Galagonya, a szívünk őre

Hazai galagonyáink között háromfélét mindenképpen érdemes megemlíteni: a cseregalagonyát vagy másik nevén kétbibés galagonyát, a nálunk védett fekete galagonyát és a természetgyógyászatban leginkább alkalmazott egybibés galagonyát (Crataegus monogyna).

A termést kellően érett állapotban érdemes gyűjteni, mielőtt megcsípi a dér. Gyűjtés után vékonyan kiterítve megszárítjuk, majd vászontasakban vagy jól záródó üvegben tároljuk. Amennyiben a termést teaként fogyasztjuk, úgy a 2 dl vízben a 2 teáskanálnyi mennyiséget főzni kell 1-2 percig annak érdekében, hogy a hatóanyag kioldódhasson belőle. A galagonya virágos hajtásvégéből készült teát viszont elegendő forrázással elkészíteni, ekkor a 2 dl vízhez elegendő 1 púpozott teáskanálnyi teafüvet adni.

Ha már említettem a hatóanyagok kioldódását, lássuk hát a leglényegesebbeket: flavonoidok (rutin, vitexin, hiperozid), triterpén származékok, proantocianidok. A galagonya szíverősítő hatással bír, rendszeres fogyasztás mellett egy hónap alatt beállítja a szívritmust, erősíti az érfalakat. Ami miatt én külön csodálattal adózok a galagonyának, az az a tulajdonsága, hogy képes beállítani a vérnyomást: a magas vérnyomást csökkenti, az alacsony vérnyomást megemeli. A galagonyának általános nyugtató hatása is van, emiatt ajánlható fokozott ingerlékenység, szellemi kimerültség, idegi eredetű panaszok esetén. A galagonya fogyasztásának nincs ellenjavallata.

Szerző: Kelemen Lívia, gyógynövényszakértő, fitoterapeuta, a Biotitok Gyógytéka tulajdonosa