A Bergamott rejtély, avagy olvasmány a természet véletlenjéről

A minap egy kézműves vásárban megakadt a szemem egy oliva-bergamott szappanon. Gondolkodóba estem, milyen növény lehet az a bergamott, mert még sosem hallottam róla. Magamban a gyógynövényre adtam le a szavazatomat. Kíváncsiságból vásároltam belőle egyet, majd elterveztem, hogy hazaérve nekiesek az internetnek, hogy kiderítsem a rejtélyt. Lopott szabad perceimet azonban előbb szentelem egy könyvnek, mint a világhálón szörfözésnek, így hát kezembe vettem Mathew Fort Ennivaló Itália című könyvét, melyet nemrég kaptam egyik kedves barátomtól. Legnagyobb meglepetésemre a második oldalon máris a bergamottról esett szó. Mohón falni kezdtem a sorokat…

„-Ajánlanék egy pohárka bergaminót is, signore! – mondta a pincér.

–Bergamino?

Hirdetés

– Bergamottóból készített liquore.

Tudatlan módon mindaddig azt hittem, hogy a bergamottolaj, ami ezernyi parfüm, eau de toilette és aftershave alapanyaga, az illatos, enyhén gyógyhatású liquoréről nem is beszélve, egy virágból származik. És valóban, a la zagara, a virág illata átitatta a Melito di Porto Salvóban dudáló szellőt, itt, Olaszország legdélebbi partjának e legdélebbi pontján. De a nagy, kerek, citromsárga gyümölcs képezte a vidék iparának alapját, és a consorzio del bergamotto székhelye a közeli Reggio di Calabriában volt található, a termelők szigorúan ellenőrzött csapatával együtt.

A legelőkelőbbnek közülük Signor Enzo Familiare bizonyult, akivel aznap később személyesen is találkoztam. Alacsony, jóképű, becslésem szerint hetven körüli férfi volt, idősödő koboldra emlékeztető élénk temperamentummal. Makulátlanul ápolt fasorában sétálgattunk, amely a főúttól védve, pont Melito mellett húzódott. MIközben fontoskodva járkált a fái között, meg-megsimogatva a törzsüket és megérintve leveleiket, végig olyan gondoskodó szeretettel beszélt róluk, mint egy kedves nagybácsi. Csak úgy dőlt belőle a szó. Néztem a száját. Figyeltem a hangját. Talán a negyedét érthettem meg annak, amit mesélt.

– A bergamott elnevezés valószínűleg egy török szóból, a begamudiból ered, ami azt jelenti, hogy az Úr körtéje – mondta Signor Famailiare. – Az aratásnak éppen most lett vége. Általában novembertől márciusig szüretelünk. Közép-Amerikában is terem ez a fa, de ott nem olyan termékeny és illatos a gyümölcs héja, mint azé, ami itt terem, egy keskeny, száz kilométer hosszú sávon Villa San Giovanni és Gioiosa Ionica között, valamint a tenger és Asprmonte lankái között, pár kilométerre a parttól. – A bergamottról elmondta, hogy „un incidente felice della natura”.

A természet boldog véletlene – igazán találóan jellemezte ezt a citrusok családjának rendellenes, különc tagját, amely spontán genetikai változások eredményeként született. Senki nem tudja pontosan, hogyan is keletkezett az első bergamott, bár hallottam egy történetet, miszerint a 18. században a nápolyi érsek kertjében nőtt egy fa, amelynek gyümölcse mintha citrom és a grépfrút keveréke lett volna. Nápolyban jó sok csodálatos legenda kering, de ha igaz a bergamott hirtelen felbukkanásának története, akkor talán ez egyike a legmaradandóbbaknak.

A genetikai csodabogár kiválóságát kevéssel a felbukkanása után felismerték, és a 18. század folyamán jelentős ipar alakult a kiaknázására. Abban az időben fáradalmas munkával, kézzel préselték ki az olajat: a gyümölcs héját bebarázdálták, és így nyomták össze, hogy a levét kifacsarják egy szivacsra, amely egy vödörbe állított bot tetejére volt erősítve. Ezután az olaj apránként átcsöpögött a szivacsból a vödörbe – az eljárás megnyugtatóan meditatív hangulatú lehetett. Természetesen ez már mind a múlté, és ma a kifacsarást egy sokkal gyorsabb, megbízhatóbb, ám de kevésbé romantikus géppel végzik, és a consorzio felelős a minőség-ellenőrzését. Kétszáz kiló gyümölcsből egy kiló eszencia lesz.

Még Signor Familiare is kénytelen volt beismerni, hogy a bergamott gasztronómiai felhasználásának lehetőségei igen korlátozottak, bár már bejutott az élelmiszerláncba bergamino és a bergamotto formájában, majd rajtuk keresztül a fagylaltban és sörbetben is megjelent. (…)

– Az én összes terményem azonban – fejezte be vendéglátóm büszkén – Manchesterbe megy, a Body Shop cégnek – és eközben egy fényképet dugott az orrom elé, amely Anita Roddickot, a Body Shop alapítóját ábrázolta az ő fái között. Melitóból Manchesterbe – nehezen tudtam a két helyet összehozni a képzeletemben, de aztán rádöbbentem, hogy a kereskedelemnek éppen ilyen a természete, összeköt valószínűtlenül eltérő embereket és helyeket egymással.”

Így aztán rövidre sikerült kutatásom nem várt eredményt hozott. Ugyanis a bergamott köszönőviszonyban sincs a gyógynövényekkel, hanem a citrusfélék családjába tartozik. Története, bár nem ér fel egy Agatha Christie regénnyel, számomra mégis izgalmas felfedezés volt.