Gyerekkorában Dóri számára a paprika nem romantikus családi örökség volt, hanem munka. Miközben a barátai a Balatonra vagy más programokra jártak, ő a szüleivel a földekre ment dolgozni. Nem csoda, hogy sokáig eszébe sem jutott, hogy egyszer ő lesz az, aki a család negyedik generációjaként továbbviszi a paprika örökségét. Sőt, egy ideig inkább elrettentő példaként tekintett rá.

Hirdetés

Államigazgatást tanult, majd tíz évig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. Jó messzire került a paprikától, legalábbis fizikailag. Aztán egy teljesen hétköznapi szentendrei séta mindent megváltoztatott.

Amikor hirtelen értelmet nyert az otthonról hozott örökség

Dóri a séta során azt vette észre, hogy az üzletek polcain sorra találkozik a szülei által termesztett paprikával, amit otthonról jól ismert. És valami megváltozott benne. Ekkor látta meg először kívülről azt, amiben gyerekként csak a munkát látta: az értéket.

Egy vasárnapi ebéd mellett aztán megszületett a döntés Dóriban és párjában, Gáborban: mégiscsak továbbviszik a családi vállalkozást. Távolabbról nem is indulhattak volna: Dóri minisztériumi háttérrel érkezett, Gábor pedig akkoriban a sörfőzés területén dolgozott. Nem volt kész receptjük vagy üzleti tervük arra, hogyan kell egy több generációs paprikás hagyományt modern vállalkozássá alakítani. Egyszerűen csak bátran belevágtak.

Egy dédnagymama, aki éjszaka csempészte a paprikát

A család története azonban jóval korábban kezdődött. Dóri dédnagymamája még a konyhakertjében termesztette a paprikát. Akkoriban azonban ez tiltott volt, ő pedig meglehetősen leleményesen oldotta meg a helyzetet: éjszakánként vitte át a Dunán az árut, és ha kellett, a fináncokat is lefizette.

A paprika akkoriban egészen más értéket képviselt, mint ma. Volt, hogy sóra cserélték, és a dédnagymama a hóban, mezítláb vitte az árut eladni. Ha pedig egy-egy akció nem sikerült, annak testi fenyítés lett a következménye. Nehéz elképzelni ezt ma, amikor egy zacskó paprikáért egyszerűen besétálunk a boltba.

A negyedik generáció már másképp csinálja

Dóri szülei a kilencvenes években kapcsolódtak be komolyabban a vállalkozásba, Dóriék pedig hét éve vették fel a fonalat. Ekkor indult el igazán a Fajszi Trend: felépült a feldolgozóüzem, és mindössze két termékkel kezdték meg a munkát. Mára pedig már több mint százféle termékük van. És ami még érdekesebb: nem egy előre megírt fejlesztési stratégia alapján jutottak el idáig, hanem nagyrészt a vásárlóik igényei alakították a kínálatot. Ha valamit másképp szerettek volna, megpróbálták megoldani, így született például a zárható csomagolás is.

Közben az országhatárok is kinyíltak előttük. Ma már az exportban is egyre nagyobb lehetőségek vannak, olyannyira, hogy jelenleg nagyobb a kereslet, mint amit ki tudnak szolgálni. Most már nem az a kérdés, hogy el tudják-e adni, amit megtermelnek. Hanem az, hogyan tudnának többet gyártani.

Közös vállalkozás, közös élet – és néha közös vita

A családi vállalkozás romantikus képe mögött persze ott van a hétköznapok valósága is.

Az első négy évben mindketten a munkahelyük mellett építették a Fajszi Paprika Manufaktúrát. Gábor ma is két állásban dolgozik, Dóri életét pedig három éve változtatta meg egy kényszerű fordulat: megszűnt a munkahelye. Azóta teljes figyelmét a paprikára tudja fordítani és ami elsőre veszteségnek tűnt, végül új lehetőségeket nyitott meg számára.

A közös vállalkozás ugyanakkor nem mindig könnyű. Dóri nevetve, de őszintén mesél arról, hogy mindketten meglehetősen makacsok, így egy-egy döntésnél nem mindig egyszerű közös nevezőre jutni. A Covid sem könnyítette meg az útjukat, és az első komolyabb kudarcuk után is volt olyan pillanat, amikor újra kellett gondolniuk mindent. Mégsem adták fel. Ma már ugyanis nemcsak a saját vállalkozásukért éreznek felelősséget, hanem azokért az emberekért is, akiknek az életére hatással vannak.

To-do listák helyett szárnyalás

Éppen ezért különösen érdekes, mit jelent Dórinak ma a paprika. Azt mondja, az értékteremtésen keresztül elsősorban elégedettséget ad neki. De legalább ennyire fontos az a szabadság is, amit az alkalmazotti lét után megtapasztalt. Nincsenek főnökök, akik megmondják, mit és hogyan kell csinálnia, nincsenek előre kijelölt határok és kész to-do listák. Dönthet, kísérletezhet, új dolgokat próbálhat ki, ahogy dóri fogalmaz: szárnyalhat.

Készülőben a következő fejezet

A tavalyi évben elnyert MSVK – Év Fiatal Vállakozója cím után Dóriék ismét változás előtt állnak. A mágikus hetedik évben egységesítik, egyszerűsítik és letisztítják a jelenlegi arculatot, a végeredmény pedig Dóri szerint számukra is éles váltás lesz, még nekik is szokniuk kell majd az új megjelenést. Az előzetes vélemények alapján ráadásul nem biztos, hogy mindenki elsőre érteni fogja az üzenetét. És számomra éppen ettől lett izgalmas.

Nagyon jó látni, ahogy Dóriék folyamatosan frissítik, megújítják és új lendületet visznek a vállalkozásba, megőrizve azt az értéket, amit örökül kaptak. Dóri pedig úgy érzem mostanra érkezett meg igazán oda, ahonnan gyerekként még menekülni szeretett volna: a paprika már nem munka, nem kötelesség és nem a múltja. Hanem a szabadsága.