A Káli-medencében, annak is a peremén, a Balatonhoz közel járunk. Pálosok emlékét őrző szent kövek, gondosan faragott, éltes útszéli kőkeresztek, egy híres, hamisítatlan vidéki major a Nemzeti Park kellős közepén, és a fülnek kellemes déli harangszó vár itt. És persze bájos, sokat látott módos porták a rendezett utcákon sorban, egyik a másik után. Népművészet, csend és nyugalom emelte zárt mesevilág, amelynek értékéhez nem fér kétség.

Salföld régen…

A település története a 900-as évektől kezd jelentőssé válni azzal, hogy Árpád fejedelem nemzetségei (Kál horka, később fia Vérbulcsú) szálláshelyül választják a mostani Káli-medence területét. István király idejében a veszprémi püspökség fennhatósága alá kerülő falu földjeit helyi kisnemesek és a veszprémi káptalan birtokolják.

Hirdetés

Meglepő, de a Balaton mellékén Salföld és vidéke bírt a legnagyobb szőlőterülettel, és a Tihanyi Apátság után a második legjelentősebb halászati partszakasszal a 19. század derekán. A falu a szőlőművelésen, halászaton kívül az állattartásnak köszönhetően tudott virágozni. Ez a viszonylagos jólét és gyarapodás a századok folyamán sajnos időről-időre alábbhagyott.

A török seregek pusztítása, a Rákóczi szabadságharc, az 1848-as forradalom, és mindkét világháború is áldozatokat követelt, de talán a legnagyobb merénylet a mezőgazdaság szocialista mintára, itt is lezajlott átszervezése volt, ami az önellátás szimbólumai: a falvak és a vidéki parasztság ellen történt. A rendszerváltozás és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park alapítása nem tudta teljesen visszafordítani az elvándorlás folyamatát, de a 90’-es évektől betelepülő lakosok sokat hozzátettek a falu értékeinek megőrzéséhez.

… és ma

A reggeli ébredő világosság éppen csak átadta helyét a délidő félszeg áprilisi napsugarainak, amiket olykor-olykor összekócol a szomszédos rétek felől érkező hűvös érces szél. Ebben a fényes és szeszélyes tavaszi idillben van szerencsém- egyébként sokadjára- a faluban sétálni. Húsvétot már magunk mögött hagytuk, de az utolsó csipkebokor és facsemete is színes hímes tojásoktól díszes még. A tulipánok, nárciszok itt nem csak telekhatáron belül, hanem a házak előtt, és a kerítések tetején, cserépedényekben, mosakodó lavórokban is nyílnak.

A népi építészet mintájára tervezett új, és gondozott vagy felújított régi lakóházak mellett képtelenség csak úgy elsétálni. A műemlékek zömmel a 18. és 19. században épültek, értékes „kiegészítőket” láthatunk rajtuk ’tetőtől talpig’. Mint a ritmikusan egymásba horgolt szemek a csipketerítőn, olyan harmóniában fekszenek fel a tűzvörös cserepek a salföldi nyeregtetőkre. Nem kevésbé szép látványt adnak a gondosan felvert nádtetők, amik időszakos javítások fejében több generációnak és persze fenntarthatósági követelményeknek is megfelelnek.

A fehér oromzatokat főként vakolat ornamentikák, a képi beszéd szépséges formái díszítik. Ha türelmesek vagyunk, előbb-utóbb mesélni kezdenek. Itt-ott találunk a házfalban fülkébe állított, – Szűz Máriát, és szenteket ábrázoló- szobrokat is, vagy a vakolatba nyersen ágyazott káli köveket, és rezes, meleg árnyalatú téglaberakásokat is, amelyek lépcsőzetesen futnak végig a ’homlokok’ peremén. A lakóházak mögött a viszonylag keskeny, hosszúkás udvarokban megbújnak még szép állapotú pajták, pincék, istállók is.

Hit és hagyomány

Számos kereszt vigyázza Salföldet és a közvetlen környezetét. A Kossuth utcán magasodik a Búzaszentelő kereszt, benne szemet gyönyörködtető apró Mária szoborral. Nevét annak köszönheti, hogy a búzaszentelés régen e helyütt volt szokás a faluban. Ez a hagyományunk őskeresztény szokásból táplálkozik; és mindig áprilisban, -a római katolikus liturgikus évben Szent Márk napján, a görögkatolikus szertartás szerint pedig Szent György napján – áldáskérő körmenetben történik. A hívek ilyenkor azért imádkoznak, hogy a gabonatermés bőséges legyen, és a természeti csapások elkerüljék földjeiket.

Mesélő kövek és romok

„In cruce salus”, azaz „keresztben az üdvösség”: Boldog Özsébnek, a pálosok – az egyetlen magyar alapítású szerzetes rend -atyjának szavai ezek. A rend a környéken több remetelakot épített, ezek egyike a salföldi Mária Magdolna kolostor, aminek első, írásos említése a 13. századból való. Ez az ősi szakrális központ a közeli erdőben fekszik, gyalog megközelíthető a faluból, de ha kedvünk van, a Salföldi Major lovas szekerein is eljuthatunk hozzá.

Különleges kisugárzása van a szélcsiszolta salföldi ál kőtengernek. A Káli-medence összes „kőtengeréhez” hasonlóan kovásodott pannon homokkő képződményeket találunk itt is. Az évmilliók alakította kvarchomokkő könnyen megmunkálható; régen szerszámokat, malomköveket készítettek belőlük, vésték és bányászták is őket.

A korábban TSZ-ként funkcionáló Salföldi Major 1997-től a Balaton-felvidéki Nemzeti Park gondozásában és fejlesztéseinek köszönhetően működik. Ebben a gazdaságban őshonos magyar háziállat fajták – baromfi, szürkemarha, bivaly, mangalica, rackajuh, pásztorkutyák, lovak- mutatkoznak be a látogatóknak. A családi élményeket állatsimogató, fűszer,-és gyógynövénykert teszi teljessé.

A szeszélyes áprilisi időjárás érdekes ellentétpárt alkot azzal a megingathatatlan, konzisztens falubéli renddel, ami láthatatlanul is uralkodik a tágas, takaros utcákon. Változatos élmények várnak minket, nem érdemes nyárig várni a látogatással. 

Szerző és fotók: Elekes-Vécsei Nóra, a történeti áttekintéshez forrásként a Salföldi falukrónika című könyv szolgált

Tetszett ez a cikk? Ezeket is szeretni fogod!

 A Káli-medence mesebeli zsákfaluja – Balatonhenye

3 kihagyhatatlan biciklitúra a Káli-medencében

Egy nap a Liliomkert Piacon