„FlowBalaton alkotói portrék” sorozatunkban ezúttal Németh Idával beszélgettünk kiállításairól, inspirációról, zalai és Balaton menti kedvenc helyeiről, és magáról az alkotás folyamatáról.

Hogyan lépett az életedbe a festészet? Gondoltad-e gyermekként, hogy egyszer festőművész lesz belőled?

Hirdetés

Gyermekként is csodáltam azokat az embereket, akik jól festettek, rajzoltak, látványos alkotásokat hoztak létre, de nem gondoltam, hogy én is képes lennék hasonlóra. Abban az időben inkább a rendelkezésre álló mindennapi szerény eszközökkel rajzolgattam a szabadidő eltöltéseként vagy a létrehozás öröméért. Úgy vélem, hogy az életben ösztönösen olyan dolgok, tevékenységek felé fordulunk, amelyekben sikeresnek érezzük magunkat, amiket könnyebben értünk meg, sajátítunk el. Nekem a képzőművészet területe adta meg később ezt az érzést.

Németh Ida portréja a természetben

Talán sokunkban van ilyen késztetés, irányultság, esetenként szenvedély, ami kisebb vagy nagyobb mértékben sodorja valamilyen irányba az embert. Általában ennek a késztetésnek a foka, illetve az energiamennyiség, amit a választott tevékenységbe belefektetünk szabja meg a tehetség mellett, hogy ebből később művészi tevékenység lesz, vagy az életünket pozitívan kiegészítő hobbi. Mindkettőnek megvan a helye és mindkettő fontos. Az előbbi szerintem sorsszerű, és annak a feladatnak a beteljesítésében segít, ami miatt ide születtünk, a második pedig ahhoz járul hozzá, hogy ne bolonduljunk meg az életünk feladatainak súlya alatt. Úgy érzem, nekem sokáig nem volt „küldetéstudatom”, és jó ideig csupán hobbi maradt az alkotás, de valahogy mégis folyamatosan jelen volt az életemben. Használtam alkalmazott tevékenységként, végeztem rajztanárként, tanítottam e területen gyerekeket, megismerkedtem különböző műfajokkal, és alkotókörök tagja is voltam.

Évekig kerámiával foglalkoztam, amikor egy megyei pályázatra három alkotással jelentkeztem: két kerámia fali képpel és egy régi pasztell képpel. Ez utóbbi részesült kiemelt díjazásban, ami arra ösztönzött, hogy festészeti irányban haladjak tovább. Ezek után érkezett meg a szenvedély, a folyamatos tanulás adta magasságok és mélységek megtapasztalása, az állandóan alakuló látásmód, a másfajta “tudatállapot” megélése. Ennek ellenére szívesebben nevezem magam alkotónak, mint művésznek, de már hobbinak sem nevezném a tevékenységem.

Hirdetés

Németh Ida: Balatoni ősz

Mi mindenből inspirálódsz? Volt-e olyan, hogy egy irodalmi vagy zenemű, esetleg más művészi alkotás hatására ecsetet ragadtál?

Leginkább az a környezet ad inspirációt, ahol élek, amit megtapasztalok, illetve maguk az itt élő emberek. Bőven van témalehetőség, hiszen olyan helyen lakom, ahonnan bármerre indulva csodákra lehet lelni: karnyújtásnyira van a Balaton, a Kis-Balaton, a Balaton-felvidék, a Káli-medence, a Keszthelyi-hegység, Hévíz városa, az Őrség, a zalai dombok között meghúzódó falvak, erdők, és még sok mesés hely. Legújabb felfedezésem a göcseji táj és az arra található falvak gyönyörűsége. Nagyon érdekel a táj és az ember egymásra hatása is, és persze maga az ember. Az itt élők is, és rajtuk keresztül az általános “emberi” megragadása. Olyan dolgoké, érzéseké, tapasztalatoké, amelyek közös nevezőre hoznak minket.

Német Ida: Kikötő

Az ritkábban fordul elő velem, hogy egy konkrét művészi alkotás hív munkába. Inkább az élmények, a látvány vagy érzések hatnak rám így, aminek persze részét képezhetik másfajta művészeti elemek, benyomások is. Gyakrabban áll elő az a helyzet, hogy az elkészült munkám és egy vers vagy zenemű között utólag rokonságot érzek. Mondok erre egy példát. A Nőnek lenni címet viselő sorozatom képein különböző korú, lelkiállapotú női figurák a főszereplők. Sokat küzdöttem a címadás problémájával, amikor kiállításra készültem velük. Miközben éreztem, hogy számomra milyen gondolat, érzés húzódik meg egyik-másik kép mögött, a felmerülő címlehetőségek legtöbbjét vagy sematikusnak vagy túlságosan korlátozónak találtam. Ekkor jöttek velem szembe olyan versek, gondolatok, amelyek sokkal jobban lefedik azt az érzésvilágot, amit én társítok a képekhez, miközben tág lehetőséget adnak a verset olvasó nézőnek, hogy a saját olvasatában értelmezze a verssel együtt a képet, a saját történeteit, élmény- és érzéstárát rendelje hozzá. Így aztán cím helyett versek kerültek a képek mellé a kiállításon, amik a visszajelzések alapján meglehetősen mélyre tudtak hatolni így együtt a nézőkben.

