Rejtett ékszerdoboz a város szélén – Bogdán Klára fazekasnál jártunk

Ez a történet egy biciklizéssel kezdődött. A város legutolsó háza után, egy zsákutca végében, keskeny, földes ösvény vezet át a következő községbe. Afféle titkos út, amit jobbára csak a helyiek ismernek és a kikoptatott fűből ítélve, használnak is rendszeresen. Miután felfedeztem ezt az idő- és távolság rövidítő utat, kizárólag erre kerekeztem, ha a szomszédos településen akadt dolgom.

Már a legelső alkalommal feltűnt az a bizonyos utolsó ház. Érdekes tetőszerkezetével, színes, osztott ablakaival azonnal a szívembe lopta magát. Minden alkalommal, mikor elsuhantam mellette, megszólalt egy hang: „De jó lenne belesni, vajon ki lakik ott, mivel foglalkozik, mit csinál ?”. A gondolatot tett követte, s egy nap bekopogtam és Bogdán Klára fazekas, keramikus, népi iparművész nyitotta ki a zöld ajtót. Szeretettel mesélt otthonáról, munkájáról, én pedig szeretettel adom tovább az ő történetét.

Bogdán Klára fazekas, keramikus, népi iparművész otthona

Klári 1994-ben végzett a kaposvári Iparművészeti középiskolában kerámiaformázó szakon. Ezután a Dunántúl több fazekas műhelyében is megfordult, mindenhol felcsipegetve egy kis tudást. 1997-ben elérkezettnek látta az időt egy önálló műhely megteremtéséhez Nemesviden. Búbos kemencés, igazi népi parasztház lett az otthona és a műhelye is egyben. Az udvaron hatalmas diófa állt, a portát körülvette a természet és a nyugalom. A legtöbben erre a falusi idillre vágynak a város zajában. Reggeli kakaskukorékolás, esti tücsökciripelés, közte pedig a békés csend.

Klári több évtized után mégis elvágyódott innen. A szorgalmas munkával töltött órákat követően, szívesen kapcsolódott volna ki más emberek társaságában, de belefáradt, hogy minden találkozóhoz, kulturális eseményhez autóba kell ülnie. Vágyott az újra, a város nyüzsgésére, az emberek közelségére. 2020-ban egy régi ismerőse mesélt neki egy üres telekről, ami egy népszerű, vidéki város egyik eldugott zsákutcájában várta új tulajdonosát. Klári megnézte, döntött és belevágott az építkezésbe.

Kerítés nélküli, vidéki stílusú ház áll a város szélén

A takaros kis házikó, az osztott ablakok, a ház előtti rózsaszín hortenzia mind-mind hívogatóan kacsint az errefelé járókra. A kicsit telek miatt lett manzárd tető, ahhoz pedig jóérzékkel, Klári a szürke terméspalát választotta, mely a közeli Festetics-kastély tetején is látható. A nyílászárók a víz színére emlékeztetnek, melyet a háztól pár perc sétára található Balaton inspirált. Az építkezés jócskán bővelkedett kalandokban is, a nyílászárók például először fordított színekben érkeztek. Házigazdánk ugyanis kívül zöld, belül fehér ablakokat, ajtókat álmodott meg.

Modern műhely és otthon, hagyományossal fűszerezve

A változás vágya az őt körülvevő tárgyakra, lakberendezésre is kiterjedt. Hivatásának, művészetének gyökere a népi kultúra, amitől – hite szerint – nem lehet és nem is kell elszakadni. Viszont beleragadni sem szabad a megszokott motívumokba. Ahogy munkájában folyamatos a megújulás, úgy vágyott az otthona megújítására is. Új színekről, formákról, modernebb, letisztultabb környezetről, skandinávos egyszerűségről álmodott.

A ház alsó szintjén kapott helyet a műhely és a bemutatóterem, a konyha, a művésznő hálószobája és egy különleges fürdőszoba. A fürdőszoba, ami Klári – méltán – egyik büszkesége. Falait ugyanis a saját kézzel készített, domború csempehalai díszítik, nem is akármennyi, hatszáz darab, amelyeket hosszú heteken keresztül formázott, mázazott, égetett. Telitalálat lett. Olyan érzésünk van, mintha a halak beúsznának a fürdőbe és ott lebegnének a térben. Házigazdánk nem titkolt célja a jövőben, hogy csempegyártással is bővíteni szeretné művészi repertoárját.

Kicsi, de kompakt a kert

A ház hátsó kijáratán keresztül lépünk ki a teraszra, amit körbeölel a kert. A természetközeliség nem tűnt el nyomtalanul vendéglátónk életéből, hisz a telek speciális elhelyezkedése okán, itt ugyanolyan csend és nyugalom van, akárcsak egy eldugott falu közepén. Az apró, de annál barátságosabb kertben békésen megfér egymás mellett az évelő virágágyás, a sziklakert, a levendula és a legfontosabb fűszernövények. Sőt még paprikát, padlizsánt és paradicsomot is szedhetünk a terasz melletti ágyásokból.

Anyagok, színek, technikák

Klári otthona gyönyörűen leképezi művészetét, melyet a hagyományos-régi és a modern-új harmonikus ötvözete jellemez leginkább. Munkája során többféle agyagot, különböző mázakat használ, sokszor maga keveri a színeket is.

A vásárlók egyik kedvenc terméke a Balaton-felvidéki építési stílust idéző házikós kaspók, melyeken feltűnik az erre a tájegységre oly jellemző macskalépcsős és a barokkos, cirádás oromzat. Ebben, a funkciójában modern tárgyban, az esztétikai síkon jelenik meg a „régi”, a hagyományos. Így ötvözi a népit és az újat, s így lesz a végeredmény egy olyan tárgy, amely funkciójában és esztétikájában tökéletes harmóniát alkot.

A technikai megoldásai is sokrétűek, használja az öntés, korongozás, laptechnika módszereit. A népszerű workshopokon az egyszerűbb, de látványos és sikerélményt nyújtó technikákkal ismerkedhetnek meg a lelkes érdeklődők. Azonban mikor a műhelyben jártam, – a rekkenő hőség ellenére – Klári már a karácsonyi vásárra készült. 

Bár elismert népi iparművészként rendszeresen járja a fazekas találkozókat, ezen kívül a Mesterségek Ünnepén is évek óta képviseli Zala megyét; az év csúcspontja mégis a Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár, ahol 2004 óta lehet találkozni Klárival, ami idén sem lesz másképp. Csodadolgok készülnek, érdemes lesz őt meglátogatni. 

Addig is búcsúzunk tőle és a háztól saját hitvallásával:

„Innovációt vinni régi mesterségekbe nagy kihívás. Nem elég hozzá a múlt gondos tanulmányozása és utánzása, szükség van a meglévő értékek újradefiniálására, „átöltöztetésére” is. 

Nem elég a kezünkkel dolgozni, használnunk kell a fejünket is, hogy lássuk, hogyan illeszkedhetnek a múlt értékei a jelenbe. S használnunk kell a szívünket is, hogy tárgyainkat olyan érzésekkel, tartalommal tölthessük meg, melytől fontossá válhatnak a ma embere számára. 

Kapocsnak lenni múlt és jelen között nagy és egyben megtisztelő feladat.”

www.bogdanklara.hu

Szöveg: Varga Anett, képek: Varga Anett és Varga Marietta