Palántázzunk színeket! – paradicsom fajtaajánló

Ha már elhatároztuk, hogy otthon neveljük fel a kertünkbe, teraszunkra szánt paradicsom- és paprikapalántákat, böngésszük kicsit a kínálatot! Vetőmagot ugyan ilyentájt szinte bármelyik üzletben beszerezhetünk, de ha különösen érdekes fajtákra vágyunk, körülnézhetünk facebook csoportokban, és több kistermelő vagy kertészeti webáruház honlapján is lenyűgöző fajtaválasztékot találunk.

Paradicsomunk például lehet nemcsak szabványpiros, hanem sárga, zöld, narancs, lila, rózsaszín, fekete, barna, kékes vagy akár fehér, csíkos, foltos, ilyenből olyanná érő, kívül ilyen – belül amolyan, makulátlan gömb, körte, datolya, jégcsap vagy rusztikusan bordázott, apró koktél vagy óriás, salátába, befőzni- vagy aszalnivaló, mézédes vagy éppen citrusosan fanyar, a világ távoli sarkából származó vagy régi helyi tájfajta, a figyelmet megháláló, mint a kis herceg rózsája vagy éppen ellenkezőleg, közel gondozásmentes vadparadicsom – és mindezek szinte bármilyen kombinációja.

Hirdetés

Arra mindenképpen figyeljünk a választásnál, hogy a kiszemelt paradicsom determinált növekedésű-e, amely kifejlett növényként is kompakt marad, vagy folytonnövő, amely terjedelmes lugassá burjánzik, ezért karózást, támrendszert igényel.

Ízléstől és a termesztési körülményektől függően más és más fajta válik be mindenkinek, most következzen egy szubjektív válogatás:

„Tudtad, hogy a paradicsom több, mint 500 éve került hazánkba?”

Hirdetés

A korai

Ha türelmetlenül várjuk, hogy újra érezzük azt az igazi paradicsomízt, amit csak a kertben nevelt paradicsom adhat, akkor érdemes például a hazai nemesítésű Manót ültetnünk. Törpe növésű, akár dézsában is nevelhető (ehhez paradicsom esetén mindig legalább 30 cm átmérőjű cserepet használjunk). Jó ízű és igazi klasszikus gömbforma, 5-6 cm átmérőjű bogyókkal.

A befőzésre termett

A Marmande beefsteak fajta, amely termetes, szeldelt paradicsomokat érlel. Szinte csak jót lehet mondani róla: korai, betegségekkel szemben ellenálló, hideget-meleget jól tűri, jó tápanyagellátás mellett bőtermő, ízletes, kevés magja van, könnyen hámozható, leszedve sokáig eltartható. Bokra középmagasra nő.

Az aszalnivaló

A szinte erre született lucullus típusúak közül jó választás az ellenálló és erélyes növekedésű San Marzano: vékony héj, kevés mag, kellemes aroma. Salátába jól szeletelhető, aszalni nem túl leveses, főzni könnyen hámozható és húsos (az olasz szószok tradicionális alapanyaga).

A szuverén

Ha elfoglaltak vagyunk, és nem érünk rá időnként sem kacsozással, kötözéssel bíbelődni, akkor kísérletezhetünk a vadparadicsom fajtákkal. Ilyen például a Rote Ribisel vagy a Matt’s Wild Cherry. Apró, édes bogyókkal teli, hatalmas bokrukkal más teendőnk nincsen, mint öntözni (és még azt is ritkábban) no meg szedni.

A Fekete Herceg és színes udvartartása

Végül a praktikus megfontolások után robbanjanak a színek és az ízek!

Napsárga körte: Perun, Dattelwein vagy Yellow Pearshaped – édesek és bőtermők.

Aranysárga citrom: Citrina – különleges alak friss, gyümölcsös ízzel.

Narancsba hajló óriás: Ananászparadicsom – hatalmas, aromás, lédús, illatos.

Zöld-sárga csíkos: Green Zebra – lágyan savanykás és mutatós színfolt egy salátában.

Málnaszínű: Monterosa – isteni ízű és félárnyékban is jól terem.

Fekete: nagyban a szibériai eredetű Black Prince (Tschernij Prinz), kicsiben a Black Cherry, amely gazdag ízű, bőtermő, füstös színű koktélparadicsom.

Még feketébb: Indigo Rose – kékesfekete bogyójú superfood, kiemelkedően sok antioxidánssal (azzal az antociánnal, ami az áfonya vagy a szeder jótékony hatásáért is felelős).

Vagy legyen minden egyszerre? Ilyen izgalmas fajta például a Dark Galaxy. Míg belseje éretten élénkvörös, külseje kezdetben lilával csíkozott zöld, amely rozsdavörössé változik, felső részén sárgás-fehéres pöttyökkel tarkított sötét árnyalatokkal, nevét is erről kapta.

Ami az ízeket illeti, a cukortartalmat mérő Brix-skála éllovasai között a sárga és piros koktél és datolya fajtákat találjuk, de a fehérek is az édesebbek közé tartoznak. A hosszabban eltartható, kemény termésű fajták jellemzően szegényebbek aromákban. A sötét fajtákat kiegyensúlyozottan édes-savas, gazdagon fűszeres, finoman sós ízviláguk miatt is érdemes kipróbálni.

Sorozatunk első része itt olvasható, következő részében pedig palántaneveldénk fejlesztésére adunk ötleteket.

Öveges Borbála írása