Vidéki hangulatban

Egy vidéki ház legfőbb jellemzője a kényelem, a természetesség és praktikum. Akár pici nyaralóról, akár impozáns kúriáról beszélünk, a terek, a bútorok a nyugodt, harmonikus életet szolgálják – ezért olyan pihentető egy vidéki hangulatú szoba látványa a nagyvárosi nyüzsgésben megfáradt léleknek. Sőt, az alábbi praktikákkal ezt a stílust akár egy városi lakásba is belecsempészhetjük.

Jöhet minden, ami természetes: fa, kő, nád, fonott vessző, lenvászon, kézi szőttes. Ha szerencsések vagyunk, és látható a mennyezet gerendázata, tilos elrejteni, inkább emeljük ki egy sötétebb melegbarna árnyalattal. A padlón hűvös kőburkolat legyen, vagy válasszuk a melegebb hajópadlót. Végre előkerülhetnek a régi kézi szövésű, csomózott szőnyegek. Tarkát azonban csak akkor terítsünk le, ha a bútorok és drapériák színe, mintázata visszafogott, különben meghitt hangulat helyett kaotikus hatást érünk el.

A falak lehetnek vakoltak vagy fával burkoltak, de színük legyen világos, hogy egy borúsabb nap se szeghesse jókedvünket. Nem kell a hófehérhez ragaszkodni, használhatunk halvány krémszínt vagy egy hűvösebb kékes árnyalatú fehéret. A bútorok legyenek a legkényelmesebbek, keressünk öblös foteleket, régi faragott lábú faasztalt, nagyobb szekrényeket, no és ne feledkezzünk meg egy lábas kádról sem a fürdőszobába. A fa- és nádbútorok megtarthatják kezeletlen, rusztikus felületüket és színüket. Ha túlságosan megkoptak, egy átfestéssel felfrissíthetjük őket – a lényeg a natúr színvilág: természetesen itt is a halvány pasztellszínek, a meleg barnák dominálnak. Kisebb szobákban világos színekkel növelhetjük a teret, ám nagyobb helyiségekbe nyugodt szívvel tehetünk sötétebb bútorokat is. A kárpitokkal azonban csak óvatosan! Bár itt is szinte kötelező egy kis eklektika, könnyű átesni a ló túloldalára. Ha valaki biztosra szeretne menni, válasszon ki két színt: az egyik legyen a fallal megegyező natúr árnyalat, a másik egy halvány (pl. búzavirág) kék vagy egy világos terrakotta. Olyan kárpitokat, drapériákat, párnákat keressünk, amin vagy csak az egyik vagy a két szín együtt jelenik meg: lehet apró virágos, nagyobb mintás, csíkos, kockás – a színeknek köszönhetően biztosan kellemes lesz az összhang.

Végre a notórius gyűjtögetőknek sem kell az évek alatt felhalmozott kincseket a pincében rejtegetni – ebben a stílusban szinte kötelező egy kis zsúfoltság. Minden előkerülhet, amin nyomot hagyott az idő vasfoga. Ráadásul a vidéki hangulatú belsőben kiemelt szerepet kaphat rengeteg ötletes tároló is, így nem kell félni, hogy költői összevisszaság helyett lomtárban kell élnünk. Az összes kis szöglet beépíthető polcokkal, a tárolásra régi ládákat és fonott kosarakat is használhatunk. Ne feledkezzünk meg egy-két „kötelező” szögre akasztott szárított tavaszi virágcsokorról és a konyha falán lógó bádogedények beszerzéséről sem!

A vidéki hangulat megteremtésekor tehát sokféle anyag, minta, bútor, kiegészítő megjelenhet. Nincsenek szigorú határok, a hangsúly a praktikumra és a természetességre kerül. Válogassuk körültekintően az egyes darabokat, de felesleges túlzott tökéletességre törekedni – ennek a stílusnak pont ez a kényelmesség adja a varázsát.

Fotó: pexels.com

Lévai Magdolna írása