„FlowBalaton alkotói portrék” sorozatunkban ezúttal Péter Beatrix festőművészt mutatjuk be.

Keszthely egyik nyugodt kis utcájában, nem messze a város központjától van egy cseppnyi galéria, melynek falain csodásan megférnek egymás mellett a francia kávéházi hangulatot árasztó képek, a felhők táncát megörökítő olajfestmények, a miniatűrök, a vásznakon megelevenedő filigrán, néha kissé misztikus nőalakok, csakúgy, mint a Balaton hullámai. A Gagarin Galériában járunk Péter Beatrix festőművésznél, aki egy nyáriasan meleg áprilisi napon vezet minket körbe, hogy közelebbről is megismerhessük sokszínű alkotói világát.

Hirdetés

Clint Eastwood és az éjszakai festés

Beatrix számára már az óvodában sem volt kérdés, hogy mivel töltse az időt, ha éppen szabadfoglalkozás volt. Nyomban ceruzát ragadt és rajzolni kezdett, s a grafit hosszú éveken át a kezében maradt és szorgalmasan sercegett a papíron. Eleinte a tévében látott mesefigurák alakjai születtek újjá rajz formájában kezei nyomán, majd hetedikes korában egy izgalmas iskolai feladat hozott számára felismerést. Minden diák kapott az osztályban egy félbetépett újságpapírt, amin egy ismert ember képe volt látható. Azaz csupán a portré fele, hiszen a diákoknak kellett a másik felét megrajzolniuk, kinek-kinek a saját karakterét. Beatrix lapján Clint Eastwood arcképe szerepelt, melynek hiányzó felét könnyedén vetette papírra. Amikor körbenézve azt látta, hogy az osztálytársai közül többeknek ez a feladat igencsak nehezen ment, akkor döbbent rá arra, hogy ha ez számára ennyire egyszerű, akkor lehet, hogy ez jelent valamit. Azóta is jó emlékként őrzi ezt a rajzot és az egykori érzést, mely elkezdte álmai felé terelni.

Tizenhárom éves volt, amikor a hónapokig féltve őrzött, karácsonyi ajándékként kapott olajfesték-készletét egy éjjelen, míg az egész család aludt, mégiscsak kinyitotta és megfestette vele első olajfestményét, amely egy templomot ábrázolt. Onnantól kezdve Beatrix számára egyértelművé vált, hogy a festészet az élete szerves része lesz. Valahányszor leül a vászon elé, beszippantja az alkotás, amit csak nehezen tud abbahagyni. Leginkább az esti órákban vagy egészen korán, hajnalban fest, amikor már elcsendesedett vagy még fel sem ébredt körülötte a világ, s így ki tud zárni minden külső tényezőt.

Napfelkelték egy vonat ablakából

Bár a hűvösebb hónapokban Beatrix kifejezetten szeret bekuckózni, hogy minél többet festhessen, de kísérletező kedvének köszönhetően már egy ideje érik benne, hogy nyisson a ‘plein air’, azaz a szabadban való festés irányába is. “Középiskolás koromban a mindennapos ingázásnak köszönhetően annyi szép napfelkeltét láttam, hogy a színek azóta is megvannak a fejemben” – emlékszik vissza a festőnő. Tervei közt szerepel az is, hogy legalább egy napfelkeltét vagy napnyugtát megörökítsen a vásznon kint, a természetben.

A vidéki, kisvárosi élet mindehhez tökéletes háttérként szolgál, hiszen nincs nagy nyüzsgés, hallani lehet a madarak csicsergését, a kertbe kiülve vagy éppen a Balaton partján lehet élvezni a víz megnyugtató jelenlétét, teljesen át lehet szellemülni és jobban meg lehet látni a természet szépségeit – vallja Beatrix. Nem csupán szülővárosát, Keszthelyt szereti, de kedvenc helyei közé tartozik a tó mentén Balatongyörök is, az ottani stég, a csónakbeálló, a gyönyörű látkép a Badacsonyra és Szigligetre, ami abból a szögből egészen páratlan, s vetekszik a Déli partról kínálkozó panorámával.

Kint és bent világa a vásznon

Péter Beatrix balatoni témájú festményei közül néhánnyal egyébként éppen nemrégiben, március folyamán Tihanyban találkozhatott a nagyközönség a FlowBalaton alkotói háló festőművészeinek közös, rendhagyó digitális tárlatán. A 36 képet felvonultató kiállítás a Tóra néző címet viselte, s a Balaton ezerarcú voltát kívánta bemutatni a nagyközönség számára mesés kulisszák között az Apátság lábánál.

A festőnőt azonban nem csak a sokunk által kedvelt tó inspirálja. Képein gyakran ábrázol ódon épületeket, kastélyokat vagy éppen nádtetős parasztházakat, de jellegzetesek filigrán nőalakjai is, akik a legkülönfélébb enteriőrökben kelnek életre a vásznon. Kecses lényük, apró vonásaik, ruháik anyagának szinte kézzel tapintható hullámzása pillanatok alatt közel hozza őket a nézőhöz. Sajátos női karaktereinek különbejáratú univerzumán túl Beatrix szereti a fény-árny játékokat, Munkácsy és Szinyei Merse világát, a miniatűröket, és a természetábrázolást egyaránt. Fontos számára, hogy képei hűen idézzék az élet jó és rossz aspektusait is, s hogy festményei ne csak egy képet jelentsenek majd a falon, hanem hassanak mindazokra, akik éppen megállnak előtte és szemlélőjévé válnak.

Péter Beatrix alkotásait a festőnő galériájában előzetes bejelentkezés alapján vagy a keszthely Fő teréhez közel eső könyvesboltban tekinthetik meg állandó jelleggel az érdeklődők.

Szöveg, fotók: Koltai Viktória

Nyitófotó: Péter  Beatrix 

Ha kíváncsi vagy arra, kik a résztvevői a Balaton menti összművészeti projektnek, milyen területeken alkotnak, és hol találkozhatsz velük személyesen, olvasd el korábbi cikkünket a FlowBalatonról.

Ne maradj le folyamtosan frissülő tartalminkról! Iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre! FELIRATKOZOM!