Langalló régen és ma
A langalló reneszánszát éli. A fesztiválok, kézműves vásárok elmaradhatatlan szereplője ma már, melyet töki pomposként vagy kenyér lángosként is ismerhetünk. Eredetileg azonban langallónak azt nevezték, amikor régen kenyérsütés közben a gyerekeknek a megkelt kenyértészta széléből kiszakítottak egy-egy darabot, kinyújtották és a kemencében kisütötték. A kamrában... Tovább »
Egy fényképről…
Nem könnyű a falusi életbe „gyüttment”- ként beilleszkedni. Jómagam falun nőttem föl, így pontosan tudom, milyen gyorsan terjednek a pletykák az idegenekről, mennyire nehéz beilleszkedniük. Nincs mese, előbb-utóbb a betelepülteknek is meg kell tanulniuk: jobban járnak, ha elfogadják a falu íratlan szabályait. És ami még... Tovább »
Mindennapi kincseink
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt képzeljük, csak nekünk vannak igazi gondjaink, csak mi tudunk igazán örülni a szépnek és jónak – más nem láthatja meg. Aztán, ha szerencsénk van, kapunk egy kedves főbekólintást és akkor igazán rácsodálkozhatunk a világra… önmagunkra. Ilyenkor nem történik más, csak... Tovább »
