A nyári turista számára Görögország csodáját annak azúrkék tengere és felhőtlen égboltja nyújtja. Az őszi turista megmártózik egyszer-kétszer a tengerben, de felfedező útja a kiesnek tűnő végtelen felé vezet. Bejárni sosem látott utakat, megismerni különös zamatú falvakat.

A Görögországban letelepedni vágyó kalandorokat egészen más vonzza. Ilyen a csend, béke, meleg, mediterrán életérzés, a déli szieszta és a töretlenül fejlődő ország mesebeli hegyvidékének több százéves, renoválandó, de lakható ingatlana. Egy magyar családnál jártunk vendégségben.

Hirdetés

Különös hely ez az ország. A megvásárolt birtok területén, a ház tőszomszédságában áll egy édes kis kápolna. Mivel az előző tulajdonos felajánlotta az ortodox egyháznak és értéke nem volt benne a vételárban, sorsát jogilag mindenképpen rendezni kellett az adás-vétel során. Tulajdonviszonyát egy év múlva döntötte el a földhivatal, így jogos birtokosához, Szent Magdalenához lett bejegyezve. Innentől őt terheli a kápolna és kertjének minden költsége. A megvásárolt lakóingatlan egy villa, mely 1863-ban épült. 

Kanalia

Kanalia egy tradicionális görög hegyi falucska Thesszáliában, 1050 fős lakossággal. Itt a vidéki életérzést nem kell keresni, körbeölel mindenhol, mint egy kellemes, lágy szellő a száraz melegben. Az asszonyok, ahogy idegen arcunkat meglátják, a rájuk jellemző fekete ruhában csodálkozva szaladnak az utcára.

A férfiak a kötelező déli pihenő után, munkába iparkodnak. Mandulaszüret ideje van. Ilyenkor minden mandulaültetvényes, rokon, barát, szomszéd egy emberként mozdul a dolog irányába. Segítenek egymásnak. A mandulán kívül termesztenek itt minden mediterrán földi jót.

Olajfából tengernyi van. A szőlő alkar hosszúságú fürtökben lóg a tőkén és szeptemberre érett zamatával csalogatja embert, darazsat egyaránt. A kertekben gránátalmafa, citromfa, helyenként barackfa érleli mézédesre gyümölcsét. A falu határában gyapotot termesztenek. Fehér pamacsos cserjék látványán pihen meg a szemünk, amerre csak ellátunk.

A helyi közösség lelke, az Atya. Nem szellemi feljebbvaló, nem vallási vezető. Tanító, nevelő, vigyázó. A falu történetét legjobban ismerő, mindenen és mindenkin a szemét rajtatartó, segítő, kedves ember. Érzi mikor hol a helye és mikor hol nincs. Mivel ma úgyis játszós reverendát vett fel, unatkozó, nyelvet nem beszélő, barátok nélküli ovis kisfiú labdarúgópartnere egy félóra focira.

Reggel van. Ilyenkor érkezik platós autójával Agile, a zöldséges. Hangját már messziről hallani. Azon felül, amit venni kíván az ember, még ajándékba ad két-három gyümölcsöt és egy-két zöldséget, csak azért, mert „ezt mindenképpen meg kell kóstolni, most annyira friss”. A közösség összetartó ereje lenyűgöző. Úgy működnek, mint egy nagy, szerető család. Tudják, hogy számíthatnak egymásra, sőt csak egymásra számíthatnak. Együtt túléltek már néhány természeti katasztrófát, autókat utcáról elsöprő árvizet, földrengést, szárazságot, hideget és a hegyekből érkező, cserepeket lebontó, tomboló szelet.

Egy igazi görög falu

Szeretetteljes nép ez a görög. Ha adnak, szívből adnak mindent, amijük van. Ami a kertben és a földeken megterem, abból jut annak, akinek nincs. Természetesen elsősorban azoknak, akiket szívébe zárt a falu. Így került barátaink asztalára egy szatyor zamatos szőlő Geogios Keikas-tól és csöppenhetett a kezembe egy méretes „aranyalma”, egy kedves embertől, kinek gránátalmafája ellenállhatatlanul gazdag termésével vonzott magához a délutáni séta során.

Esteledik. Nyitnak a helyi éttermek. Eljött az ideje a napvégi szórakozásnak, beszélgetésnek. Az asszonyok az egyik tavernában gyülekeznek, a férfiak a másikban. Általában nem keverednek.  Itt a helye a feladatok összegzésének, új tervek szövögetésének, néhanapján az álmodozásnak.  Mindeközben pár utcával lejjebb fiataloktól hangos a méretes focipálya, a falu egyik büszkesége, ahová meccseken kívül edzése is átjárnak a szomszéd városból.

Az itt élő emberek régóta tudják, csak az a közösség tud fennmaradni és a változó idők szelét túlélni, amelyik összetart, óvja az értékeit, befogadja az újonnan érkezőket, megtartja a fiataljait és gondozza ősei emlékét.

Szöveg és képek: Vincze Judit

Még több hazai és külföldi vidéki kalanddal vár UTAZÁS rovatunk.