Egyszer volt, hol nem volt Balatonfüred

Papsoka vagy később Siske felől ha végigtekintett valaki a tájon, bal kéz felől a magyar tenger nyugtatta a lelkét, jobb kéz felől pedig a szelíden hullámzó hegyek, és az azokra felfutó szőlők csábítottak pihenőre. A hegyek felé, a völgyben Kék falu házai pihegtek, nyugatra pedig Arács templomának tornya hasított bele a levegőégbe.

Fotó: Fortepan/Sütő János – Siske Malom, 1927

Hirdetés

Innen indulva a tó felé, hamarosan Magyaré falucska főutcáján bámulták meg a messziről jött utazót az emberek. Ennek a kis mikrokozmosznak a közepén pedig már 1211-óta biztosan Fürednek nevezett házcsoport világlott, egyre fényesebben, ahogy múltak az évek.

Fotó: Fortepan/Barbjerik Ferenc – Kilátás a Siske utca felől, középen a Református templommal, 1960

A fent említett települések jó részét ma már hiába keresnénk a térképeken. Papsoka és Arács házait magába olvasztotta az egyre szebben ragyogó térségi gyémánt, Magyaré még ennél is hamarabb vált Arács részévé. Kék a török idők áldozata lett, csak a Kéki-völgy őrzi a nevét, no meg néhány – mára már szintén feledésbe merült – régészeti ásatás.

Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal – földműves dolgozik a Vörös és a Fehér templom fölötti földeken, 1956

Balatonfüred azonban rohamos fejlődésnek indult, eleinte kellemes, mediterrán jellegű mikroklímájának és ragyogó földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, később szénsavas forrásának jótékony orvosi hatásai miatt. 

Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal – Kossuth Lajos savanyúvíz forrás, 1956

A reformkorban, amikor a hazai elit egyre inkább becsületbeli ügynek tekintette, hogy a drága külföldi üdülőhelyek mellett – vagy inkább helyette – a hazai lehetőségeket részesítse előnyben, Füred gyorsan népszerűvé vált.

Fotó: Fortepan/Karabélyos Péter – Blaha Lujza utca 7., a Hermina udvar és a Kedves cukrászda, 1955

A sokasodó nemesi kastélyok és nyári lakok fokozatosan vonták magukkal az elitet utánozni vágyó polgárság felső rétegeit, akik szintén itt építettek nyaralókat, ettől (is) remélve további emelkedésüket a társadalmi ranglétrán.

Fotó: Fortepan/BAHART Archívum – Füredi Yacht Klub, 1937

1825-ben már az első Anna-bálon táncolhattak a dámák és lovagjaik, és a német nyelv még javában hivatalos volt, amikor 1831-ben megnyílt a Dunántúl első kőszínháza, a magyar nyelv csodálatos otthona, Kisfaludy Sándor hathatós közreműködésével.

Fotó: Fortepan/Szent-tamási Mihály – Gomba a kikötőnél, 1953

A már említett gyógyvíz persze mindebben óriási szerepet játszott. Az első fürdőt még Tenkovits Miksa nyitotta meg, valamikor az 1730-as években. A már amúgyis igen felkapott fürdőre sokaknak irányította tekintetét az 1926-os év, amikor Rabindranath Tagore, a híres Nobel díjas hindu költő is itt nyerte vissza egészségét. Ő írja egy helyen: „Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam.

Fotó: Fortepan/Ted Gaurthoff – Fürdőház, 1935

Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas fürdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette kimerültségemet. Magyarországról, őszintén szólva, világszerte nagyon keveset tudnak és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa.”

Fotó: Fortepan/Haui Balázs – mai Szívkórház, 1933

Ha az ember Füredre téved, óhatatlanul is szembesül az elmúlt évszázadok történetével. Kastélyok és villák, templomok és főnemesi pincék hirdetik az itt élők egykori mindennapjait, hírt adnak küzdelmeikről és szokásaikról, majd’ kétszáz évet kalauzolva vissza minket az időben. 

Fotó: Fortepan/Karabélyos Péter – Deák Ferenc (Csányi) utca, a Liliom étterem terasza. Háttérben az Esterházy strand. A középső asztalnál Naszódy Sándor és Pethes Ferenc színészek, 1940

Hiszen innen indult első útjára 1846-ban az első balatoni gőzhajó, itt írta Jókai Mór Az arany ember című híres regényét, itt alakult az első magyar vitorlás egyesület, a Stefánia Yacht Club. A Dőry grófok egykori villája ma szállodaként várja az idetévedőket, de itt pihente ki fáradalmait a Nemzet Csalogánya, Blaha Lujza is.

Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal – Blaha Lujza villa, 1956

Az 1748-ban épült első vendégfogadó, az Anna Hotel ma is üzemel, szép példáját adva a folytonosságnak a mai változó világban. A klasszicista stílusban épült „kerek templom” szintén jellemző képe Fürednek, a római Pantheon kicsinyített mását végül 1846-ban áldotta meg Bresztyenszky Béla, tihanyi apát.

Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar – Blaha Lujza utca és a Kerektemplom a Jókai Mór utcából nézve, 1943

A szőlősorok közt egyre magasabbra kapaszkodva pedig, ha már eleget hűsöltünk a pincék mélyén, a Lóczy barlang cseppkövei vezethetnek minket egy sokkal távolibb múlt emlékei közé. Aki pedig a fentieken túl a jelenkor vibrálását is érezni szeretné, annak a strandok hömpölygő forróságán és a Balaton hűs érintésén kívül nyugodt szívvel ajánljuk a borokkal kapcsolatos fesztiválokat, a Hal- és Borünnepet, a Borheteket, vagy a Szüreti Fesztivál nagyon is hagyományőrző és mégis aktuális forgatagát.

 Fotó: Fortepan/Kotnyek Antal – Füred látképe, 1956

Nyitókép: Fortepan/Kotnyek Antal – Gombás Kúria az Arácsi úton, 1955

Szöveg: Füredi Borút, Balatonfüred és Környéke Borút Egyesület