Nagymama lekvárja sárgabarackból és szilvából készült. Üstben az udvaron vagy bent a sparhelten főzték. Tartósítószer híján a lekvárfőzés egész napos tevékenység volt és sok helyen ünnep is. Sokszor a szilvalekvár főzéséhez igazították a konyha meszelésének idejét, no de erről és a többi hagyományról majd a szilva befőzés idején.
Érik a sárgabarack, a belőle készített lekvár számomra a lekvárok királynője. Kicsiny hazánkban a klíma kedvez a sárgabarack termesztésnek, kiváltképp, ha a tavaszi fagyok időzítése kegyes hozzánk. Idén a termés is bőséges, sok udvarról kandikálnak ki a roskadásig teli ágak. Mi is kaptunk a szomszédból egy ládával és már be is főztük, 12 takaros kis üveggel lett. Nagymamám elmondása szerint régen a kevésbé lédús, később érő rózsabarackból főzték a lekvárt. Nem adtak hozzá mást, csak cukrot és hosszú órákon át kevergetve készült el. Sokszor összeálltak a szomszédok, így az üst is megtelt, a munka is könnyebb volt és beszélgetve az idő is jobban repült. Ha azonban neked nincs időd, üstöd, lekvárfőzésre kapható szomszédaid és fizikumod a régi hagyománynak hódolni, de nem szeretnél lemondani a házi sárgabarack lekvárról, akkor modern megoldásként rendelkezésedre állnak a dzsemfixek és befőzőcukrok vagy a termelői piacok, ahol nemcsak a gyümölcsöt, de már a kész lekvárt is beszerezheted.
Utánajártunk, hogy milyen tartósítószert tartalmaznak eme „segédanyagok” és ezek vajon károsak-e az egészségre. Villám kutatásunk eredményeként arra jutottunk, hogy dzsemfixek valós alternatívát nyújthatnak a mai, időhiányban szenvedő háziasszonyoknak is, de érdemes elolvasni az összetevők listáját. Cukortakarékos megoldás, ha a 3 az 1-ben vagy 4 az 1-ben változatot választjuk. Tartalmaz citromsavat, pektint, dextrózt és szorbinsavat.
A citromsavról talán mindenki tudja, hogy természetes tartósítószer, nem káros az egészségre. A többit látva a csomagoláson azonban már sokan elbizonytalanodnak. Ezekről az alábbiak olvashatók az E-számokról röviden című kiadványban:
Pektin (E440): sűrítőanyag, zselésítő, bevonóanyag, stabilizátor. A szárazföldi növények sejtfalának egyik fontos tartóeleme. Az élelmiszerekben mennyiségi korlátozás nélkül általánosan engedélyezett, sőt bio- és babaélelmiszerekben is felhasználható.
Dextróz: a dextróz nem más, mint a szőlőcukor.
A lekvárfőzésben még az is jó, hogy a végén mindig lesz egy üveg, ami nem telik meg, így rögtön megkóstolhatjuk remekünket anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásunk lenne, hogy a télire eltett elemózsiát máris megdézsmáltuk. Ehhez szeretettel ajánlom nagymamám talkedli receptjét, melyet gyerekkoromban a pénteki kalácsnapon készített olykor-olykor és kedvencem volt a baracklekvárral. Ezt a fánkféleséget a sűrű palacsinta és a farsangi fánk keverékeként tudnám a legegyszerűbben jellemezni. Szinte számban van a lekváros talkedli íze, amint egy nyári péntek délután az árnyékban hűsölve, a kerítésen ülve majszoltuk a szomszéd gyerekekkel.
Talkedli nagymama lekvárjával
Hozzávalók
40 dkg liszt
2 dkg élesztő
2 tojás
fél liter tej
10 dkg cukor
csipet só
A sütéshez zsír (nagymama mindig ebben sütötte ki, de olajat is lehet használni)
Tetejére házi barack- vagy szilvalekvár
Elkészítés
A talkedli vagy másik nevén cseh fánk elkészítése igen egyszerű. A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk. Közepébe mélyedést készítünk, beleöntünk 2 deci langyos tejet, a cukrot és elmorzsoljuk az élesztőt. Várunk addig, amíg kicsit megkel. Ezután hozzákeverjük a tojások sárgáját, a sót és a többi tejet. A kapott masszát fakanállal vagy robotgéppel jól összedolgozzuk, felverjük. Lágy tésztát kapunk, amit fél-háromnegyed órán át kelesztünk attól függően, hogy mennyire van meleg. Nyári kánikulában hamarabb megkel. Ezt követően evőkanállal a forró zsírba szaggatjuk a tésztát, a kanállal kilapítjuk és lassú lángon mindkét oldalát átsütjük. Nagymama barack- vagy szilvalekvárjával kínáljuk.
„Jó étvágyat kívánunk!”
Fotó: freeimages.com