Izgalmas küldetést választott Mohos Zsófia, aki fotográfusként Nógrád és a Vajdaság hagyományőrző, palóc falvaiban készít portrékat az ott élő, – főként a legidősebb – generációkról. Szeretné átmenteni az elődök hagyományait, gondolkodását a jövőnek. A falu és a szomszéd közösségek befogadták és beengedték őt egy olyan világba, amibe beleszületni már nem lehet. Ahogy ő mondja „egy régi, igazi életbe”. Pillanatokat és sorsokat örökít meg: háborút megjárt férfiakat, viseletben templomba járó asszonyokat és hagyománytisztelő fiatalokat. Vajon eltűnőben vagy előtűnőben van palóc örökségünk?

Fényképezőgépet a harmadik találkozásig nem visz magával

Szerinte a falubeliek megengednék hamarabb is, hogy megörökítse őket, ennek ellenére az első, második találkozásokra sosem fényképezőgéppel érkezik. „Ez az én döntésem, hogy nem felületesen szeretném megközelíteni az embereket, és fontos nekem, hogy megismerjem, mielőtt lefényképezem őket, és az is fontos, hogy utána folytatódjon ez a kapcsolat. Észrevétlenül a történetük része leszek és ők is az én történetem részei.” Zsófi második könyve, Lélekjelenlét – Két palóc falu címmel jelent meg az ösztöndíj zárásaként. A fotókönyvben megjelent csodás portrékat saját novellák, személyes anekdoták kísérik, amik saját falubeliekhez való erős kötődését bizonyítják.

Két palóc falu és egy tiszteletbeli falusi lány

„Kupuszinára az 1750-es évektől érkezett a palóc gyökerű magyar lakosság. Ezen a vidéken a nemzeti sokszínűség az, ami megragadta a figyelmem. Az egyik faluban magyarok laknak, a másikban sokácok, akik horvátul beszélnek, a harmadikban pedig szlovákok. Ezek mind olyan mikroközösségek, amiket nagyon izgalmasnak találok. Rimóc közelebb van, ezért könnyebben be tudtam kapcsolódni a közösség életébe. Négy teljes öltözék rimóci népviseletem van, minden egyes darabról tudom, melyik asszony keze munkája. Van, aki már nincs közöttünk és van tőle gyöngysorom, és amikor azt viselem, egy kicsit velem van, mert a tárgyakon keresztül kapcsolódom azokhoz az asszonyokhoz, akiket nagyon szeretek. Megtanultam tőlük egyedül felöltözni, és befésülni a hajamat. A viselet egyébként nem a külsőségekről szól, mögötte ott van a mélyebb tartalom: az egyéniség, a nőiség megélése, az önkifejezés. Amikor ezek az asszonyok öltözködnek, átszellemülnek. Hiába idősek, bennük él a nő, a tetszeni akarás, hogy szépek szeretnének lenni. Ez lenyűgöző szerintem.” 

Még köztünk élnek

Még van kitől megtanulni, újra belsővé tenni ezt az értékes tudást. Azért, hogy ne kelljen szótárt nyitnunk a pendely, pruszlik, deliny szavak hallatán. Hogy 80-90 évben mi minden elfér, azt gyönyörűen visszaadják Zsófi fotói. Egyszerű és fontos képek nemzedékekről, valóságról, mély ráncokkal nevető asszonyokról. Olyan életről, amelyben a születéstől a halálig mindennek ideje, értelme és becsülete van. Zsófi munkássága ezt az eltűnőben lévő világot segít megtartani, és szerencsére további tervei is vannak. 

„Én azt hiszem, hogy Rimóchoz és Kupuszinához már életre szóló kötődésem van, szeretném folytatni ezt a sorozatot, mert ez igazán akkor lesz értékes, ha hosszú távú lesz, akkor látszódnak majd a változások. Egyébként az elmúlt években Nógrádon belül 8-10 településre elkezdtem járni az idősekhez fotózni. Meg Vajdaságba is. Rimócon most októberben szerveztünk Nógrád megyei népviseletes bált, ahová több mint harminc településről érkeztek. Úgy hirdettük meg, hogy ez az első népviseletes bál, mert szeretném, ha lenne ötvenedik is.”

Szerző : Elekes-Vécsei Nóra

Fotók : Mohos Zsófia, Czukor Zoltán

Várunk szeretettel Mohos Zsófia Lélekjelenlét című könyvbemutatójára 2023. december 3-án a Prónay- kastélyban, Alsópetényben. Bővebb információ és regisztráció az eseményre itt: https://videkielet.hu/lelekjelenlet-konyvbemutato/