Posztmodern csicsóka

Nagymamám anélkül halt meg, hogy tudta volna: az a növény, mely ellen oly bőszen hadakozik minden kérésem, könyörgésem ellenére – az a csicsóka. Vice versája ennek, hogy az a növény, melyet oly bőszen védek, amelyikért könyörgök az ő minden kapálási, irtási akciója ellenére – az a csicsóka. Furcsa, hogy évtizedek teltek el egy olyan harcban, melynek még az ellenfelét sem ismertük igazán.
Eközben a csicsóka élt és virult az udvarban, mint Marci Hevesen. Kedvelte az üde, nyirkos talajt, a nagymama időnként kikapálta, így – valami kompromisszumféleképpen – egy idő után hátrakerült a kacsaúsztató partjára. Helyes, kis stramm medence volt ez, eredetileg az írónak készült még gyerekkorában, medence lett volna, vízinövényekkel – de, aztán félresiklott a terv. Mint mindig.

Közben változtak az idők, – tudom, Kriszta esküvőjével kezdődött, aki minden sírás-rívás ellenére sem volt hajlandó lebeszélni magát arról, hogy ne a határban szedett napraforgócsokorral vonuljon be, s előtte ne végezzen menyasszonyi ruhában ejtőernyős ugrást, hogy még az Észak is teljes oldalterjedelemben számolhasson be róla – s a napraforgó divatba jött. Már lehetett kapni virágosnál, a szerencsésebbje a határból lopta a többiektől – de, megkerülhetetlen tényezővé vált. Napsárga volt, szép virágú, s augusztus végéig elvirágzott.
Azonban szeptemberben már hiány mutatkozott a virágból, s ekkor a poszt írójának figyelme a hátsó udvarban virító hatalmas bokrok felé fordult, amelyek gyönyörű virágokat hoztak, pont ilyeneket, mint ez itt.

Csakhogy. Sok évvel később a cikk szerzője megpillantotta a TV-ben ezt a virágot, melyet egy, általa csak a népmesékből ismert néven emlegettek a riportalanyok, annak gyógyhatásait magasztalva. S ekkor megvilágosodott a szerző! Összeállt neki a kép, hogy a Nagy Harc növénye, a „boldogan éltek, amíg csicsókát ehettek” – típusú mesék haszonnövénye, s a reformtáplálkozás hívei által isteni csodaként emlegetett, mindig is ott virult a kertjükben! S egyből el is szomorodott, hogy ezt a nagyija már nem élhette meg.

S ekkor tudta meg azt is, hogy Szigetmonostor határában lehet apróparcellás termőföldet bérelni, amelyre nagyon kíváncsi, s eljátszik magában a gondolattal, mi lenne, ha hétvégenként gazdálkodásba fogna?
A cikk az „Írd Te a Vidéki Életet” cikkíró pályázatra készült, szerzője Lippai Ildikó: „Tanár vagyok, egy budapesti gimnáziumban tanítok, huszonnégy éves koromig éltem vidéken, a történet alapja életrajzi. Férjem van, kutyám és macskám, és semmi sem áll távol tőlem, ami emberi. „
Neked ajánljuk

Görbeország – egy régi, igazi élet, amibe beleszületni már nem lehet
Izgalmas küldetést választott Mohos Zsófia, aki fotográfusként...

Egészségünk őre a napraforgóméz – kampány indult a népszerűsítésére
A napraforgó ezer titka, avagy elhúzták a mézesmadzagot -a napokban...

Falra fel! – avagy mi fán terem a design falak festése?
A Design Fal Szeged két vidám, kreatív barátnő, Márti és Réka...

A magyar fűszerpaprika, Frida Kahlo és a buja angolkertek ihlették a legújabb Annie Sloan krétafesték kollekciót
Hungarikumunk, a fűszerpaprika inspirálta az Annie Sloan...

Narancsos sárgarépa krémleves
A sárgarépa krémleves viszonylag új lakója a receptes könyvemnek, de...

Nagykorú lett hazánk piacvezető, friss csírákat termesztő vállalkozása – 18 éves a BioCsiri márka
Évente 20 tonna magból nőnek a bio csírák az Ökovital Kft. sződi...