Egészséges épületek

Biztos jártál már olyan helyen, ahol fejfájdítóan kellemetlen volt a „légkör”, de amint kitetted a lábad az épületből, minden bajod elmúlt. És volt már bizonyos terekben olyan érzésed, hogy szinte megfiatalodsz, feltöltődsz energiával, megnyugszol és megmagyarázhatatlanul jó lesz a közérzeted? Ha igen, érzékeid nem csaltak. Az épületek, helyek valóban olyan sokrétű hatást fejtenek ki az érzékeny emberi szervezetre, amelyek „láthatatlanul” megbetegíthetnek vagy hozzájárulhatnak testi-lelki egészségünk megőrzéséhez.

Az orvosi szakirodalomban ma már külön neve van az épületek által okozott fizikai és lelki betegségtünet-csoportnak, amely jellemzően zárt légterű, nagy, légkondicionált irodákban üti fel a fejét. Az úgynevezett beteg épület szindróma (sick building syndrome) tünetei a fejfájás, szédülés, krónikus fáradtság és csökkent koncentrációképesség, bőrszárazság és -viszketés, nyálkahártya-irritáció, magas vérnyomás, asztmás légzés – de nem kórokozó terjeszti a „járványt”, hanem az épület okozza.

Szintén orvostudományi felfedezéshez járult hozzá 1976-ban az USA-ban mintegy 30 háborús veterán egyidejű halála, amelyet a légiós-találkozóról elnevezett, a légkondicionáló berendezés állott vizében tenyésző legionella baktérium okozott.

” Nem túlzás tehát „betegítő” és „egészséges” épületekről beszélni.„

Az építészetnek is, miként egész civilizációnknak, volt egy olyan, modernnek nevezett korszaka, amelyben racionális, „tudományos” elvek mentén igyekeztek a funkcionális igényeknek megfelelő épületeket tervezni, de csak most, utólag látjuk igazán, mennyire szűken értelmezték ezeket az emberi igényeket. Immár tudatosan is rá kellett ébrednünk (amit egyébként valamennyien érzünk), hogy az emberi jó közérzet és a környezettel való összhang igénye sokkal komplexebb követelményeket támaszt az épületeinkkel, azokkal a terekkel szemben, ahol életünk jelentős részét eltöltjük, mint azt néhány könnyen mérhető adattal ki tudnánk fejezni.

Az emberi szervezet a természet része, és kifinomult érzékenységgel reagál környezete minden rezdülésére – és itt nagyon lényeglátó a nyelvünk, hiszen szinte minden külső hatás rezgés, hullám formájában érkezik –, a napsugárzás teljes spektrumára, a hősugárzásokra, a hanghullámokra, a levegő minőségére, az elektromágneses sugárzásokra és mezőkre, és még sorolhatnánk. Épített környezetünk tervezésekor ezek teljességét figyelembe kell vennünk, hogy jól használható, egészséges, nem pedig „betegítő” terekben tölthessük életünket. Ma az építésbiológia az egészséges épületnek már sok kritériumát veszi számba, amelyek közül itt csak vázlatosan emeljük ki a fontosabbakat – azaz végigzongorázunk az ember öt érzéke közül négyet, és talán rátapinthatunk egy hatodikra is.

A környezetünkben található tárgyak különböző (hideg, meleg, puha, érdes) felületi érzeteivel együtt ez megfelel a tapintás érzékének.

Természetesen befolyásolják közérzetünket a – hallás és látás érzékeire ható – hangok (neszek, zörejek, zajok, dallamok) és a fényhatások is – de nemcsak a hallható, látható tartományokban, hanem azokon túl is, mint például az infrahangok. Valamennyien tapasztaltuk, mennyire kellemetlen és fárasztó állandó zúgásban vagy neonfények vibrálásában dolgozni, míg egy csendes, madárfüttyös, napfényes (de nem a tűző napnak kitett!) helyen öröm a munka és pihentet az ottlét. A természetes fénynek ezen kívül nagyon kedvező – és nélkülözhetetlen – pszichoszomatikus, hormonális hatásai is vannak (nincs tehát min csodálkozni, ha a skandinávok hajlamosabbak a téli depresszióra).

Nehezen kimutatható ugyan, de mérvadó kutatások szerint is befolyásolja egészségünket és közérzetünket az elektroszmognak nevezett jelenségcsoport. A manapság egyre elterjedtebb elektromos berendezések, mobiltelefonok, lakáson belüli vezetékes és vezeték nélküli hálózatok olyan statikus és dinamikus elektromágneses tereket hoznak létre maguk körül, amelyek hatnak az emberi szervezetre, megzavarhatják természetes egyensúlyát, és súlyosabb esetben pszichikai és fizikai betegségeket is okozhatnak. E hatások közül az egyik legfontosabb, hogy gátolják a melatonin nevű hormon képződését, amely a pihentető éjszakai alvás felelőse és az immunrendszer egészségének őre.

Mivel életünk harmadát alvással töltjük, és ez alatt az idő alatt kell kipihennünk magunkat a fennmaradó kétharmadnyi időre is, elsőrendű fontosságú, hogy ha máshol nem is, legalább a hálószobában tartsuk távol magunktól az elektromos „kütyüket”, rádiókat, mobiltelefonokat, vagy tartsuk kikapcsolva azokat. (Vigyázzunk, mert a be nem kapcsolt, de feszültség alatt lévő vezetékszakaszok, kapcsolók, „standby” üzemmódban szunnyadó készülékek is keltenek maguk körül elektromágneses teret!)

Ez utóbbi hatások már az öt érzékünkön túli tartományban jelentkeznek, de léteznek és hatnak az emberi egészségre, és sokan érzik is őket. Ma még nem sokat tudunk róluk, de lehetünk elővigyázatosak. Ha nem bonyolítjuk túl az életünket, és épületeinkben is ragaszkodunk a „hagyományosabb”, jól bevált, természetes anyagokhoz és szerkezetekhez, és nem vesszük körül magunkat mindenáron újabb gépekkel, akkor nem tévedhetünk nagyot. A terasz elé ültetett fa lombja susogásának, a jól megoldott természetes szellőzésnek, a természetes alapanyagú, „lélegző” vakolatfestéknek nincsenek káros hatásai. És annak sem, ha néha kikapcsolunk magunk körül mindent (televíziót, telefont, a külvilág gondjait-bajait), és együtt vagyunk – egymással, önmagunkkal. Legalább otthon, a hálószobában és a gyerekszobában tegyük ezt meg!

Dudics Krisztián írása

Fotó: pexels.com