A mező nyáron

Életünk , Utazás

Mert kétféle nyár van. Van nyara a városnak és van a vidéknek. Mindkettő forró és zajos, csak másképpen. Színes szárnyú lepkék libbenek előttem, fürge fogócskában egymással kóstolgatják a zamatos nektárt. Ők vezetnek ma utamon, én pedig utánuk slattyogok.

Nyári mező kaszálás után

Látványra is megkapó, furcsán vicces rétre érek. Nagyot nézek, milyen érdekes, ahogy a kasza a rét fűhaján stílfésűvel meghúzott fazont vágott. Csendesen somolygok magamban, no veled is jól elbántak. Ahol még érintetlen a terület, mézszín szőnyegén a földnek vágok át az erdő felé.

Hirdetés
Nyári mező

Lépteim nyomán kakukkfű aroma szabadul ki levelei fogságából, csak ez a pillanatnyi érintés kellett, hogy zárt szelencéjéből kiszabaduljon. Illóolaja okán kordul egyet a gyomrom, olasz pizza jut róla eszembe. Tovább haladva fehér cickafark verődött csoportba társaival, jól elvannak a kék lenvirág szomszédságában.

Nyári mező - cickafark

Elérem a lekaszált területet. Az imént még vidáman gázoltam a harsány fűben, ami élettel telve ölelte körbe a bokám. Előttem szabályos rendbe vágva fekszenek halott társai. Nem fű már, széna. Fejem eljátszik a kérdéssel, mikortól hívom a lekaszált füvet szénának?! Azonnal, ha megszáradt vagy ha összegyűjtötték, ha bebálázták vagy ha felszolgálták eleségként?

Nyári mező - lenvirág

Még saját válaszom sem várom meg, mert pajkos nyúl barna fülei vonják magukra figyelmem. Lassan óvatoskodik és mozdulatlanná dermedve forgatja hatalmas radarjait. Jót mulatok rajta, miként játssza meg magát nekem. Azt hiszi, ha nem mozog, nem látom. Még azt is látom, pisze kis orra hogy táncol izgatottan. Szimatol vadul, vajon ártanék-e neki, kell-e már futnia vagy szentelhet még néhány percet kíváncsiságának. Ahogy mozdulataim éber figyelmét elérik, tova szökkenget, kicsit mintha magában vihogna, ő itthon van.

Nyári mező vidéki élet

Gondolok egyet és befekszem a sárgán illatozó okkerszín világba. Két kezemmel magamra húzom a fűszálakkal kevert tarka virágtenger tenyérnyi paplanát. Beleolvadok a növények életébe, arcomat száruk simogatja. S most közelről hallom meg a rét zenekarát. A rovar kórus nyáresti koncertjére váltottam VIP jegyet. Kiváló nagymester, mediterrán szerepléseiről méltán híres vonós a kabóca. Most se hoz szégyent önmagára, messziről is jól hallhatóan tölti be a teret. A kis tücsök is ügyesen húzza, a mai teljesítménye példaértékű.

Nyári mezei virágok

Enyhe csípés a karomon, gondolom hangyára feküdtem, de nem, katica szállt rám és édesen vagy éhesen kóstolgat. Belém harap, de láthatóan nem erre számított mikor a vacsora menüt tervezte, mert csalódottan továbbáll. Lassan, de figyelmesen köszönök el a talpam alatti világtól. 

Tovább indulok, hogy a nyár e csodás kis világát magam mögött hagyjam. Felállok, újra magas vagyok és felülről nézek mindent, de a szemem előtt ott hajladozik a huncut, üde szélben minden apró virágbólintás, fűszáltáncolás és hangos kis muzsikaszó.

Nyár van. A réten.

Szöveg és fotók: Vincze Judit

CSATLAKOZZ INSTAGRAM és FACEBOOK oldalunkhoz is!

Neked ajánljuk

Legújabb cikkeink

Kövess minket

A legújabb tartalmak várnak Rád!

jeles napok

Advent a kastélyban

Advent a kastélyban

Miként lehetne stílusosabb módon köszönteni az idei adventet, mint egy zenés, gyertyagyújtós, koccintós vacsoraesttel, mely több jótékony ügyet is szolgál. S, ha mindez egy otthonos vidéki kastély báltermében, jó társaságban történik, akkor az alkalom igazán emlékezetes marad. Beszámolónk MSVK-tagunk, a bölcskei Szent András Kastély ünnepi jótékonysági eseményéről.

Legolvasottabb

{"speed":"","height":"400","pause":"30000"}

Szerintünk

Hírlevél

Iratkozz fel a FRISSEN VIDÉKRŐL hírlevelünkre, hogy ne maradj le újdonságainkról!