Nyáron tűzként táncol a napsugár a toszkánai vidéken

Toszkána a tartomány, melynek lakói tüneményes kis településeken, szűk utcácskákban, kőházakban, zsalugáterek árnyéka mögé bújva élnek. A nők dús hajkoronájukat kendő alá parancsolják, szemüket divatos napszemüveg mögé rejtik, mikor nyitott tetejű autóikban útnak indulnak. Szívdöglesztő pasik tűzpiros sportautókkal repülnek a szerpentineken és a szerelmesek egymásba kapaszkodva robognak Vespaikon.

Foto: pixabay

Hirdetés

Az olasz kávé illata, a bor zamata, az ég kékje, a nap melege

Toszkána zöldbe vesző mindenségét pásztázva, alkalomszerűen, mégis takaros rendbe sorakozva akad meg a szemünk a ciprusokkal ölelt casa-kon. Míg lustán szemlélődünk a napfénytől ragyogó tájon, édes kis cabrio fokozza a hangulatot és biztosítja az érzést: a Dolce Vita hazájában járunk.

Melyikünk az, aki filmbéli élményei, jó könyvek csodásan leíró részei után, ne vágyakozna valóságban is átélni ugyanazt az érzést. Nos, itt következik egy valós hely, mely bár elérhetetlennek tűnik, mégis kifizethető. Egyszeri alkalmakra és ritkán az életben ez igaz, de mivel álomszerűen különleges, nem is a mindennapokra való, esküvőkre, születésnapokra, évfordulókra tökéletes.

Fotó: Vincze Judit

Toszkána csiszolatlan gyöngye a Villa Coletto

A google maps könnyebben találja meg, mint az utazó. Ha épp odatart és kutatja, akkor sem egyszerű. Tán azért, mert mikor a helyét keresték sem ez volt a szempont. Ámulatba ejtő tájon, a hegy tetején, napraforgószirom sárgán, terrakottaszín cserepeivel, lenyűgöző méltósággal uralkodik és ékkőként tündököl ez a 850 éves álomház. Egészen egyszerűen elegáns. Meg kell dolgozni érte. Járműnek, sofőrnek, gyomornak egyaránt. Hajtűkanyaros szerpentinen kapaszkodva, koncentrálva érhető el, nem adja könnyen magát. Azonban megérkezéskor mosolyra húzódik a száj, kacag a szem, megcsillan benne az élet ezerarcú öröme, már most tudni – mindez megérte.

Fotó: a Villa Coletto közösségi oldaláról

Hangulatos hatalmas vaskapu félig nyitva várakozik látogatójára, ki óvatos léptekkel halkan neszezve jut át egy képzeletbeli világba. Az első pár méter a hitetlenkedésé, biztos ez? Jó helyen vagyunk? Miénk ez az idill? Nem tévedtünk el? Sehol egy élő lélek. A kertet szegélyező kőszobrok mentén, félénken jutunk a romantikus kert belsejébe, közben elhaladunk egy titkos kis pad és őt ölelő lugasa mellett, majd egyszer csak zöld függönyét széttárja a sövény és láttatni engedi rejtett ékszerét.

Fotó: Vincze Judit

Panoráma a hegyre, mely ajkával kívánja érinteni a Napot

A ház mesés. Filmbéli. Nem evilági. Inkább adja régi korok romantikáját, mint a modern idők luxusát. Talán mert idős asszony már, századokat élt át, nem teregeti báját mindenki elé. Aki igazán értékeli a patinát, a múlt kendőzetlen szépségét, annak bemutatkozik. Magába enged és befogad, ad az illatából, odaadja a történetét. Mesélni kezd. Beszél a terasza, kőpárkánya, a ráfuttatott rózsája. A szobái és a terei. Olvashatsz jeleiből, híres emberekről, kik megszálltak itt és menyasszonyokról, akik sírva örülhettek ugyanitt. Ha ezután érkezel, egy kicsit rólam és a barátaimról, mert mostantól őrzi a mi auránk lenyomatát is. Benyomást kaphatsz szülinapokról, esküvőkről, mosolyokról és könnyekről.

A ház önmagában csak néhány fal, téglából. Élettel mi töltjük meg és a történetét is mi írjuk bele.

Fotó: Vincze Judit

Ha Toszkánában jártok, ezt az élményt ne hagyjátok ki!

A cikk szerzője és a képek tulajdonosa: Vincze Judit