Ahol minden elkezdődött – Vidékiélet pont hu

Pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg Böjtös Kinga írása a Vidéki Élet Magazinról, melyet most változtatás nélkül közlünk. Egyúttal szeretnénk bejelenteni és megosztani abbéli örömünket, hogy a magazin újraindul. Azt gondolom, ma talán még inkább érvényesek az akkoriban megfogalmazott törekvéseink. Ma is ezt ígérjük Nektek, hogy elhozzuk nap, mint nap a modern vidékiség szépségét, nyugalmát, értékeit, és hagyományait. Tartsatok velünk újra!

Vidékiélet pont hu

Hirdetés

Őszi vizit a családnál, akik elhagyták a nagyvárost, de cseppet sem bánják. Új életük szépségeivel egy egész magazin megtölthető, onlájn.

” Egész nyáron gyötört a kíváncsiság, hogy a portrékról mosolygó fiatal szerzők valóban átélik-e a modern vidékiség minden gondját  és hasznát…”

Egész nyáron gyötört a kíváncsiság, hogy a portrékról mosolygó fiatal szerzők valóban átélik-e a modern vidékiség minden gondját és hasznát, vagy csak divatból sztájlingolják maguk köré a kantrit, mialatt zamatos helyi bort prédikálnak. Mígnem egy őszi hétvégén személyesen benéztem az ötletgazdasszonyhoz…

A takaros porta egykor a település legrégebbi utcájában az egyik százéves épület istállójaként szolgált. A magas terméskő falakkal határolt udvaron évtizedekig téeszraktár is működött, később az istállót leválasztották és lakóházzá alakították.

Ida és kedvese, János mindössze ennyit tudtak a neten meghirdetett eladó házról, melybe mindketten azonnal beleszerettek. A vásárlás végleg eldöntötte, hogy balatonfüredi lakosok lesznek. Tízévnyi  fővárosi tartózkodás után, a külföldi tanulmányokkal tarkított karrierépítés kellős közepén, a családalapítás kapujában született az elhatározás, hogy maguk mögött hagyják Budapestet és egy lassabb, élhetőbb tempóra váltanak. Épp olyanra, mely gyerekkori emlékeikben élt… 

– Valódi emberi kapcsolatokon keresztül élni a mindennapokat, ismerni a szomszédainkat, helyi termelőktől vásárolni az élelmiszert…ez az életforma újra népszerű. Hisz a vidékiség nem önkéntes szegénységi fogadalom, hanem minőségi értékrend!  – hiszik és vallják most is ugyanúgy, mint a költözéskor. Akkor még első kisbabájukkal vették birtokba a cseresznye-,  szilva-, dió- és fügefákkal teli kertet, melynek egyik zúgában egy boltíves pincére is bukkantak, tereprendezés alkalmával. Ma már Marci, a nagyfiú itt a főkertész, aki a fűszernövények mellett saját páfrányfenyőjét is felügyeli a sárga dömper platójáról, miközben Apa rója vele a köröket a rönkmászóka körül. Bár a fúrószálnak ellenálló nyolcvan centis eredeti főfalakat nem bolygatták, a ház otthonná alakítása egy kerek évig tartott. Így a második lurkó, Máté már egy valódi meleg családi fészekbe érkezett. A tágas terek rusztikusra hangolt berendezésébe a mai hazai bútorok és a megörökölt régi tárgyak egyaránt beleillenek: nagymama avitt tejesköcsögei az épített égerfa konyhaszekrénybe, dédapa antik faliórája a nagykanizsai étkező felett.

–Ma az emberek a szépre, a jóra, a harmóniára vágynak, ahogy egy igazi mai turista is hasonló életérzéseket keres… Számunkra a vidéki élet ezt jelenti, s reméljük, hogy oldalunkon megtalálható hozzá az összes recept – mesél lelkesen Ida.

Jelentem az olvasónak, hogy a helyszíni szemle és az ajándékba kapott házi meggybefőtt alapján hitelesnek találom a szerző szavait.

Cikkei a Lakáskultúra, Széplak, A mi otthonunk, Otthon&kert, Otthonok és megoldások magazinokban, az “Egy nap a városban” és a “Vizitkártya” blogon.

Minden, ami lakberendezés, enteriőr, képző-és iparművészet, design, kézművesség, otthonteremtés, belsőépítészet, fotózás.