Németh Ida: Ködben

Miért szeretsz vidéken élni s eddig hol érezted magad leginkább otthon? Melyek a legkedvesebb helyeid a Balaton mentén?

A vidék iránti szeretetemet megalapozzák a gyermekkori élmények. Egy zalai kis faluba születtem. A múlt században, amikor még több szekér járt, mint autó a nem aszfaltozott úton, természetes volt, hogy állatokat tartunk és azokról gondoskodni kell.  Gyerekcsapatokban nőttünk fel és miénk volt az egész Zala-rét. Amennyi időt csak lehetett kint töltöttünk a természetben. Nem volt probléma, ha csak sötétedéskor értünk haza. Közben észrevétlenül, természetes módon, tapasztalás útján tanultunk meg minden fontosat a természetről, a közösségről, az alkalmazkodásról és problémamegoldásról. A falu oltalma alatt a legteljesebb szabadságot élhettük meg. Ezek mindenképpen meghatározó élmények voltak, amelyek mind a mai napig hatnak rám. Később is Zalában éltem kisebb városban, nagyobb faluban, jelenleg pedig Keszthelyen lakom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az “otthon-érzés” mindenhova elkísért. Keszthelyen kedvenc helyeim közé tartozik a Fenyves allé, ami naplementekor a legszebb, s jólesik ott sétálni. Ugyancsak szívesen járok a Festetics-kastély parkjában, de kedvelem a város csodaszép régi polgári épületeit, amelyek közül egyik-másik a képeimen is visszaköszön. A Balaton mentén sok olyan hely létezik számomra, ahova szívesen megyek, mert rendkívül jó energiát sugároznak: ilyen Szigliget, a vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna a dombtetőn, az egregyi Árpád-kori templom, vagy a Szent György-hegyi forrás, ahonnan pazar kilátás nyílik a tóra.

Németh Ida: Balatoni látkép 

Milyen alkotásaid születtek a közelmúltban? Mivel dolgozol a legszívesebben?

Legutóbbi képeim a zalaszentgyörgyi müvésztelepen készültek. Ilyenkor általában helyi vagy a helyhez köthető témákat dolgozok fel: bejárom a települést, szívom magamba a hangulatát, fotózok, próbálom megismerni az ott élők életmódját, és ezek által inspirálódva születnek az alkotások. Ezenkívül a sümegi Püspöki Palota által kiírt Maulbertsch pályázatra készültem az elmúlt hónapokban, és éppen most kaptam a hírt, hogy a 3. kiemelt díjazott lettem, s néhány képem 2025 tavaszának végéig kiállításra kerül majd a Palotában, Sümegen. Emellett folyamatosan bővül a már említett Nőnek lenni sorozatom is, továbbá Keszthely nevezetes vagy éppen rejtettebb helyeit bemutató képeim sora is. Alkalmanként ugyan festek ecsettel is, de az általam leginkább használt eszköz a pasztellkréta. A változatos alkalmazási lehetőségei és az atmoszférateremtő hatása miatt kedvelem. Ez az az eszköz, amivel a legjobban tudom úgy megmutatni a világot, ahogyan én látom.

Jelenleg hol találkozhat a nagyközönség a képeiddel? Merrefelé volt a közelmúltban kiállításod?

 A nyár folyamán a Göcseji Dombérozó rendezvénysorozat keretén belül Dobronhegyen volt kiállításom, aminek egy majdnem 200 éves boronapince adott helyet. A felújított, de hagyományos építészeti elemeit őrző épületbe Göcsejt, Zalát, az itt élő embereket és életmódjukat, múltat és jelent megidéző képeket vittem. Ezt követően Zánkán a Zánkapu Galériában a Balatonhoz kötődő alkotásaimból született egy tárlat augusztus folyamán, aminek egy része még most is megtekinthető. Szeptember közepén egy becsvölgyei, egyházi szervezésű rendezvényt egészítenek majd ki női témájú képeim, 2025 tavaszára pedig Nagykanizsára kaptam kiállítási felkérést.

Németh Ida: Várakozók

Mire vagy a legbüszkébb festőművészként?

Az alkotási folyamat számomra örömforrás. A flow érzésen kívül az is nagy öröm, amikor olyan eredmény születik, amit elképzeltem, vagy (nagyon ritka pillanatokban történik, és ilyenkor nem is tudom tetten érni a folyamatot) jobb lesz, mint amit képzeltem. Büszke mégis akkor vagyok, amikor azt látom, hogy hatást gyakorol egy-egy képem arra aki nézi: eszébe jutnak róla saját emlékei, történetei, érzéseket csal ki belőle.

Az interjút és a profilképeket készítette: Koltai Viktória.

Ha kíváncsi vagy arra, kik a résztvevői a Balaton menti összművészeti projektnek, milyen területeken alkotnak, és hol találkozhatsz velük személyesen, olvasd el korábbi cikkünket a FlowBalatonról.

Nyitókép: Koltai Viktória fotója Németh Idáról

Ha még több érdekes életutat megismernél, látogass el  Portré rovatunkba!

Iratkozz fel ingyenes elektronikus hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj legfrissebb tartalmainkról! FELIRATKOZOM