Elkezdődött a nagyhét, a húsvétot megelőző negyven napos böjti időszak utolsó hete. Akár vallásos valaki, akár nem, ilyenkor mindenkiben felébred a vágy a szürke és hideg tél után a testi-lelki megújulásra. Húsvétra készülve sokan elgondolkodunk életről, halálról, feltámadásról. Ehhez a tavaszi rendeződéshez nagyon alkalmas helyszíneket találhatunk a Balaton partján és Balaton-felvidéken. A még mindig virágpompában lévő, varázslatos helyeket bejárva egyszerűen újjászületünk, belesimulunk az évkör természetes rendjébe, ez pedig harmóniát teremt az emberben.

Utamat először Aszófő-Kövesd felé vettem. Szerencsére – és teljesen érthetetlenül – nem volt nagy forgalom azon a pompás napon, így szinte szabadon választhattam meg a tempót, szájtátva bámulhattam a fehér-rózsaszín-sárga-lila-türkiz-égkék-zöld balatoni színkavalkádot…

Hirdetés

A ligetes erdőben álló kövesdi románkori (1260-70) templom igazán a béke szigete. Kövesd falut és a templomot a török pusztította el 1552-ben, mert a veszprémi pasa a balatoni falvakon állt bosszút a Gyulaffyak támadásaiért. (Megjegyzem, hogy volt ebből a nemes és nagyszerű családból egy fantasztikus tanárunk a szentendrei Ferences Gimnáziumban, Páter Gyulaffy Alfonz, emléke legyen áldott!) Rómer Flóris 1874-ben még láthatott egy Szent Kristóf ábrázolást a templom egyik falán – ki tudja, ma melyik magánház éke?

A templom melletti Almás-forrás és a padok, vagy akár a nagy, eldőlt törzsű fűzfa nagyon alkalmas elmélkedésre, piknikezésre, a nádason túli balatoni látkép pedig igazán felteszi az i-re a pontot.

Bár nem volt könnyű elszakadni ettől a ritka szépségű helytől, folytattam utamat a zsongó-bongó tavaszban, a virágokkal övezett Balaton-parton, nyugati irányban.

Balatonudvari temetője kihagyhatatlan látványosság. Marton Jenő helytörténészt idézem:

„A temető … az 1800-as évektől népesült be a „szívalakú” sírkövekkel. Ezt a sírköveken jelenleg nehezen fellelhető évszámok alapján állapíthatjuk meg. A balatonudvari műemlék temetőben szívalakú sírkövet az 1990-es évben 64-et találtam, továbbá 2 kőcsonkot és kb. 6 hantot, ami sírt sejtet. A 64 sírkő között csak nyolcat találtam, amin az évszám és név olvasható volt. 1800 Szilvási Istvánné, 1810 n. Sörös Ferencz, 1822 Kapolts Zsuzsanna, 1828 Somogyi Sára, 1843 n. Kerkápoly József, 1848 Kapoltsi Istvánné Varga Júlianna, 1881 Szilvási Dániel, 1904 Csöngei Kis Dávid. Sok látogatója volt a 19. és 20. században a temetőnek.”

A párjukat ritkító sírköveket sajnos erősen kikezdte az idő, így hát ezen a megszentelt helyen -hiszen a temetők is azok- kétszeresen is elmélkedhetünk az elmúlásról és a reménybeli feltámadásról…

Balaton-Balaton-felvidék túrám következő állomása Dörgicse volt.

Ebben a mesebeli  faluban három középkori templom maradványait láthatjuk. Ezúttal a legszebb fekvésűt, az egykori Boldogasszonydörgicse Balatonra néző, erdővel, vadvirágokkal és piknikezésre alkalmas asztalokkal, padokkal körülvett impozáns templomát kerestem fel.

A Tábor hegyén elhangzott mondat csengett a fülemben, amit Jézus színeváltozásakor mondtak a tanítványok: „… jó nekünk itt lennünk!” Vannak helyek, amik még a hitetlen, vallástalan embereket is megérintik, elvarázsolják, ahonnan nehéz eljönni. A Gernye – hegy lankás oldala, az alsódörgicsei Boldogasszony templom és a balatoni látkép pontosan ilyen hely, nehéz elszakadni onnan a vándornak…

A templom a XIII. században épült, oromfalán két eredeti, románkori ikerablak látható, a harmadik rekonstruált, vörös téglával rakva…

Stílusos vidéki szállásajánlatunk a közelben