A 90 gyümölcsfás urbán parasztok esete a tövis nélküli rózsalugassal

Mai cikkünk alanya egy klasszikus zártkerti gyümölcsös is lehetne egy kis nyaralóval Zamárdi külterületén a maga 90 gyümölcsfájával, de ne ezért olvassátok el ezt az írást!

Házigazdánk Judit és Attila, akik magukat viccesen, urbán parasztoknak hívják, Zamárdi eldugott, kevesek által ismert bájos részén talált rá kilenc évvel ezelőtt a Balaton északi oldalára elbűvölő panorámával rendelkező gyümölcsösre és a rajta álló befejezetlen házikóra.

Hirdetés

Annyira beleszerettek a lehetőségbe, hogy már egy majdnem kész ingatlant vásárolhatnak, azonban a befejezés rájuk vár, amibe minden egyedi ötletüket beleszőhetik és teljesen saját ízlésükre alakíthatják, hogy szinte gondolkodás nélkül megállapodtak az idős tulajdonosokkal. Judit szerint ez egy olyan ékszerdoboz volt, amibe az ékszereket már ők rakhatták bele.

Az asztalos mesterség találkozása a festőművészettel egy teraszban

A ház lelke kétségkívül a terasz lett, melyről a napfelkelte és a naplemente is rabulejtő, napközben pedig árnyas menedék a nyári tikkasztó hőségben. Nehéz szavakkal leírni a terasz ékét, a faragott korlátot, mennyezetet és a különleges mintázatú faoszlopokat, melyet a háziasszony régi barátja, festőtársa, Gyöngyösi Zoltán asztalos-festőművész alkotott.

Mindkét mesterség markánsan megjelenik a kivételes harmóniát árasztó alkotásban, melyhez Judit hozta a magazinokból és filmekből gyűjtött ötleteit, Zoltán pedig megfogható valósággá formálta azokat. Igazi különlegességnek számít az oszlopok díszítése, mely egy nyomtatásos technológia segítségével készült.

A teraszhoz álmodott kert

Nehéz egy virágimádóból kihúzni ezt a választ, de Judit azért mégis elárulta, hogy ő bizony a rózsák rabja, emellett nagy kedvence a lime hortenzia, tavasszal pedig a kicsi és szerény virágok dobogtatják meg leginkább a szívét, a hagymások, az árvácskák és a gyöngyvirág.

A teraszra futtatott tövis nélküli rózsa egy siófoki kertészetben mosolygott rá Juditra, mire ő azt gondolta: „Nem tudom, te ki vagy, de magammal viszlek, hogy megismerjük egymást.” Még a szomszéd kertésze is csodájára jár a kivételes szépségű rózsalugasnak, melynél nagyobb bókot el sem tudna képzelni a ház asszonya.

A virágözönnek azonban nem csak titka, de ára is van. A titok az agyagos talaj, mely az építkezés miatt különösen jellemző a ház környékére és ezt Judit tapasztalata szerint igen kedveli ez a fajta futórózsa. Az ár pedig, nos, a rózsatápok, melyet minden évben kétszer kap meg a lugas, először február-márciusban, másodszor pedig július-augusztusban.

Gombhoz a kabátot, rózsához a házat – avagy beszéljünk a színekről!

Nos, a színek, azok szinte mindannyiunk életében nagyon fontos szerepet töltenek be, fokozottan így van ez egy festőművész esetében. Judit, aki hobbi szinten kezdett el festeni, aztán rövidesen azon kapta magát, hogy Svájcban nyílik kiállítása, nagy hangsúlyt fektetett a színek összehangolására a nyaralóban is.

Belülről fakadóan a visszafogott, finom színek világában érzi magát otthonosan. Így történt, hogy kedvenc rózsájáról szakasztott virággal ment házszínt választani, ami komolyan felderítette a festékboltban dolgozó férfiakat. A falszín végül rózsaszín lett, a zsalugáterek pedig a hozzá tökéletesen passzoló galambszürkék.

 A kiegészítőkben is komoly szerepet kapott a színelmélet, a színek tudatos használata. A muskátlik és a türkiz kaspók olyanok, mint egy festmény önmaga, mint amikor a palettán kikeverjük a színeket és felkerülnek a vászonra. Judit kedvenc színe a türkiz megjelenik a kerti bútorokban, a székpárnákon is. A terasz és a ház körül évelő virágok gondoskodnak arról, hogy mindig virágozzék a kert, reggel pedig ha kinyitják a szürke ablaktáblákat a rózsák bódító illata ébreszti a háziakat.

Ahogy a virágos kerttől haladunk a termő gyümölcsös felé, egyre több helyen jelennek meg a gyermekkori barátnő nagymamájának, Bözsi néninek a kiskörei padlásáról mentett  kék és piros zsíros bödön „virágtartók”, fazekak, vajdlingok, melyekben tavasszal a hagymás virágok, nyáron pedig muskátlik pompáznak.