„Mindent a kéznek”, avagy a Gold&Cake története
Van, aki tudatosan épít karriert, lépésről lépésre megtervezve, merre szeretne eljutni. És van, akit valahogy mindig megtalál a következő lehetőség. András és Móni története inkább az utóbbihoz hasonlít.
Amikor 32 évvel ezelőtt, megismerkedésük után, közös álmukat követve elkezdtek kézműveskedni, még egyikük sem gondolta, hogy egyszer egy különleges cukrászműhelyt hoznak létre és vezetnek majd Pannonhalmán. Kipróbálták többek között a vesszőfonást, a szövést, a gyöngyfűzést, a lószőrfonást, dekopázsolást, hímzést, varrást, patchwork technikát, babakészítést, nemezelést. Otthon is sok mindent maguk készítettek, Móni pedig a három gyerekének is inkább elkészítette, amit lehetett, mintsem megvásárolta volna. Olyan mintha már akkor is minden a kezükben akart volna megszületni.
Amikor a gyerekek aludtak, Móni mézeskalácsot díszített
A mézeskalács is így érkezett az életükbe. Móni szeretett volna valami szép édességet készíteni a gyerekeknek, és eleinte szó szerint a kicsik alvás idejében díszítette a süteményeket.
Nem üzleti terv volt mögötte, hanem az a belső igény, ami azóta is meghatározza a munkájukat: legyen egyedi, magas minőségű, szép, személyes, és ha lehet, legyen tökéletes.
Később ebből a hobbiból egyre több lett. A mézeskalács mellé megérkeztek a torták, majd megszületett a Gold&Cake is. A névben többféle jelentés is találkozik: a „Gold” a mézre utal, amely évszázadokon keresztül az egyik legfontosabb édesítőszer volt, a „Cake” pedig a tortákra. Móni a mézeskalácsokért, András elsősorban a tortákért felel. A szavak azonos betűszámából fakad egyfajta egyensúly, az egész mögött pedig érződik, hogy párként, különböző erősségeikkel nagyon szépen kiegészítik egymást, és ez az összhang a közös munkájukon is érződik.
Egy szerethető kis műhely
Móni nem is cukrászdaként beszél a Gold&Cake-ről, hanem egy szerethető kis műhelynek nevezi.
Itt ugyanis nem az a cél, hogy egész nap tele legyen a pult süteményekkel. Kizárólag rendelésre dolgoznak, és minden megrendelésben van valami személyes. Különösen fontos terület számukra az esküvői torta: eddig mintegy 200 esküvői tortát készítettek, és Móni büszkén mondja, hogy eddig csak elégedett megrendelőik voltak.
A személyre szabás náluk nem marketing szöveg, ha valaki egy különleges elképzeléssel érkezik, megpróbálják megoldani. Ebben András mérnöki gondolkodása is sokat számít. Amikor például egy megrendelő egy kétkilós szobrot szeretett volna az esküvői tortára, annyi volt a válasza, hogy ő majd megoldja, és így is lett. Olyan tartószerkezetet fejlesztett ki, ami minden esküvői tortájuknak része azóta.
Egy régi pannonhalmi történet nyomában
A Gold&Cake történetében van azonban valami más is, amitől az egész még különlegesebbé, szinte kicsit misztikussá válik.
András és Móni nem mézeskalácsos családba születtek. Móni úgy említette, hogy ők első generációs mézeskalácsosok. Mégis, amikor – legnagyobb meglepetésükre – kiderült számukra, hogy Pannonhalmán egykor Mézesbábos Műhely működött, egészen 1945-ig, úgy érezték, mintha egy régen megszakadt szálat találtak volna meg és azt folytathatják.
Hagyományőrző munkájuk során régi mézeskalács ütőfákról készítenek műtárgy másolatokat, és edukációs céllal szeretnék továbbadni a mézeskalácsosság fortélyait is. Nem azért, mert ezt a tudást családi örökségként kapták, hanem mert ez a szenvedélyük és fontosnak tartják.
Amit együtt építettek fel
A Gold&Cake ma már nemcsak Móni és András munkája. A három gyermekük is besegít, legyen szó ötletelésről, díszítésről, csomagolásról vagy éppen azokról a feladatokról, amelyekből egy ilyen műhely mindennapjai felépülnek.
Közben az a sok minden, amivel több mint három évtizede elkezdtek foglalkozni, valahogy mind ott van a mostani munkájukban is: a kézzel készítés szeretete, az egyediség, a személyesség, a tökéletességre törekvés és az a természetes igény, hogy valami olyat adjanak ki a kezükből, amire valóban büszkék lehetnek. Egy folyamatosan alakuló történet ez, melyben sorra érkeztek a következő állomások. És most már egy olyan régi mesterség továbbadása is, amelynek története ezen a helyen évtizedekkel korábban megszakadt.
Weboldaluk még készülőben van, de én már most nagyon kíváncsi vagyok arra, mi minden kerül majd fel rá. A mézeskalács város, a 24 darabos diótörő készlet és a többi különleges alkotás alapján ugyanis van egy olyan érzésem, hogy sok izgalmas termék vár majd ránk, mely mögött ott van a 32 év minden kézműves tapasztalata.
Szöveg: Borza Zsanna
Fotó: Gold&Cake
Neked ajánljuk
A kék ötven árnyalata – egy lakberendező stílusos vidéki otthona
A lakberendező is ember, nem is akármilyen. Benke Zsófia...
A Cseresnyés-Schrieber Kúria lakói: egy hagyományőrző magyar, egy huncut amerikai és családjuk
A szeptember egy különleges látogatással indult, Csopakon...
A fazék, ami többet mondott minden virágnál – a Csíz Sajtműhely története
A Csíz, amin tényleg mosolyog az ember Kun Anitát egy csodás,...
A gyerekek Minecraft világából született márkanév – avagy az ESBANA története
Az ESBANA-val való megismerkedésem rögtön egy kisebb meglepetéssel...
Levendulás nyári receptek: szörp, fagylalt, keksz és fűszerkeverék
Ma már hazánkban sem ismeretlen vendég a konyhánkban a levendula, a...
A nyár gyümölcsös slágere a Clafoutis – a megunhatatlan tejes pite receptje
Ha nyár, akkor gyümölcsös piték minden mennyiségben! A hagyományos...
